web stats

Egyvilág

Korábbi üzenet

A KORONAVÍRUSRÓL, ANNAK GAZDASÁGI ÉS KLÍMAÜGYI KONZEKVENCIÁIRÓL


(101. poszt – 2020.03.19.)

 

 

(Ez itt egy korábbi Egyvilág üzenet. Nézd meg a legfrissebbet is, a címlapon.)

 

Eredetileg másról akartam itt írni, arról, hogy az emberek túlnyomó többségéhez hasonlóan szinte az összes sajtótermékek is féloldalas, húznak egyik vagy a másik politikai oldalhoz, világnézethez – közben viszont felpörögtek az események, úgyhogy erről majd később.

 

Viszont a vírus! El kell ismerni, ezt most magam is alábecsültem, ez most lényegesen komolyabb a „szokásos” világvégéknél, és nem is csak a járvány, de annak gazdasági következményei is. Hadd mondjam el, miket gondolok róluk:

 

Először is azt, hogy nagyon jól tesszük, ha komolyan vesszük a helyzetet, egyetértek a leállásokkal, lezárásokkal – de azért, mint mindig, most is fontos volna, hogy azért pánikba se essünk, mert ez még nem a világvége. Kicsit kontextusba helyezve: csak közlekedési balesetben 3300-an halnak meg naponta, rákban 26.000-en, keringési betegségekben 49.000-en. Ehhez képest ebben a fertőzésben a mai napig összesen körülbelül 10.000-en. Természetesen a baleset meg a rák nem fertőző, a vírusból tehát potenciálisan valóban sokkal nagyobb bajok lehetnek még a mostaninál. (Például azért is, mert egész Afrika hátra van még.) Ezért is teljesen helyénvalóak a szigorú intézkedések.

 

Ami a hazai intézkedéseket illeti, bármennyire is torkig vagyok a rendszerrel és kormányunkkal egyébként, azt kell, hogy mondjam, hogy, a lehetőségekhez képest ezt most jól csinálták: nem kapkodták el a dolgot, de amikor látszott, hogy az ügy nem marad Kínában, akkor intézkedtek. Az ellenzék persze reflexből ellenkezik, bármi van, és tény, hogy lehetne nagyobb kórházi kapacitás, nincs elég teszt, stb… – nem árt azonban figyelembe venni, hogy ilyen járvány százévente egyszer van, miközben az elmúlt évtizedekben számos hasonlóan induló, de ennél jóval enyhébb lefolyású eset volt, a SARS-tól, a sertésinfluenzán át a madárinfluenzáig. (Mondjuk, arra még ráfigyelek, hogy hogyan lehet majd „digitálisan” távoktatni a diákokat. Nem hiszem, hogy egykönnyen – de ez érthető is, az ilyesmi működőképes bevezetéséhez, bejáratásához jó esetben is évek kellenének.)

 

(Frissítés: Az viszont látszik, hogy kormányunk jelen körülmények között sem tud kibújni a bőréből: nem tudja levetkőzni hatalmi mániáját, már hogy, szerintem, szándékosan nagyobb, határozatlan időre szóló felhatalmazást kér a szükségesnél, amiből, meglátásom szerint 3 hónap éppen elég volna, amit szükség esetén majd meg lehet hosszabbítani – és teszi ezt azzal a szándékkel, hogy az ellenzék, jogosan, nemet mondjon, ezáltal pedig lehessen őket "hazaárulózni". A másik meg ez a borzasztó sorosozás még mindig...)

 

De nézzük a nem kevésbé borzongató gazdasági következményeket. Ugye eléggé úgy néz ki, hogy a járvány alaposan alávág a növekedésnek, no meg a tőzsdének is. Utóbbi máris méreteset esett világszerte – ami nem utolsósorban annyiból sem meglepő, hogy már tíz éve pumpálják felfelé mesterségesen. Ez alatt azt értem, hogy az utóbbi időben elsősorban nem azért szárnyaltak az árak, mert annyival jobban működnének, több profitot termelnének a vállalatok – hanem azért mert a jegybankok nyakló nélkül öntötték a pénzt a gazdaságba, ami aztán befektetési lehetőséget keresett magának, részvényt vettek belőle. (No meg ingatlant, stb…)

 

Ily módon a befektetők a jó időkben sem igazán remélhették, hogy a vállalati nyereségből, az osztalékból visszanyerhetnék a papírok árát, sokkal inkább az árfolyamnyereségre utaztak: látták, hogy mennek felfelé az árak, és gondolták, miért ne mennének még tovább. Most viszont, hogy beütött a krach, ez a remény is megrendült – és mivel a vállalat eleve sem tudta volna kitermelni a kellő profitot, a befektetők könnyen úgy dönthetnek, hogy mentik a menthetőt, eladják a részvényeiket, ezzel még lejjebb nyomva az árakat, tovább erősítve a spirált.

 

Ráadásul, minthogy eddig is tövig nyomták a gázpedált, a minimumon vannak a kamatok, a kormányok is eladósodtak, és akkor sem nagyon igyekeztek leépíteni az adósságukat, amikor az a módjukban állt volna, mindezek miatt most már élénkíteni sem nagyon van mivel. Biztos előadtam már, mennyire rossznak tartom a zabolátlan „pénznyomtatást”, hogy az egyszerű utat választjuk, hogy egyre csak fokozzuk a tempót, és nem törődünk a hátrányokkal, a veszélyekkel.

 

Apropó, mik ezek a veszélyek? Nemcsak az infláció, hanem az egyenlőtlenségek növekedése, a környezetszennyezés, és egyáltalán nem utolsósorban a következő válság magvainak elvetése. (Bővebben lásd ezen a linken.) És hát, kutyaharapást szőrivel, most majd megint megpróbálják elsütni a csodafegyvert – a gond csak az, hogy már nem maradt puskapor. Egyébiránt, az kétségtelen, hogy egy ilyen mértékű felfordulás közepette a pénzpumpa nélkül is lenne esés. Csak NEM EKKORA.

 

„Hogy mi lesz a vége, nem tudom.” Egy méretes pénzügyi és gazdasági válság igencsak kinéz a dologból, ami sokaknak fog fájni. A spekulánsokat nem kell sajnálni. (Elnézést azoktól, akik most a tőzsdén buktak, valamint magam is úgy mondom ezt, hogy könnyen lehet, hogy én is ott lettem volna, ha nem lett volna mit ennem.) Akiknek viszont a munkájuk és megélhetésük kerül veszélybe, nos, ők lesznek a vírusnak azok az áldozatai, akik el se kapták. (Főleg, ha megint az ő pénzükből mentik meg a bankokat meg a spekulánsokat.)

 

Ám a gazdasági következmények nem érnek véget ezzel, a klímaváltozást is érintik, elsősorban azáltal, hogy a csökken a termelés, a fogyasztás, azzal együtt pedig a károsanyag-kibocsátás is. Tegnap például merre jártam? Két üres plázában, a Mammutban meg a Westendben, és tudjátok milyen volt? Azon kívül, hogy szürreális? Csendes. Olyan csendes, hogy megmondom, mit is hallani lehetett. A Föld megkönnyebbült sóhaját, azt lehetett hallani. Mert, a klímaváltozás hatékony kezeléséhez, a környezet megóvásához jó közelítéssel pont arra volna szükség, ami most történik: erőteljes lassításra. (Nyilvánvalóan anélkül, hogy emberek halnának meg, vagy veszítenék el a szerény egzisztenciájukat.)

 

Lassításra, először is az emberek részéről: arra, hogy megtanuljunk egyszerűbben élni, kevesebbet fogyasztani – egyúttal azonban kevesebbet is dolgozni, az anyagiak utáni sóvárgás helyett megelégedni az egyszerű dolgok örömével, azzal, hogy megnézünk egy filmet, elolvasunk egy könyvet, zenét hallgatunk, rajzolunk, elmegyünk sétálni, beszélgetünk egymással – hogy nem kell állandóan venni valamit, nem kell több ruha, új mobiltelefon, az hogy sok ezer kilométerekre repkedjünk nyaralni, stb…

 

Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen jelenleg ösztökélve, kényszerítve is vagyunk minderre a rendszer, a fogyasztói társadalom, a piac által – ezért a rendszernek is változnia kellene; meg azért is, mert a jelenlegi helyzetben ez a leállás nem sokáig tartható: vállalkozások fognak tönkremenni, sokaknak nem lesz munkájuk, elmaradnak az adók. A másik, ami a jelenlegi helyzetből adaptálandó lenne, az a határozott központi fellépés. (Ami természetesen nem jelent önkényt.) Bár ehhez meg előbb az embereket kellene „megpuhítani”, átformálni a szemléletüket, hogy maguktól is kevesebbet akarjanak fogyasztani, mert e nélkül az a kormány, amelyik közvetlen vészhelyzet nélkül próbálna szigorkodni, a következő választásokon el lenne zavarva.

 

Másfelől, a minap olvastam egy cikket, mely szerint „a víruspánik a klímapánik folytatása, ami sokkal közelebb hozta a jóléti modell végét”. Nos, szerintem meg, bár a két probléma az elmondottak szerint valóban összefügg – az emberek fejében mégis más történik. Micsoda? Az, hogy a vírus, mint egy közvetlen fenyegetés, pont, hogy eltereli a figyelmüket a távolabbi gondokról, a klímáról. (Amihez rendszerint nem is kellenek halálos áldozatok: elég egy szokványos gazdasági válság is ahhoz, hogy hipp-hopp mindenki megfeledkezzen a jövőről, és csak arra koncentráljon, hogy minél hamarabb beinduljon az ipar, kapjam vissza az állásomat, öntsenek nyakon bónuszokkal. (Feltűnt, mennyire eltűnt a zöld téma a sajtóból a vírus óta? Hát még amikor majd a gazdaság is összedől…)

 

Figyeljük meg, mennyire más természetű a klímaprobléma, mint a vírus: 1) A vírussal kapcsolatban gyorsan kell cselekedni, különben holnapra már a fél ország fertőzött lesz – klímaügyben pedig „ej, ráérünk arra még”. 2) Most mindenki abban reménykedik, hogy pár szűkebb hónap, legfeljebb egy-két év után mehet tovább az párty – a globális problémák kezeléséhez viszont, ha komolyan vennénk őket, legalábbis jó időre le kellene mondanunk az anyagi gyönyörök jó részéről. 3) Most egy ország önmagában is képes viszonylag hatékonyan cselekedni – klímaügyben viszont egyedül senki semmire nem megy.

 

(Apropó, az is eléggé beláthatatlan, hogy meddig fog tartani ez a mostani ügy. Pár hónap lesz? Évek? Nem kevésbé, hogy hogyan lehet majd visszaállítani a dolgok megszokott rendjét. Mert még ha most le is cseng a járvány, nem újulhat ki bármikor? Nem vagyok szakértő, de nekem úgy tűnik, leginkább csak a reménybeli vakcina tehet pontot az ügy végére.)

 

Az mindenesetre nem elhanyagolható hozadéka lehet a járványnak, ha az emberiség most kicsit megtapasztalja, hogy „lassabban is lehet”, úgy egyéni, mint rendszerszinten – mert a folyamatos rohanásban ezt eddig elképzelni se tudtuk. (Elég ironikus egyébként, hogy így ez a hülye kis vírus végső soron akár többet tehet az alapvető problémáink megoldásáért, mint maga az emberiség a hatalmas agyával meg a szánalmas egyezményeivel. Nehogy még a végén kiderüljön, hogy ez a járvány volt a legnagyobb szerencsénk… Nyilvánvalóan NEM azért, mert embereket ölt, hanem mert megtette nekünk azt a szívességet, hogy rákényszerített bennünket arra, amire magunktól képtelenek, túl gyengék, kapzsik, kényelmesek voltunk.) És talán azzal is tennénk a legjobbat, ha a járvány elmúltával nem próbálnánk újraindítani a gazdaságot. (Illetve csak annyira, hogy ami tényleg szükséges, az azért mindenkinek meglegyen.) De nem, mindenki, a kormányokkal, jegybankokkal az élen, mindent meg fog tenni, hogy minél hamarabb újra felpörgessék ezt az önpusztító gépezetet – a nép és a milliárdosok hathatós támogatásával.

 

…meg ha még esetleg azt is meg tudnánk tapasztalni, hogy össze tudunk fogni a bajban… Na jó, most lógott bele az ujjam a bilibe.

 

Merthogy, mint rendesen, ez az ügy is alaposan át van politizálva: hogy ugyanis mennyire volt katyvasz a kormány járványügyi tájékoztatása, az EMMI Vs az orvoskamara, a Trumpot bíráló amerikai sztárok, stb… Ahogy szokás szerint egymást tépi a két oldal.

 

Illetve, ha már a politikánál tartunk, most végre a Fidesz is kap egy válságot a nyakába – úgyhogy az eddigi műbalhéktól és hangulatkeltéstől remélhetőleg megszabadulunk egy időre, végre több idejüket fordítják majd a politikusok arra, ami egyébként a dolguk volna, az országról és a népről való gondoskodásra. Egyébként szerintem ez ügyben nem fog rosszul teljesíteni a kormány – ezzel együtt azonban a visszaesés elégedetlenséget is szül majd. (Na olyan nagyon azért továbbra sem kell félniük, emellett a reménytelen ellenzék mellett.)

 

Végül még abba gondoljunk bele, hogy mennyivel jobb ez, mint egy háború – és emlékezzünk rá, hogy ez még nem a világvége: úgyhogy fel a fejjel, lesz ez még így se.

 

* * *

 

Ha hozzászólnátok a fentiekhez, kiraktam a fórumra. (Valamint az időközben felmerülő eseményeket is ott kommentálom.)

 

Illetve, ha tetszett, ti is megoszthatjátok:

 

Közvetlen Facebook megosztás ezzel a linkkel;

Facebook gombok a honlap alján;

A Facebook-csoportból is osztható a fenti szöveg.

Vagy a következő linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek, beilleszthetitek:

 

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

 

(Frissítés: a sajtónak sajnos nem kellett, pedig elküldtem vagy tíz helyre. Vélhetőleg azért, mert egyik pártvonalba sem simul bele kellőképpen. Ezért is volna jó, ha segítenétek szamizdatban terjeszteni, mert másképp alig fog eljutni valakihez.)

 

Gyertek, gyertek továbbá nagyszerű és barátságos Facebook-csoportunkba, ahol naponta találtok kézzel válogatott érdekes posztokat. 47-en már tudják, mit vesztettek volna – ne engedjünk hát a 48-ból!

 

(Amúgy a vírus még a könyvre is hatással lehet: természetesen isten ments, hogy örüljek a világ bajának – ezzel együtt azonban úgy vélem, az EV jól jöhet ki a dologból. Miért? Azért, mert a megrázkódtatások elgondolkodtatják az embereket, tudni akarják a bajok okát, új utakat keresnek. Itt pedig van magyarázat és útmutatás: igaz, nem teljes és nem tökéletes, de realista, érthető, és a lehető legjobban átgondolt – és még jobb lehet, ha ti is hozzáteszitek a magatok tudását, tapasztalatait.)

 

* * *

 

Lássuk is magát a művet! Az új rész az alkotásról szól:

 

Az alkotások tartalma és formája. Mi kell a minőségi formához és tartalomhoz? „Technika” és „szív”.

 

A művészeti alkotások fajtái

   ○ A művészeti ágak (pl. zene) és műfajok (pl. jazz)

   ○ A különféle stílusirányzatok (pl. romantika)

   ○ Egyebek: pl.: egyedi alkotások és tucatművek

 

● A művek többcélúsága: többféle téma és hatás. A többszintűség

 

Homályosság a művekben, és annak létjogosultsága

   ○ Mindenki mást olvashat ki belőlük.

   ○ Szimbolizmus és mögöttes mondanivaló

 

● A rombolás illetve az „alkotó rombolás”

 

Az alkotók fajtái, pl:

   ○ A profi és amatőr alkotók

   ○ Egyfunkciós és többfunkciós művészek

   ○ Egyműves alkotók

 

● Az alkotói esendőség

   ○ Az alkotói hiúság

   ○ Ködösítés és miszticizálás; pl. a tudományoskodó nyelvezet, a különböző felkapott kifejezések (buzzwords), és amikor valaki „feltalálja a spanyolviaszt”

 

Az alkotók változása: ahogy az alkotással az alkotó maga is fejlődik; az alkotói korszakok

 

● Az alkotási folyamat jellemzői

   ○ A művészeti alkotás jellemzően egyszemélyes tevékenység.

   ○ Tökéleteset az ember elsősorban magának és a múzsájának akar alkotni.

   ○ Az alkotóerő forrásai, pl. az érzések, érzelmek és a szenvedés. Az alkotás terápiás hatása

 

Hogy eredetit nehéz, és egyre nehezebb alkotni.

   ○ A tudományban: ahogy fogynak a felfedezhető dolgok. Ezért, egyre szűkebb területeket kell egyre mélyebben ismerni, hogyha valaki találni akar valami újat.

   ○ A művészetben: az alkotások, különösen az egyedi alkotások és a műfajok véges száma

 

● Hogy a mai világban már nem igazán vannak meghatározó irányzatok.

 

Egyebek

   ○ Kifulladás: az alkotók és alkotások (pl. sorozatok) kifulladása

   ○ Alkotások, műfajok előzményei: pl. hogy a Csillagok háborúja vagy épp a rock and roll se a semmiből jött.

   ○ Eredetiség, technika és rutin: pl. hogy a technikát lehet fejleszteni, az eredetiséget viszont nem igazán

   ○ Az alkotás technikai eszközei, melyek a technikában sokat segíthetnek – eredetiséget, szívet azonban nem adnak. A számítógép, mint az alkotás olcsó, univerzális és hatékony eszköze.

 

Tök jó, neeeem?

 

* * *

 

Zene:

 

Fantasy - Singerman

Johnny Cymbal - Mr Bass Man

Steve Miller Band - Abracadabra

INXS - Mystify

Lara Fabian - The Dream Within

 

Aki pedig még némi vizuális élményre is vágyik, annak szeretettel ajánlom a tavaly készült művészi és érdekes képeimet. (A kis képekre kattintsatok, mely után a billentyűzet nyilaival tudtok lapozni. A kilépéshez klikk a nagy kép mellé, vagy ESC. Mobilon, ha a képre tapiztok, megjelennek a nyilak, melyekkel lapozni lehet.)