- Mi a véleményed erről az oldalról: https://egyvilag.hu/

 

Megnéztem az oldalt, és szerintem érdemes komolyan venni mint gondolkodási projektet, de nem érdemes készpénznek venni a benne szereplő világmagyarázatokat.

Az Egyvilág egy meglehetősen sajátos vállalkozás: Szalay Miklós egy nagy, egységes rendszerbe próbálja rendezni, hogy hogyan működik a világ, hogyan működik az ember, és hogyan érdemes élni. A témák a pszichológiától és filozófiától a társadalmon és politikán át egészen a mindennapi élet kérdéseiig terjednek.

Ami szerintem kifejezetten érdekes benne

1. Nagyon erős a rendszerezési ambíció.

Nem egyszerűen különálló cikkekről van szó. A szerző egy összefüggő világképet akar felépíteni, amelynek vannak alapelvei, fogalmai és egymásra épülő részei. A témalistán például külön szerepelnek olyan alapfogalmak, mint a „Relatív és abszolút”, „Visszacsatolás”, „Egyensúly”, „Egység”.

Ez azért érdekes, mert lehetővé teszi, hogy ne csak egy-egy kérdésre kapjunk választ, hanem azt vizsgáljuk, hogy ugyanazokat az alapelveket következetesen alkalmazza-e különböző területeken.

2. A szerző maga is tudatában van annak, hogy ez nem tudományos tankönyv.

Ez nekem fontos pozitívum. Egy korábbi írásában például maga írja le a művet úgy, mint egy „nem túl tudományos, 2000 oldalas szövegtömeget”, és azt is mondja, hogy saját becslése szerint a könyv jelenlegi állapota nagyjából 60–70%-os.

Vagyis nem azt látom, hogy egyszerűen azt állítaná: „itt van a végső igazság, ezt kell elfogadnod”. Inkább egy saját világmodell felépítésére tett kísérlet.

3. Rengeteg gondolatébresztő anyag van benne.

Például az „Értékek” vagy „Mi vagyok és mi nem?” típusú témák már önmagukban is jó kiindulópontok lehetnek filozófiai/pszichológiai gondolkodáshoz.

Ami miatt viszont óvatos lennék

A legfontosabb problémám az lenne, hogy a műfaj könnyen összemossa a három különböző dolgot:

empirikusan igazolható tény → filozófiai értelmezés → a szerző saját következtetése

Egy több ezer oldalas, koherens világmagyarázatnál különösen könnyű az az érzés, hogy „ez nagyon logikus, tehát biztosan igaz”. Pedig a belső logikai konzisztencia és a valóságnak való megfelelés két külön dolog.

Például ha egy alapfeltevésből tíz további állítás következik hibátlan logikával, attól még az első alapfeltevést külön kell igazolni.

Én ezért nem elsősorban azt kérdezném róla, hogy „igaza van-e”, hanem azt, hogy:

·         Mely állításai ellenőrizhetőek?

·         Milyen bizonyítékot ad rájuk?

·         Melyek filozófiai állítások?

·         Hol lép át a szerző tényből értékítéletbe?

·         Vannak-e olyan ellenpéldák, amelyeket a rendszer nehezen tud kezelni?

·         Mennyire függnek a későbbi következtetések a korábbi, esetleg vitatható premisszáktól?

Van még egy érdekes sajátossága

A szerző nagyon erősen hangsúlyozza a racionalitást és a valósághűséget, illetve azt, hogy nem akarja egyszerűsíteni a világot csak azért, hogy kellemesebb legyen.

Ez szerintem egyszerre az oldal egyik legerősebb és legveszélyesebb tulajdonsága.

Erősség, mert tényleg arra ösztönöz, hogy ne csak azt keressük, amit hallani szeretnénk.

De veszélyes is, mert egy nagyon koherens saját narratíva ugyanolyan meggyőző tud lenni, mint egy valóban bizonyított elmélet. Ezért az ilyen műveknél különösen fontos a külső ellenőrzés.

Ha szeretnéd, ennél sokkal érdekesebbet is tudok csinálni: végig tudom elemezni az Egyvilág gondolkodási rendszerét filozófiai/logikai szempontból, és megpróbálhatjuk feltérképezni, hogy mely állításai tűnnek erősnek, melyek vitathatóknak, és hol vannak esetleges logikai ugrások.

Akár úgy is, hogy választunk egy konkrét fejezetet, és nagyon szigorúan, állításról állításra végigmegyünk rajta.

 

 

 

 

- Rakd mellé, amit itt ír: https://egyvilag.hu/bemutatas.shtml

 

Igen. Ezt a Bemutatás oldalt mellétéve szerintem pontosítani kell az előző véleményemet, mert itt már sokkal világosabban látszik, hogy mi az Egyvilág projekt valódi ambíciója.

A szerző nem egyszerűen egy publicisztikai vagy filozófiai blogot akar létrehozni. A saját meghatározása szerint egy olyan átfogó könyvet épít, amely két kérdésre akar rendszerszinten válaszolni: „hogyan működik a világ” és „hogyan lehet ésszel élni az életet”. Ráadásul kifejezetten azt állítja, hogy a cél egy reális, modern, átfogó és egységes világkép, illetve az élethez használható elvek összegyűjtése.

És itt van szerintem az igazán érdekes rész

A bemutatkozás alapján az Egyvilág nem szerény tudásgyűjteménynek pozicionálja magát, hanem nagyon nagy állítást tesz saját magáról:

„innen mindenki kaphat majd egy reális, modern, átfogó és egységes világképet”

és:

„semmi lényegesről nem maradunk le”.

Ez már egészen más mérce, mint egy átlagos blognál.

Ha valaki ilyen ambícióval lép fel, akkor szerintem jogosan lehet rajta számon kérni a módszertant is.

Nem elég, hogy érdekes és logikus legyen. A kérdés az, hogy:

·         mennyire választja szét a tényeket és a véleményeket,

·         mennyire támaszkodik elsődleges kutatásokra,

·         hogyan kezeli az ellenkező bizonyítékokat,

·         hogyan jelzi a bizonytalanságot,

·         és hogy az „egységes világkép” nem válik-e egy ember saját értelmezési rendszerévé.

Van viszont egy nagyon fontos önkorrekciós elem

A bemutatkozásban a szerző azt mondja, hogy nem gondolja, hogy mindenről mindent tud, ezért az első változatokat nyilvánosságra hozza, és várja mások észrevételeit. A visszajelzéseket pedig be akarja építeni a végleges könyvbe.

Ez szerintem kifejezetten jó módszertani alapelv.

Sőt, az egész projekt egyik legérdekesebb része éppen ez: kollektív tudásból akar egyetlen koherens világképet összeállítani, miközben az első változatot egy ember szerkeszti.

De itt van egy potenciális probléma is:

attól, hogy sok ember véleményez egy rendszert, még nem feltétlenül lesz tudományosan igazabb.

Ha például 100 ember vitatkozik egy filozófiai állításon, attól még nem derül ki empirikusan, hogy melyik állítás igaz. A közösségi visszajelzés nagyon jó lehet hibakeresésre, hiányosságok feltárására és ellenérvek gyűjtésére, de nem helyettesíti a bizonyítékot.

És még valami: az oldal jelenlegi állapota érdekes kontrasztot mutat

A projekt eredeti bemutatása egy objektív, érdekmentes, racionális, egységes világképet ígér.

A jelenlegi főoldalon viszont már nagyon erősen megjelennek a konkrét magyar politikai értékelések is. Például a 2026. szeptemberi aktuális bejegyzésekben a szerző a Fidesz, a Tisza és Magyar Péter teljesítményét és politikai helyzetét elemzi, és saját értékeléseket is megfogalmaz.

Ez önmagában nem probléma. Sőt, egy világképből természetesen következhetnek közéleti elemzések.

De szerintem itt válik igazán tesztelhetővé az Egyvilág módszere:

vajon ugyanazt a racionalista, „objektív és érdekmentes” mércét alkalmazza-e a számára szimpatikus és az antipatikus szereplőkre is?

Ez sokkal érdekesebb kérdés, mint hogy „jobboldali vagy baloldali-e” az oldal.

Én ezért három rétegre bontanám az Egyvilágot

1. A tényállítások
Pl. gazdaság, pszichológia, történelem, biológia, társadalomtudomány.
→ Ezeket külső forrásokkal lehet ellenőrizni.

2. A világmagyarázó modell
Pl. milyen alapelvekből vezeti le az emberi és társadalmi működést.
→ Itt már filozófiai és elméleti vita is van.

3. Az „ésszel élni” rész
Mi a jó élet? Milyen embernek kellene lennünk? Hogyan kellene működnie a társadalomnak?
→ Ez már részben értékválasztás, még akkor is, ha racionális érvekkel van alátámasztva.

És szerintem a harmadik rétegben van a legnagyobb veszélye annak, hogy egy nagyon meggyőző, koherens rendszer észrevétlenül átcsúszik „így van” állításból „így kellene lennie” állításba.

Az én összképem most

A Bemutatás oldal alapján komolyabb projektnek látom az Egyvilágot, mint egy egyszerű véleményblogot. Az ambíciója tulajdonképpen egyfajta modern, laikusok számára hozzáférhető szintézis: filozófia + tudomány + társadalom + pszichológia + gyakorlati életvezetés egyetlen rendszerben.

Éppen ezért viszont magasabb mércével kell olvasni.

Nem azt kérdezném, hogy „tetszik-e, amit mond?”, hanem azt:

„Ha elfogadom az első 5–10 alapfeltevését, valóban következik-e belőlük a többi, és az alapfeltevések mennyire vannak bizonyítva?”

Ez szerintem az Egyvilág legérdekesebb vizsgálati módja.

Ha akarod, a következő lépésben konkrétan szétszedhetjük az Egyvilág alapjait: megnézem a „Világnézet / Alapelvek” részt, és készítek egy „Egyvilág érvrendszere” térképet: mi az alapfeltevés → abból mit vezet le → melyik állítás bizonyított → melyik vitatható → és hol találok logikai ugrást. Ez már szerintem tényleg érdekes lenne.

 

 

 

 

- A címlapon lévő esszék nem részei a könyvnek, csak a hírlevél mellékletei.

 

Igen, ez fontos pontosítás — akkor az előző válaszomban tévesen mostam össze a címlap aktuális esszéit a könyv törzsanyagával.

Így az értékelésnél ezt a különbséget érdemes tartani:

·         Egyvilág könyv → a bemutatásban leírt, átfogó világkép és életvezetési rendszer.

·         Címlapon lévő esszék / hírlevélmellékletek → aktuálisabb, önálló írások, amelyek nem képezik a könyv részét.

·         Ezért az aktuális politikai témájú esszékből nem lenne helyes következtetést levonni arról, hogy maga a könyv milyen politikai irányultságú, vagy hogy mennyire teljesíti a bemutatkozásban megfogalmazott világképi célokat.

Ez egyébként szerintem még érdekesebbé teszi az eredeti kérdésedet, mert így tisztán lehet vizsgálni magát a könyvprojektet, a hírlevéltől függetlenül.

Ha szeretnéd, újranézem a bemutatas.shtml alapján magát az Egyvilág könyvet, és a következő válaszban kizárólag a könyv koncepciójáról, felépítéséről és állításairól mondok véleményt — a címlapi esszéket teljesen kihagyva.

 

 

 

 

- Tedd azt.

 

Igen. Így, hogy kifejezetten a könyvet választjuk le a hírlevélről és az aktuális esszékről, szerintem lényegesen más és pontosabb kép rajzolódik ki.

A Bemutatás oldal alapján az Egyvilágot én nem elsősorban filozófiai könyvként, hanem egy személyes „világmodell + életvezetési rendszer” létrehozására tett kísérletként olvasnám. A szerző célja két nagy terület összefogása: hogyan működik a világ, illetve hogyan lehet ésszel élni az életet. Ehhez 168 különálló témát tervez, és az egészet egyetlen összefüggő rendszerként szeretné kezelni.

Ami szerintem az Egyvilág valódi erőssége

A projekt legjobb ötlete szerintem az, hogy nem akarja elfogadni a specializáció következményét, vagyis hogy mindenki csak egy-egy részterületet ismerjen.

A szerző kifejezetten az „összkép” megteremtését tekinti célnak: a különböző tudásterületek lényegét egy helyre gyűjteni, és az azok közötti kapcsolatokat megmutatni.

Ez valóban hiánypótló lehet.

Nem azért, mert ne léteznének enciklopédiák, filozófiai könyvek, pszichológiai könyvek, közgazdasági könyvek stb., hanem azért, mert ezek általában nem vállalkoznak arra, hogy ugyanazt a gondolkodási keretet vigyék végig mindenen.

Az Egyvilág viszont pont ezt akarja.

És szerintem itt érdemes keresni az értékét, nem abban, hogy minden egyes állítása eredeti-e.

A projekt másik nagyon érdekes része: a tömörítés

A szerző azt mondja, hogy a cél:

„a csupasz lényeg sorról-sorra”

és azt állítja, hogy a világ lényeges dolgai viszonylag egyszerűen elmondhatók, és egy elfogadható terjedelmű könyvbe beleférnek.

Ez szerintem egyszerre zseniális vállalkozás és az egész projekt legnagyobb kockázata.

Mert ha sikerül, akkor rendkívül hasznos.

Ha például egy 1000 oldalas közgazdasági, pszichológiai vagy filozófiai irodalomból ki lehet szűrni azt a 20–30 alapvető gondolatot, amelyet egy művelt laikusnak tényleg érdemes értenie, az óriási érték.

De van egy alapvető probléma:

a lényeg kiválasztása már maga is értelmezés.

Amikor azt mondod, hogy „ebből a területből ez a három dolog a fontos”, akkor már nem pusztán összefoglalod a tudást. Modellt építesz róla.

És minél több területet fog össze valaki, annál nagyobb lesz ennek a jelentősége.

Szerintem az Egyvilág legfontosabb állítása nem egy konkrét állítás

Hanem ez:

A különböző tudásterületek mögött létezik egy olyan közös szerkezet, amelyet egyetlen koherens világképben össze lehet foglalni.

Ez az egész projekt mélyén lévő hipotézis.

És szerintem ezt érdemes tesztelni.

Nem azt, hogy egy adott mondattal egyetértünk-e.

Hanem azt, hogy az egész rendszer tényleg összeáll-e.

Ebben nagyon erős lehet

A bemutatkozás alapján a szerző kifejezetten törekszik arra, hogy a dolgokat:

·         tényszerűen,

·         módszeresen,

·         egyszerűen,

·         érthetően,

·         racionálisan,

·         „objektíven és érdekmentesen”

fogalmazza meg.

És külön hangsúlyozza, hogy ez nem ezoterikus próbálkozás, hanem egy tudatosan felépített rendszer.

Én ezért az Egyvilágot nem úgy olvasnám, mint egy szerző véleményeinek gyűjteményét.

Hanem úgy, mint egy modellalkotási kísérletet.

Ez sokkal érdekesebb.

De van egy nagyon fontos feszültség a projektben

A szerző egyszerre akar két dolgot:

A) egy átfogó, objektív képet adni arról, hogyan működik a világ;

és

B) megmondani, hogyan érdemes élni.

Az első elsősorban leíró kérdés.

A második már normatív.

Például:

„Az ember általában így viselkedik.”

→ ezt lehet empirikusan vizsgálni.

De:

„Az embernek így kellene viselkednie.”

→ itt már értékválasztás is megjelenik.

A szerző ezt maga is összeköti: a világ megértéséből szerinte jobb realitásérzék, jobb önismeret és jobb döntéshozatal következhet, majd erre épülnek az életvezetési elvek.

Ez szerintem az Egyvilág egyik kulcskérdése.

Mennyiben következik a „van”-ból a „kell”?

És itt jön az egyik legjobb része a módszernek

A szerző nem azt állítja, hogy ő már mindent tud.

Épp ellenkezőleg: kifejezetten leírja, hogy mások bizonyos dolgokat jobban tudnak, mást tapasztaltak, illetve másképp látják a világot. Ezért a részeket közzéteszi, és várja a kritikát, majd azt tervezi, hogy a visszajelzéseket beépíti a végleges változatba.

Ez szerintem nagyon fontos, mert egy ilyen vállalkozás másképp könnyen válhatna egyetlen ember zárt világmagyarázatává.

Itt viszont legalább elvileg van egy önkorrekciós mechanizmus.

És az is érdekes, hogy minden témához külön kérdőív és fórum tartozik.

Viszont itt lennék a legkritikusabb

Az, hogy valami:

koherens + világos + egyszerű + sok mindenre magyarázatot ad

még nem jelenti azt, hogy igaz.

Ez az egész projekt egyik központi epistemológiai problémája.

Egy jó világmodellnek nemcsak az a feladata, hogy magyarázzon, hanem az is, hogy:

·         meg lehessen cáfolni,

·         különbséget tegyen bizonyosság és valószínűség között,

·         megmutassa, honnan tudja, amit állít,

·         kezelje a kivételeket,

·         és ne csak azokat a tényeket vegye észre, amelyek beleillenek.

Ezért én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a konkrét 168 fejezetben mennyire valósul meg az a módszertani szigor, amit a bemutatkozás ígér.

És van még valami, amit a bemutatás alapján pozitívnak látok

A szerző nem akar mindent mindenáron könnyűvé tenni.

Kifejezetten leírja, hogy ez nem könnyű olvasmány, mert „a tömör lényeg”, és az olvasónak meg kell dolgoznia vele. Ugyanakkor igyekszik kiemelésekkel, egyszerű megfogalmazással és példákkal lehetővé tenni, hogy különböző mélységben lehessen olvasni.

Ez szerintem jó koncepció.

Nem „5 perc alatt megérted az életet” típusú önsegítő könyvnek tűnik, hanem inkább egy nagy referenciaműnek, amelyhez vissza lehet térni.

Az én jelenlegi véleményem

Ha csak a könyvprojektet nézem, és teljesen félreteszem a hírlevelet és az aktuális közéleti írásokat, akkor én az Egyvilágot sokkal érdekesebb és komolyabb intellektuális vállalkozásnak tartom, mint amilyennek egy egyszerű weboldal alapján elsőre tűnhet.

De nem azért, mert elfogadnám a szerző világképét.

Hanem azért, mert jó kérdést tesz fel:

Lehetséges-e egyetlen, laikus számára is érthető, de kellően mély rendszerben összefoglalni azt, amit egy művelt embernek a világ működéséről és a saját életéről érdemes tudnia?

Szerintem igen, érdemes megpróbálni.

A kérdés inkább az, hogy Szalay Miklós mennyire tudta ezt ténylegesen megvalósítani.

És ezt már nem a bemutatkozásból kell eldönteni, hanem magából a 168 részből. A bemutató oldal maga is a későbbi témák felé irányít, és megjegyzi, hogy az első kb. 30 rész még a kialakuló írási gyakorlat időszaka volt, míg a későbbiek már kiforrottabbak.

Ha komolyan akarjuk tesztelni az Egyvilágot, én innen folytatnám: nem általánosságban elemezném, hanem kiválasztanék 5–10 későbbi, központi fejezetet, és megnéznénk, hogy a „racionális, objektív, érdekmentes, tényszerű, módszeres” ígéretet ténylegesen teljesítik-e.

És szerintem ebből már nagyon érdekes kép fog kijönni.

 

 

 

 

- A fenti bemutatás oldalon olvastad ezt:

 

„Az igazi újdonság itt egy ilyen könyvnek az ideája, amely mindezt összefoglalja és érthetően átadja. Mert érdekes módon, ilyen könyv eddig nem létezett, annak ellenére nem, hogy rendkívül hasznos lehet, mind egyéni, mind társadalmi szinten. Hogy ezt egy ember, első nekifutásra, mennyire képes megközelíteni, az másodlagos, azért is, mert innentől kezdve folyamatosan tökéletesíthető. (Azért már most is benne van apai-anyai.) A legfontosabb hogy végül, és végre, legyen egy ilyen átfogó mű, mely minden lényeges tekintetben eligazítja az embert. Racionálisan, objektíven és érdekmentesen.”

 

Igen — és ez a rész szerintem lényegesen fontosabb, mint ahogy az előző válaszomban kezeltem.

A kulcsmondat valóban ez:

„Az igazi újdonság itt egy ilyen könyvnek az ideája”

majd a végén:

„legyen egy ilyen átfogó mű, mely minden lényeges tekintetben eligazítja az embert. Racionálisan, objektíven és érdekmentesen.”

Ez alapján az Egyvilágot nem pusztán egy szerző által írt ismeretterjesztő könyvként érdemes megítélni. A szerző egy bizonyos könyvtípus létrehozásának első megvalósítását tekinti a projekt lényegének.

És ez szerintem nagyon érdekes állítás.

Mit állít valójában ez a bekezdés?

Én négy külön állítást látok benne.

1. Létezik egy hiány.

A szerző szerint eddig nem létezett olyan mű, amely a világ lényeges ismereteit egyetlen átfogó rendszerben összefoglalja, és ezeket az ember számára használható módon átadja.

2. Ez a hiány nem egyszerűen akadémiai hiány.

Azt állítja, hogy egy ilyen mű „rendkívül hasznos lehet” egyéni és társadalmi szinten.

Tehát nem az a cél, hogy létrejöjjön még egy enciklopédia, hanem hogy az ember jobban eligazodjon a világban és az életében.

3. Az, hogy ezt elsőre egy ember mennyire tudja megvalósítani, másodlagos.

Ez egy nagyon lényeges gondolat. A szerző tulajdonképpen azt mondja:

nem az a döntő, hogy Szalay Miklós tökéletes könyvet ír-e, hanem hogy elindul-e végre egy ilyen mű létrehozása, amit aztán folyamatosan lehet javítani.

Ezért írja azt is, hogy a mű később „folyamatosan tökéletesíthető”.

4. Van egy objektivitási igény.

És szerintem ez a legnagyobb tétel az egészben:

„Racionálisan, objektíven és érdekmentesen.”

Ez már nem pusztán szerény célkitűzés. Ez egy ismeretelméleti igény.

És itt módosítanám az előző értékelésemet

Korábban azt mondtam, hogy az Egyvilág egyik érdekes kérdése, hogy vajon lehet-e egyetlen koherens világképet létrehozni.

Most, ezt a bekezdést ilyen hangsúllyal olvasva, szerintem még pontosabban fogalmazhatunk:

Az Egyvilág tulajdonképpen egy prototípus.

Nem feltétlenül azt állítja:

„Én most megírtam a végső világmagyarázatot.”

Hanem inkább:

„Létre kellene hozni egy ilyen műfajt; én pedig megpróbálom létrehozni ennek az első változatát.”

Ez szerintem sokkal védhetőbb és intellektuálisan érdekesebb vállalkozás.

Az pedig, hogy a szerző hozzáteszi:

„Hogy ezt egy ember, első nekifutásra, mennyire képes megközelíteni, az másodlagos”

pontosan ezt támasztja alá.

Viszont az „objektíven és érdekmentesen” miatt nagyon magasra kerül a léc

Itt viszont nem engednék a szerzőnek.

Ha azt mondaná:

„Ez az én személyes világképem, gondoljátok végig, és vitatkozzatok vele”,

akkor egészen más mércével olvasnám.

De ő objektivitási igényt fogalmaz meg.

Ezért szerintem jogos kérdések:

Mit jelent itt az objektív?

·         A szerző személyes véleményétől független?

·         A tudományos konszenzushoz igazodó?

·         Empirikusan ellenőrizhető?

·         Logikailag következetes?

·         Több nézőpontot bemutató?

·         Saját értékítéleteitől mentes?

Ezek nem ugyanazok.

És ugyanez igaz az „érdekmentes” szóra.

Egy könyv szerzőjének lehetnek személyes értékei úgy is, hogy nincs anyagi vagy politikai érdeke az adott állítás mögött. De ettől még az értékei befolyásolhatják, hogy mit tart fontosnak, mit vesz fel a „lényeges” dolgok közé, és milyen következtetéseket von le.

Sőt, szerintem itt van az egész Egyvilág legmélyebb problémája

A mondat:

„mely minden lényeges tekintetben eligazítja az embert”

első látásra nagyon vonzó cél.

De rögtön felmerül egy alapvető kérdés:

Ki dönti el, hogy mi „lényeges”?

Ez nem pusztán szerkesztési kérdés.

Ha például egy világképből kihagyunk valamit, mert szerintünk mellékes, már modellalkotást végzünk.

Ha valamit kiemelünk, mert szerintünk alapvető, szintén.

Tehát az objektivitás legnehezebb része nem az, hogy helyesen írjuk le azt, amit kiválasztottunk.

Hanem az, hogy:

mi alapján választottuk ki azt, amit egyáltalán leírunk.

És itt válik igazán izgalmassá az Egyvilág.

Én ezért most így fogalmaznám meg a projekt lényegét

Nem:

„Szalay Miklós írt egy nagyon nagy könyvet a világról.”

Hanem:

„Szalay Miklós megpróbál létrehozni egy olyan általános célú világ- és életvezetési kézikönyvet, amely egyetlen koherens rendszerben adja át mindazt az alapvető tudást és gondolkodási eszközt, amely szerinte egy ember eligazodásához szükséges — lehetőleg racionálisan, objektíven és érdekmentesen.”

Ez szerintem sokkal pontosabban írja le az Egyvilág vállalkozását.

És ezt az állítást már lehet nagyon komolyan tesztelni.

Nem azt kell első körben kérdezni, hogy „igaza van-e Szalaynak?”, hanem:

·         Valóban létezik-e az általa azonosított hiány?

·         A könyv tényleg egy egységes rendszert alkot-e?

·         A kiválasztott témák valóban azok-e, amelyek egy ember eligazodásához szükségesek?

·         A különböző tudományterületeket megfelelően reprezentálja-e?

·         Elválasztja-e a tényeket, a következtetéseket és az értékítéleteket?

·         Valóban objektív-e a módszere, vagy csak objektívnek szánt?

·         Mennyire sikerül az „érdekmentesség”?

·         És végül: az egész rendszer tényleg több, mint a részek összessége?

Na, szerintem ez lenne az Egyvilág valódi kritikája.

És ebben már szívesen lennék kifejezetten szigorú: nem a szerző személyét vagy politikai nézeteit vizsgálva, hanem az általa vállalt intellektuális feladatot számon kérve.

 

 

 

 

- Ez a mondat mit tesz hozzá? „Innentől kezdve folyamatosan tökéletesíthető.”

 

Nagyon sokat tesz hozzá, mert megváltoztatja azt, hogy milyen mércével kell az egész vállalkozást értelmezni.

A mondat:

„innentől kezdve folyamatosan tökéletesíthető”

szerintem három dolgot jelent.

1. Nem a jelenlegi változat tökéletességét tekinti a fő célnak

Az előző mondat szerint:

„Hogy ezt egy ember, első nekifutásra, mennyire képes megközelíteni, az másodlagos”

A „folyamatosan tökéletesíthető” ennek a második fele.

Vagyis a gondolatmenet:

első változat → nyilvános mű → visszajelzések → javítás → újabb változat → újabb javítás → ...

Ez egy egészen más projektfelfogás, mint amikor valaki azt mondja: „megírtam a könyvet, ez az én végleges világképem.”

2. Az értékét részben az adja, hogy létrejön az alap

Ez szerintem a legfontosabb.

A szerző azt mondja, hogy egy ilyen mű esetében az első változat nem feltétlenül azért értékes, mert már hibátlan, hanem azért, mert létrehoz egy közös, javítható alapot.

Olyasmi, mint egy nyílt forráskódú projekt gondolata:

jobb egy működő első verzió, amit lehet javítani, mint egy tökéletes rendszer ideája, amely soha nem készül el.

Persze az analógia csak részleges, mert itt nem programkódról, hanem tudásról és világképről van szó.

3. Ez egyben az objektivitás igényének egyfajta válasza is

Ez szerintem különösen érdekes.

Az objektivitást ugyanis nem feltétlenül úgy kell érteni, hogy „amit most leírtam, az már objektíven igaz”.

Hanem lehet úgy is, hogy:

„megpróbálok létrehozni egy olyan rendszert, amely folyamatos kritikával, ellenőrzéssel és javítással egyre közelebb kerülhet egy objektívebb képhez.”

Ebben az értelmezésben a könyv nem a végállapot, hanem egy iteratív projekt első komoly változata.

De van egy nagyon fontos következménye

A „folyamatosan tökéletesíthető” mondat nem jelent automatikusan önkorrekciót.

Ahhoz, hogy valóban működjön, kell egy mechanizmus:

Mi alapján mondjuk meg, hogy egy későbbi változat jobb?

Például:

·         új bizonyíték alapján?

·         szakértői kritikák alapján?

·         logikai hibák kijavítása alapján?

·         több ellenérv figyelembevételével?

·         olvasói visszajelzések alapján?

·         vagy egyszerűen a szerző későbbi belátása alapján?

Ez óriási különbség.

Ha csak az történik, hogy Szalay idővel átírja a saját rendszerét arra, amit később helyesebbnek gondol, az fejlődés lehet, de még nem feltétlenül objektivizálódás.

Ha viszont a rendszer strukturált kritikának, ellenőrzésnek és cáfolatnak van kitéve, az már sokkal erősebb modell.

És emiatt szerintem a két mondat együtt nagyon fontos:

„Hogy ezt egy ember, első nekifutásra, mennyire képes megközelíteni, az másodlagos, azért is, mert innentől kezdve folyamatosan tökéletesíthető.”

Ez lényegében azt mondja:

„Ne az első verzió hibátlanságát várjuk el. Az a fontos, hogy végre legyen egy ilyen rendszer, amelyet aztán lehet javítani.”

Ez szerintem lényegesen erősebb és érdekesebb állítás, mint az, hogy „én megírtam a világ végső magyarázatát”.

Viszont ebből egy nagyon konkrét kérdés következik: vajon az Egyvilág ténylegesen úgy van-e felépítve, hogy alkalmas legyen erre a folyamatos tökéletesítésre? Szerintem ezt már magából a könyvből lehet eldönteni.

 

 

 

 

- Ez a könyv nyitott marad Szalay Miklós után is. Az, hogy később folyamatosan tökéletesíthető magába foglalja mások későbbi korrekcióit, kiegészítéseit is.

 

Igen. Így értelmezve a mondat sokkal erősebb, és az előző válaszomban túl szűken értelmeztem.

A „innentől kezdve folyamatosan tökéletesíthető” ebben a kontextusban nem egyszerűen azt jelenti, hogy Szalay Miklós később javítgatja a saját könyvét.

Hanem azt, hogy a művet elvileg leválasztja a szerző személyéről.

A logika így néz ki:

egy ember létrehozza az első átfogó változatot → létrejön maga a mű és annak szerkezete → mások ezt kritizálhatják, javíthatják, kiegészíthetik → a későbbi változatok már nem szükségszerűen ugyanannak az embernek a világképét tükrözik → a mű tovább fejlődik a szerző halála után is.

Ez egy nagyon lényeges különbség.

Így az Egyvilág nem egyszerűen „Szalay Miklós könyve”

Hanem inkább egy kezdeményezés egy nyitott, generációkon át fejleszthető mű létrehozására.

És ebben az értelmezésben a mondat:

„Hogy ezt egy ember, első nekifutásra, mennyire képes megközelíteni, az másodlagos”

is mást jelent.

Nem azt, hogy „nem baj, ha én hibázom, majd később kijavítom”.

Hanem inkább:

„Egy ilyen művet egyetlen ember nem tud véglegesre megcsinálni. De valakinek el kell kezdenie, és létre kell hoznia azt az alapot, amelyet utána mások tovább tudnak építeni.”

Ez már tulajdonképpen kollektív szerzőség felé mutat.

És ettől az „objektív” szó is más megvilágításba kerül

Mert egyetlen ember által létrehozott világkép esetében az objektivitás eleve nehéz cél.

Egy nyitott, folyamatosan korrekcióra alkalmas mű esetében viszont az objektivitás nem feltétlenül egy kezdeti állapot, hanem egy folyamat eredménye lehet.

Valahogy így:

Szalay saját tudása és gondolkodása
↓
első szintézis
↓
mások kritikája
↓
korrekciók és kiegészítések
↓
újabb generációk tudása
↓
újabb korrekciók
↓
egyre jobb közös modell

Ebben a felfogásban az Egyvilág nem lezárt világkép, hanem egy nyitott tudásrendszer.

És szerintem ez a Bemutatás oldalnak az egyik legfontosabb, könnyen elsikkadó gondolata.

Sőt, így már az „igazi újdonság” állítása is pontosabban érthető

Nem feltétlenül az a példátlan, hogy egy könyv rengeteg tudományterületet összefoglal.

Hanem az elképzelés, hogy létrejöjjön egy:

átfogó + laikus számára érthető + rendszerszerű + folyamatosan korrigálható + a szerzőn túl is továbbépíthető

világmagyarázó és életvezetési mű.

És ha ezt vesszük az Egyvilág tényleges ideájának, akkor szerintem a 168 fejezet tartalma mellett legalább annyira fontos kérdés lesz az is, hogy milyen szerkezetben és milyen szabályok szerint lehetne ezt a művet másoknak továbbírni.

Mert a „nyitottság” önmagában még nem oldja meg a problémát. Ahhoz, hogy Szalay után is valóban működjön, kell valamilyen válasz arra, hogy:

·         ki javíthatja,

·         milyen alapon kerül be egy korrekció,

·         hogyan oldják fel a szerzők közötti nézetkülönbségeket,

·         mi számít bizonyítéknak,

·         hogyan jelölik a bizonytalan állításokat,

·         és hogyan őrzik meg az egész rendszer koherenciáját.

Ha erre az Egyvilágban van vagy kialakul egy működő megoldás, akkor a projekt sokkal nagyobb jelentőségű, mint egyetlen ember több ezer oldalas életműve.

Ezért szerintem most már tényleg nem a „jó könyv-e?” a legérdekesebb kérdés, hanem az, hogy képes-e olyan alapot létrehozni, amely Szalay Miklós után is tovább élő, közösen fejleszthető világképpé válhat.

 

 

 

 

- Végre megértetted.

 

Igen — most már értem, mire helyezed a hangsúlyt.

Az első válaszaimban túl szerzőközpontúan értelmeztem az Egyvilágot: úgy kezeltem, mintha elsősorban Szalay Miklós saját, folyamatosan javított világképe lenne.

A lényegi gondolat viszont ennél nagyobb:

Szalay nem a végső mű szerzője akar feltétlenül lenni, hanem egy olyan mű első létrehozója, amelynek a szerzője hosszú távon maga a közösség és akár egymást követő generációk lehetnek.

Ezért kulcsfontosságú az a mondat, hogy:

„innentől kezdve folyamatosan tökéletesíthető.”

Az „innentől” nem pusztán időbeli folytatást jelent, hanem egy új állapot kezdetét: létrejön egy olyan alapmű, amelyet Szalay után mások is korrigálhatnak, bővíthetnek és pontosíthatnak.

Így már az egész projektet más szemmel kell olvasni. És szerintem ez valóban sokkal érdekesebb vállalkozás annál, mint hogy „egy ember megpróbálta összefoglalni a világot”.