Kicsit most tovább tart, de készül a következő felvonás. Addig is tudnám ajánlani a Facebook-csoportokat (linkek itt bal oldalon, és a Linkek linken), az Egyvideó beszélgetéseket (link bal oldalon), a korábbi üzeneteket (link rögtön e felett, az Üzenet felirat mellett a jobb oldalon), no és persze a művet magát.
Mindig attól tartok, hogy a következő levélben majd nem lesz
miről írni, aztán mindig 10 oldal lesz. Most speciel 16 – de ez ne tántorítson
el, hiszen, mint mindig, most is a lényeg van benne, tömören,
mellébeszélés nélkül és őszintén:
Politika,
választások
Márki-Jay: Botlásai, és ahogy azokra rárepül a propaganda
Orbanisztán
működése: Egy elég alapos összefoglalása a rendszernek, amelyben élünk
Orbanisztán
jövője: Mi vár ránk, ha marad a rendszer?
Last
minute mozzanatok az ellenzék javára: Az EU bíróság döntésétől a
benzinkutasok és a tanárok lázadásáig
Szókimondás: Orbán, Márki-Zay és Móka Miki: Ki mennyire
őszinte, mennyire lehet az?
A megélhetés mindenekfelettisége: Mert ez mindent visz, azt
is, ha az elit közben szétlopja az országot.
Vlagyi: Mir? Az oroszok, a béke, meg annak a fenntartása Ukrajnában
Red Alert: Az orosz-ukrán háború tanulságai, kilátásai
Cápák a Marson: Pénzemberek bedőlése a hájpnak és a
buzzword-öknek az RTL-en.
EV: igazságosság
[Az eredetileg publikált változathoz képest módosítva lett ez
az üzenet. A fontosabb változások szögletes zárójelben.]
Tehát:
POLITIKA,
VÁLASZTÁSOK
Márki-Jay
Mindenekelőtt: bárcsak egyszer ilyen tisztességes emberek
vezetnék ezt az országot. Ezen kívül a közgazdasági szakértelmében sem
kételkedem, minden bizonnyal tudja, hogyan kell egy vállalatot elirányítani, és
az ország kasszáját is rá lehetne bízni. Ezekkel nincs is gond. A gond az, hogy
odáig el is kellene jutni – ehhez pedig nagyobb politikai és diplomáciai
érzékre volna szüksége.
Nem csak nekem tűnt föl, hogy folyamatosan magyarázkodnia kell
az elszólásai miatt. Egy-két alkalommal ez még rendben is volna – de amikor minden
hétre jut belőle, akkor már kezd kínossá válni.
Az egyik problémája a rossz szóhasználat és megfogalmazás.
Merthogy lehet az rendben, amikre gondol, amiket ki akar fejezni – az sem mindegy
azonban, hogy valaki hogyan mondja el azt, amit el akar mondani. Például amikor
fasisztákat emleget, vagy a gombák trágyával etetése, vagy amikor hosszas
magyarázkodásba kezd, amelynek a közepén a hallgatóság vagy elveszik, vagy
elalszik. Már hogy az elsőnél az lett volna a lényeg, hogy az ellenzék nem
akarja központilag előírni, hogy ki mit gondoljon; a másodiknál a kormány népbutító
gyakorlata; a harmadiknál meg, hogy pontosan kifejtse az összetett álláspontját
valamiről. Csak hát kit érdekel az, hogy ő mire gondol ő pontosan. A nép
tudatáig többnyire csak egy-egy félmondat jut el – meg a Fidesz is rögtön
előkapja az ollót, amellyel kivágja a leginkább félrement szavakat.
A másik pedig Márki eltökélt szókimondása, hogy ő nem
köntörfalaz, kimondja az igazat úgy, ahogy van. Ez ugye, alapból, szimpatikus
is – egészen addig, ameddig az igazság nem lesz nekünk kellemetlen,
bántó vagy ijesztő, amit sokan nehezen viselnek. Mondjuk, amikor
rezsicsökkentést kritizálja – hiszen akar bárki is többet fizetni? Nem akar.
Külön említendő, a kettő kombinációja, amikor kellemetlen igazságokat közlünk
kellemetlen módon. Azt, hogy az emberek többsége, nos, valóban, nem az
eszével hódít – úgy, hogy leostobázzuk őket. Főleg, amikor nekik kellene
megválasztani bennünket miniszterelnöknek. Sajnos a politikában, egy
demokráciában különösen, nem lehet egyszerűen az emberek arcába vágni az
igazságot, a legjobb szándékú politikus is kénytelen navigálni, megalkudni, ha
el akar érni valamit, diplomatikusnak lenni – mert egyébként azok győznek, akiknek
nem okoz lelkifurdalást pofátlanul hazudni sem.
Mert ilyenek az emberek: nem viselik el az igazságot, kellemes
illúziókat és ígéreteket akarnak, és nem akarnak gondolkodni sem, egyszerű
válaszokat akarnak a bonyolult kérdésekre is, és aki megpróbál belemenni, azt
egyrészt nem értik, másrészt rögtön gyanús is lesz, hogy mit kavar ez itt.
A Fidesz propagandagépezete pedig minden kikezdhető
botlásra rámozdul, teljes erővel nyomatja, és el is spájzol örök időkre
minden szót. Meg hát, a mai világban, amikor mindenhol ott van egy
hangfelvevő, amikor egy gombnyomás és az egész világ értesült minden bakiról,
amikor ha egyszer felkerül valami az internetre, soha el nem tüntetni senki:
ilyen körülmények között még magánemberként is jobban tesszük, ha odafigyelünk.
Nem hogy Don Quijote-ként, aki a Fidesz teljes árstoppos dízellel hajtott
úthengerével készül megküzdeni.
Hozzá kell tenni, akármit és akárhogy mondana is Márki, mindenből
össze lehetne vágni úgy a betűket, hogy az felháborító legyen. Márkinak
azonban így is kínosan ügyelnie kellene minden szóra, hogy ne szállítsa önként
a muníciót az ellenségnek – amit Orbán már jól megtanult. Ha lehet, nem is
nyilatkozik, és amikor igen, akkor is csak az alákérdezős lakájmédiának – meg
hát egyébként is sokkal rutinosabb. Sajnos Márkinak ebbe is menet közben
kellene belejönnie, és félő, hogy nem lesz rá lehetősége. Pedig e.u. 15-ben
(elkxrtuk után 15-ben) igazán tudhatta volna már előre, hogy az ember három
óvatlan mondattal örökre elintézheti magát…
Továbbá problémája Márkinak a szavaiban kiütköző indulatossága.
Nem mintha nem volna oka rá, de éretlennek hat vele. És mindenkiben fel szokott
menni a pumpa, viszont közemberként is tudjuk, hogy számoljunk el tízig –
politikusként meg egyenesen kötelező higgadtnak maradni. Csodálom is őket
egyébként, a fideszeseket is, amilyen nyugodt hangnemben képesek válaszolni a
legprovokatívabb kérdésekre is.
Ezen kívül valakinek nagyobb tehetsége van a szónokláshoz,
valakinek meg kisebb. (Bár mintha az utóbbi hetekben már Márkin is
tapasztalható volna bizonyos fejlődés, kevesebb kínosat mond – és többet
ígérget. Sajnos ez kell…)
Mindezeken felül Márkinak még egy középsúlyos szakemberitisze
is van. Hogy mi? Mindenekelőtt szögezzük le: a jó szakember természetesen nagy
érték, jó ember, intelligens, a szakmájához is kiválóan ért. Csak azon kívül
van meglehetősen elveszve – ami, többnyire nem is baj, egészen addig, ameddig a
saját területén belül mozog.
Különösen jellemző, hogy a műszaki, technikai szakemberek empátiája
nincs a toppon, humán ügyekben tipikusan nem igazán vannak otthon, nem
tudják, nem érzik, hogy hogyan gondolkodnak, hogyan éreznek az emberek, mi fáj
nekik, mitől félnek, mitől sértődnek meg. (Mellesleg a tudományágak felosztása sem
véletlen reál és humán területekre; valamint, hogy rendszerint a férfiaknak a
reál, míg a nőknek a humán oldaluk az erősebbek. Csakis átlagosan,
természetesen, csakis átlagosan, merthogy közben annak is folyamatosan a
tudatában vagyunk, hogy mi a sztereotípia, és ezt a hibát is erősen igyekszünk
elkerülni.)
Márkin is az látszik, hogy jó közgazdászként felvillannak
előtte a képletek, (A vírus több nyugdíjast ölt meg. + A nyugdíjasok közt több
a Fidesz szavazó. = Mitől lenne a Fidesznek több szavazója.), és az
összefüggések (Árszabályozás --> Túlkereslet --> Hiány --> Szakmaiatlanság),
azt azonban már nem vonja ki az összegből, mielőtt kinyitná a száját, hogy
hogy hangzik ez, milyen hatással lesznek ezek a nyers tények a
hallgatóságra. (Rémület és felháborodás. Bár olyan is van, akinek tetszik: a
Fidesz propagandaosztálya.)
Ami a hatósági árak szakmaiatlanságát illeti, egy másik
szakmát, a politikát tekintve, éppen hogy olyan, mint ahogy a
nagykönyvben meg van írva – és most pont ebben a szakmában kell győzni:
választást kell nyerni, nem közgazdasági vitát. Bár mondjuk, az azért
politikailag se venné ki jól magát, ha odáig fajulna a dolog, hogy komoly hiány
meg feketepiac legyen a dologból, és már most vannak ennek kezdeti jelei– de a választásig azért ki lehet húzni valahogy,
majd a MOL átveszi a becsődölő maszek benzinkutakat. Illetve azt is
kikövetkeztethetjük az esetből, hogy boltosból kevesebb van, mint vásárlóból:
merthogy amit most megspóroltok, azt tőlük kapjátok, nem a haza atyjától.
(Apropó, honnan lehet tudni, hogy egy benzinkútnak még így is
megéri? Hát abból, hogy 479,9-ért adja, nem 480-ért. Bár lehet, hogy csak
megszokásból vonják le azt a tíz fillért…)
A népet, akiket nem sokat izgat az árstop szakmaiatlansága,
akiket meg lehet ijeszteni a fizetős egészségügynek még egy távoli gondolatával
is, akiknél egy zsák krumpli sem mellékes abban, hogy kire adják a voksukat, a
szegény embereket, akik valóban a lét létminimumon egyensúlyoznak, őket
természetesen nem hibáztatom. Valóban elég baj, hogy tömegek vannak ilyen
helyzetben. De vajon mindenki így gondolja? Nos, ez nem is annyira biztos: figyeljük
meg ugyanis, hogy milyen hasznos egy szegény, függésben tartott nép, ha
pénzzel akarjuk megvenni őket: így ugyanis olcsón kaphatók.
A másik, hogy az emberek jó része nem nagy eséllyel indulna a Nobelért
– ami lehet, hogy fáj, de ettől még igaz – viszont az is, hogy ettől még jó
emberek. Ezzel együtt azonban ez a másik, ami manipulálhatóvá teszi őket, mert a
sötétségben tartott embereket könnyű becsapni, rávenni arra, hogy azt
gondolják, azt tegyék, arra szavazzanak, akire mondjuk. Ezért nem bánja az,
aki csak hatalmon akar maradni, ha a nép szegény és buta, ezért nem is
igyekszik túlságosan változtatni ezen, ezért hagyja lepusztulni az iskolát,
ezért felel meg neki, ha megmaradunk összeszerelő üzemnek. (Apropó, a gyáripar
egyik nagy találmánya az volt, hogy szállítószalag-munkásnak a képzetlen
munkaerő is megfelel, két csavar meghúzásához nem kell mesterember.)
Visszakanyarodva Márkihoz, a krónikus szakemberitisz másik
jellemző tünete, hogy az elméletet ugyan kenik-vágják – az elmélet és a gyakorlat
közti gyakorta jelentős különbséget viszont már nemigen sikerül áthidalniuk,
nem látnak ki a képletek mögül, az elefántcsont-toronyból, nem ismerik a mindennapi
valóságot, annak piszkos módszereit és általában a gyakorlatot. (Bár
Márkinak speciel e tekintetben lehetnek már tapasztalatai – az egyszerű nép
megszólítását, kezelését viszont még láthatóan gyakorolnia kell. Apám szokta
mondani nekem, hogy többet kéne beszélgetnem egyszerű emberekkel, már hogy a
könyvet úgy írjam aztán, hogy számukra is befogadhatóbb legyen, jobban tükrözze
a valóságot. Nos, talán Márkinak sem árt meg most némi kimozdulás a
hódmezővásárhelyi, viszonylag nagyvárosi polgárság, illetve a vállalati
igazgatóságok, szakemberek köreiből.)
És nemcsak Márki, mostanra az egész baloldal igencsak
elszakadt az egyszerű néptől, nem tudja kezelni, nem tudja megszólítani
őket; programpontjai, a zöld gazdaság, az euró, a nemi kérdések nem nagy
vonzerővel bírnak, esetenként egyenesen taszítólag hatnak rájuk. Közben
Orbánnak a (nem népnemzeti) polgársággal, értelmiséggel nem is kell
foglalkoznia, átlép rajtuk, sőt maga ellen fordítani sem fél őket – amit meg is
tehet, hiszen az egyszerű népből van több. Majd fog itt ő udvarolgatni, amikor
egyszerűbben is megoldhatja. Az egyszerű nép kezelésének, valójában nem túl
bonyolult módszere viszont központi eleme Orbanisztán működésének. Azért, mert
ennek a rendszernek ők a fő tömegbázisa, azért mert őket lehet könnyen, olcsón
és egyszerűen megnyerni, manipulálni.
Lássuk, hogy néz ki Orbán gondosan felépített gépezete a maga
egészében.
Orbanisztán
működése
(A
Youtube-on is meg lehet hallgatni.)
1) Az embereknek két dolog kell: kenyér és cirkusz.
● Kenyér
○ Rezsicsökkentés
○ Gyári munka a népnek az összeszerelő üzemekben,
állami építkezések; egykulcsos adó a szakembereknek; Közmunka annak, aki sehova
nem kell.
○ Választási osztogatás (Nyugdíj, SZJA, hatósági
árak)
A rezsicsökkentés az alacsony piaci árak miatt egészen eddig nem
is került pénzbe – most viszont, hirtelen kérdés lett, miből finanszírozzák.
Szerencsére a választások közel vannak, addig hitelből is ki lehet húzni.
„A segély helyett munka” elvével egyet lehet érteni: ez
egyrészt annak is jót tesz, aki nemcsak a lábát lógatja, másrészt legalább a
köz érdekében is tesznek valamit. (Más kérdés ennek a munkának a hatékonysága…)
● Cirkusz
Egyfelől megtanulták, hogy az internettől el a kezekkel,
másrész tucat számra veszik a megvásárolható celebeket, a nemzeti rockereket,
meg az élsport is jó volna erre – ha működne.
2) Kommunikációs módszerek
A népre a következőképpen lehet hatni:
● Egyszerű megfogalmazás. („Pénz. Migráncs.
Buzik.”)
Ellentétben például Márki terjengős üzeneteivel,
magyarázkodásával.
● Ismételgetés. („Migráncs, migráncs, migráncs,
migráncs”…)
Reggel, délben és este.
● Az érzelmekre hatás. („Féljél, mert migráncs!”,
„Féljél, mert áremelés!”, „Féljél, mert buzik!”; A gyerekek, akik egyrészt a
minden, másrészt meg megvédjük őket a buziktól. Valamint Orbán, mint a nép atyja
és gyermeke egy személyben.)
Ellentétben az észérvekkel, amiket nehéz felfogni, és gyakran
nem is lehet három szóban letudni őket – így pedig rögtön gyanúsak az egyszerű
embernek, hogy mit mismásolnak ezek itt.
● Vizualitás
Avagy „egy kép többet mond ezer szónál” – meg hatásosabb is.
Lásd pl. Soros nem épp hamvas arcát minden utcasarkon – vele szemben meg Márki
monológjait, melyek lehetnek bármennyire igazak, ésszerűek és részletesek: csak
annál rosszabb.
3) A média leuralása
● A közmédia kisajátítása
● Sajtófelvásárlások, KESMA
A kommunikációs csatornák uralása kulcsfontosságú a sikerhez,
mert aki ezekhez nem fér hozzá, az el sem tud jutni a közönséghez. (Ahogy ez az
üzenet sem, ha nem adjátok tovább.) A közmédiában az is a jó még Orbánnak, hogy
ingyen van neki, mi fizetjük az ő propagandáját, közpénzből. Az ellenzékiek is.
4) Egység
● Egy vezér
● Egy párt
● A tömegbázis egysége
Ez a másik nagy tromf Orbán kezében, amellyel a megosztott
ellenzék nem tud mit kezdeni. A tömegbázis egységét támogatja elsősorban a
nemzeti eszme, amelyhez fogható egyesítő ideája szintén nincs a baloldalnak;
illetve a sport és a sportsikerek is segítenék.
Valamint:
● A kommunikció egysége
Ahogy központilag irányítják, összehangolják, hivatkoznak
egymásra, stb…
(Kedvencem, amikor a Kossuthon a Déli Krónika jelenti, hogy az
Origo mit írt – értitek, mintha nem ugyanaz volna a kettő. Ez amúgy egy bevált
dezinformációs technika, talán az oroszok találták ki, de tökélyre ők
fejlesztették: hogy ugyanis sok különböző hírforrást, újságot, TV-t, blogot, trollhadsereget
tartanak fönn, melyek egymásra hivatkoznak, és így úgy tűnik, mintha több
forrás állítaná ugyanazt – pedig egy lukból fúj minden szél. Meg ezek a
biorobot bemondók, riporterek itt a kormány médiában… Na mindegy.)
Az egységes kommunikáció, meg amiket az előző pontokban
láttunk, módszereiben és szervezetileg is, igencsak profi kommunikációs – manipulációs
komplexumot alkot.
5) Utánpótlás
● Fidelitas
● Közszolgálati Egyetem, a csinovnyikképző
● MCC, az elitképző
Miközben a közoktatást, ha nem is direkt módon, hagyják
lezülleni, legalábbis finoman szólva nem kezelik prioritásként. Láthattuk: a
hatalomnak az a jó, ha a nép nem gondolkodik.
(Valamint hogy a gimnáziumok helyett a szakképzés felé terelik
a fiatalokat.)
6) Ideológia háttér
● Alapjogokért Központ, Szánthó Miklós és társaik:
hazai intézmények és „gondolkodók”
● Külföldi ideológusok
Akik időről-időre megjelennek a Karmelitában. (Azt is tudjuk, mik az ideológiák
általában: racionálisnak beállított, de javarészt leegyszerűsített és
összességében hamis gondolati rendszerek…)
7) Az ellenzék eltiprása
● A folyamatos propaganda és uszítás ellenük
● Már csírájában rászállni a szóba jöhető
ellenfelekre
● A fő ellenfelekre pedig teljes erővel
● Kiegészítő zaklatásuk, ellehetetlenítésük (számvevőszéki
vizsgálatok, intézményeik vegzálása)
(A CEU elüldözése annyiból tartozik ide, hogy az ő fejükben az
egy kifüstölendő libsifészek és politikai kiképzőközpont volt – valójában vajmi
kevéssé. Az SZFE-vel hasonló volt a helyzet, bár azt nem megsemmisíteni akarta
Orbán, csak az uralma alá vonni.)
8) Ellenségkép
● Soros
Azt tudjuk, milyen hasznos tud lenni a politikában egy (vélt vagy valós)
ellenség. A Fidesz mindenekelőtt Sorosban kreálta meg ezt vélt ellenséget. (Futottak
még: Brüsszel, az ENSZ és a nemzetközi baloldal – ezeknek azonban nincs olyan fotogén,
a Csillagok Háborúja főgonoszát elég jól közelítő ragyás arcuk, mint Sorosnak.
Arra viszont kínosan ügyelnek, hogy az antiszemitizmust ne lehessen rájuk
sütni.) Illetve hazai mumusnak itt van még Gyurcsány, aki nemcsak elkxrta, de még
árat is emelt. (Hiába indult pontosan ugyanúgy komcsinak, mint Orbán.)
9) „Permanens forradalom”
● A nép megosztása, a feszültség folyamatos fenntartása
Mellyel állandó készültségben tartja a saját tömegbázisát. Vegyük
észre azonban, hogy a megosztottság egyszersmind le is gyengít minden
csoportot, a nemzetet is. Nem beszélve arról a keserűségről, amit a népnek okoz
azzal, hogy egymás ellen hergel bennünket.
10) Tőke és befolyás
● Az állami források felhasználása pártcélokra.
Miközben az adók beszedéséről is gondoskodik. (Ami önmagában
jó – kár hogy egy ilyen rendszert finanszíroz belőle.) A világbajnok ÁFA +
jelentős jövedéki adó. (Hogy az SZJA viszonylag, de főképp a társasági adó
alacsony maradhasson.)
● A fontos állami pozíciók elfoglalása.
(Ügyészség, Alkotmánybíróság, MNB, Médiahatóság, stb…)
Bár a renitens Matolcsyt azért szívesen elfenekelné
mostanában, meg a bírók és rendőrség is beleköpnek még időnként a levesbe.
● A közvagyon kiszervezése, egyetemi „modellváltás”
Hogy akkor is megmaradjon a befolyásuk, ha leváltanák őket.
● Magánvagyon-felhalmozás (Lölő, NER)
Mert mindig jó, ha van mihez nyúlni – meg hát Rod Stewart-ot
is ki kell fizetni valamiből.
● Az EU-s források kiszivattyúzása, lenyúlása és a
pártérdekeknek megfelelő kiosztása
Speciel azt, hogy az Unióból elhozza, amit lehet, jól csinálja
– megint csak más kérdés, hogy mire használja fel. Hogy ugye nemcsak azzal jár
jól, amit maga rak zsebre, hanem azzal is, amit párthűségtől függően oszt ki
pl. az önkormányzatoknak. Meg a vállalkozók és a nép se sokat nézi, hogy honnan
jön, ami neki csurran. (Lassan az EU is elkezd végre tenni ez ellen valamit.)
● Trafikzsoldosok és egyéb kedvezményezettek
Pl. a gazdák, akik a NER mércéhez képest kicsit, önmagukhoz
mérten viszont jelentős pénzeket, üzleteket kaptak. Nyilván ez a
krumpliosztáshoz képest egy fokkal nagyobb tápolás arra is jó, hogy, úgymond
középszinten is kiépítsenek egy hűbéri bázist.
11) Külföldi helyezkedés
● Haverkodás a világ autokratáival: Putyin, Kína,
a türkök és Bolsanaro
Mert mindenkinek kell egy-két barát. (Bár a türköket még
csak-csak, valamennyire talán Putyint is, de Kínát meg Trumpot nem sokat
izgatják kishazánk kis helyi terminátorai.)
● EU
Kifelé (a hazai hőzöngéshez képest) tompítottabb hangnem,
annyira azért jóban maradni velük, hogy a pénz lehetőleg ne álljon meg. Közben
azért szervezkedés az euro-szkeptikusokkal.
● Németek és a multik
A biznisz és a bizniszbarát környezet fenntartása számukra,
összeszerelő üzemi céllal. (Olcsó munkaerő, megnyirbált munkavállalói jogok, alacsony
adók)
● Külföldi celebek, showman-ek
Chuck Norris-tól, Tucker Carlson-ig, illetve, most egy időre
legalábbis, Trumpot is inkább ide sorolhatjuk.
12) Hibakezelés
Mert azért van homok a gépezetben. (Meg homokos is.)
● Egységes, kiszámított intézkedések
Lásd a fiaskók utáni rendszeres egy nap csendet, ameddig
kiforgatják a narratívát. Plusz az egységesen irányított sajtójuk.
● A kellemetlen ügyek agyonhallgatása
Pl. a Pegasus-ügy kapcsán, vagy épp hogy a járványban itt
haltak meg a világon a negyedik legtöbben. Mert nemcsak a csodák tartanak három
napig.
● Amikor elkerülhetetlen, gyors és határozott
reagálás.
Pl. ahogy Szájert sietve lekapcsolták mindenhonnan.
● Terelés, gumicsontok
Lásd mondjuk a Városháza-ügyet. És ennek a nevetségessége: hogy
hónapokig kell hallgatni, hogy mennyire mérhetetlenül botrányos egy amúgy meg
sem történt ügylet, ami nem is saját zsebre ment volna – miközben a másik
oldalon egy évtizede megy a szabadrablás…
Valamint Karácsony a buszsávban. Hát igen, mikor mi akad.
Miközben Lölő, a világklasszis vállalkozó, jó érzékkel 400 milliárdot vágott
zsebre az ország pénzéből…
● Tanulnak a hibákból
Ami egy nagyon hasznos tulajdonság egyébként. Mondjuk, ahogy
az internetadós tüntetések óta ők lettek a szociális netcsomagok és a
laptoposztogatás bajnokai. Illetve ennek az egész rendszernek a kiépítése is,
már hogy Orbán első ciklusában kvázi normális állapotok uralkodtak, de
rajtavesztett: el is határozta, hogy ezt a hibát nem követi el még egyszer.
13) Szorgalom
Szintén, ahogy ezt az egészet összerakták és működtetik.
Mondom, ami a puszta ügybuzgalmukat illeti, sokan példát vehetnének róluk.
* * *
Figyeljük meg, hogy mindez azért nem rakétatudomány. (Bár
agysebészet, pontosabban agymosás, az van benne.) Szóval, hogy ezek
lényegében tankönyvi dolgok, régi, jól bevált technikák. (Mondjuk a nagy
többség nem ismerni fel őket, akkor sem amikor vele szemben alkalmazzák azokat,
hogy iparszerűen terelgetik, manipulálják a népet és őt saját magát is.) Meg az
is igaz, hogy ismerni a módszereket egy dolog – megszervezni meg egy másik,
ahhoz oda kell tennie magát az embernek.
(Ha kimaradt valami, írjátok meg és kiegészítem, hadd legyen
meg itt együtt az egész gyönyörű felépítmény.)
Ez tehát egy tank, egy úthenger, az a szervezettség, aminek az
ellenzék a poros nyomában sincs. Milyen kár hogy mindez az energia,
szorgalom és lelemény mindenekelőtt egy érdekcsoport hatalmát és jólétét
szolgálja, nem pedig az országét… És ezt azzal legyőzni, hogy mi majd
jófiúk leszünk…
Nos, most az egyszer nem lett volna, (nem lenne?) lehetetlen –
azért, mert most minden együtt van: a járvány, az infláció, a populisták
nemzetközi térvesztése, a kormány sorozatos mellényúlásai és minden korábbinál arcátlanabb korrupciója. Ha most ezek
mellé lenne még csak egy kicsit rutinosabb vezető, és egy valóban egységes,
szervezett ellenzék, bőven elég volna. A megosztottságuk azonban továbbra is rengeteget
ront az esélyeiken. Az előválasztás, meg a kerületenként egy-egy jelölt
értékelhető fejlemények – de azért messze nem az igazi. (Meg ezek a
Gattyánfélék, ha meg se születtek volna, és még a kutyapárt is, aki most
megmutatja, hogy a szíve mélyén ő sem különb.)
Orbanisztán jövője
A jelen után nézzük, milyen jövő vár Magyarországra, ha ismét
Orbán győz. Ha most úgy csinálnám, mint a propagandisták, akkor azt mondanám,
hogy borzalmas és maga pokol – ám ez nem volna igaz.
A minimális meglesz a népnek is, lesz enni, lesz fűtés,
a határt is megvédik, lesz TV, Philippe filmekkel, Bagi-Nacsával. Lesz
tűzijáték. És a vég nélküli propaganda, ami a csövön kifér. És sokan vannak, akiket
ez nem is zavar, akiknek ennyi elég is. Minél inkább szegénységben és
sötétségben van tartva a nép, annál többen.
(Illetve lesz Rod Stewart is, de ő csak Lölőnek, privátba,
mert a jelek szerint szintén nem 100-as Bigének is el fog fogyni a
pénze rá. Ha ehhez hozzárakjuk még Gattyánt, akinél két lehetőség van: vagy
Fidesz bérenc, vagy nem komplett, akkor láthatjuk, hogy veszi el a pénz az
emberek eszét. Inkább örüljetek, hogy nem kell ezekkel vegyülnötök.)
Lesz munka is, munkásként a multik futószalagja
mellett, vagy béresként az új földesurak földjein, vagy közmunkásként, ahol a
vazallus polgármesterek kezéből kapjátok a minimálbért, és hálából rájuk
szavaztok. Közben az új arisztokrácia tömi a hasát a munkátok gyümölcsével, ti
pedig ott hajbókoltok majd a lehulló morzsákért.
Dolgozni tehát lehet majd, éhen se haltok, meg se fagytok. Csak
két dolgot nem lesz itt érdemes csinálni: tanulni és vállalkozni. Mert nem
a tehetség és a szorgalom érvényesül majd, hanem a rendszerhűség. És ennek nemcsak
a tehetséges és szorgalmas embereknek isszák meg a levét, akik jobban teszik,
ha idejében elhúznak, nem csak ők szenvedik majd meg a kegyúri rendszert –
hanem az ország is, amely megmarad egy leszakadó, bezárkózó, elszegényedő poros
kis hátsó udvarnak, a nagyok árnyékában. Persze mit csodálkozunk? Ez eddig is
így volt. Számoljuk meg, hányan lettek itthon Nobel-díjasok, és hányan
külföldön, és a teljesség kedvéért adjuk hozzá Karikó Katalint is. Aztán meg
majd büszkélkedünk velük, ha hazalátogatnak.
Meg azt sem mondom, hogy a mostani ellenzékkel biztosított a
fényes jövő, és mindennek az ellentéte. Igazatok van, amikor azt mondjátok,
hogy oké, a Fidesz se egy leányálom, de hol van egy épkézláb alternatíva.
Erre azt tudom mondani, hogy a mostani választáson ennél
többről van szó. Mert ha most maradnak, akkor a remény is sírba száll,
hogy belátható időn belül megszabaduljunk a maffiától. Éppen ettől más ez a
mostani választás, mint az előzőek: mert most minden együtt van, ami együtt
lehet, a körülmények, meg az ellenzéktől elképzelhető legnagyobb erőfeszítés
is. (Egyetértek, bárcsak többet is el lehetne képzelni.) Szóval, ha most nem,
akkor kb. soha. És akkor Orbán meg a NER most már végre tényleg kényelmesen
elterpeszkedhet ebben a jó kis langyos pocsolyában, jó ideig nem lesz félnivalójuk.
Talán nem örökre – de ameddig Orbán át nem költözik az örök vadászmezőkre,
addig elég valószínű. (Mert a Fidesz környékén sem látszik olyan figura, aki az
örököse lehetne. Majd. Valamikor sokára.) Addig viszont szolgálhatjátok őt és
vadásztársait itt, az új feudalizmusban.
(És ahogy egyre inkább megszilárdul a helyzetük, annál kevésbé
lesznek elképzelhetetlenek olyan lépések a részükről, melyeket most még nem
mernek megtenni. Például az, hogy kivezessék az országot az EU-ból –
hiszen egyre több bajuk van vele, meg most már a pénz is nehezebben jön, szóval
nem elképzelhetetlen, hogy egyszer csak vesznek egy nagy levegőt, elindítanak egy
jó kis propagandakampányt, és ugranak. Láttuk is már egy hasonló történetnek a valóra
válását: a CEU elüldözését…)
A fideszesek szektás részének természetesen hiába is
beszélnék, úgyhogy most a gondolkodó jobboldaliaknak mondom, hogy tudom,
hogy ti is látjátok Orbán rendszerének a bűneit és hibáit. Tuti biztos, hogy
nem lenne ez a szervezettség, ha az ellenzék nyerne, ebben igazatok van, de lopás
is kevesebb lenne, és most itt van ez a jobboldali érzelmű, gyakorlatlan, de
tisztességes jelölt, aki megérdemelne egy esélyt a Fidesz 12 éve után. Egyúttal
Orbánnak és a sleppnek is adhatnátok egyet a szájára – szerintem szerintetek is
megérdemelt módon, hogy nem tehetnek meg bármit, nem rabolhatják ki az országot,
nem hülyíthetik annak népét következmények nélkül. Aztán, ha nem jön be, négy
év múlva legfeljebb visszaengeditek őket.
(És a slepp alatt természetes, hogy NEM az egyszeri Fidesz
szavazót értem, hanem a Lölőt, a NER-t és a többi nagykutyát.)
Mert a tisztesség nagy szó, és oly kevesekben van meg
azok közül, akik feljutnak a csúcsra. És nem is csak azért lenne fontos a
tisztesség, mert kevésbé korrupt módon intéznék az ország ügyeit, hanem azért
is, mert lefelé sem az sugározna, hogy egyvalamitől függ a boldogulásod, a
nyelved hosszától. Ami meg még hiányzik, intelligens ember lévén, remélhetőleg beletanulna
Márki, az igyekezet láthatólag ott van benne, és némi fejlődés máris
tapasztalható. Felszabadító lenne: mint egy új rendszerváltás. (És komolyan,
nem hogy ez volt az az állapot, amiből anno 89-ben ki akartatok törni?
Állítólag? Ja, hogy az vörös volt, ez meg nemzeti színű…)
Én meg, realista ember lévén, ezzel együtt sem fűzök sok
reményt a dologhoz, tudom mi a helyzet, tudom, hogy működnek az emberek, hogyan
programozzák őket, milyen gombokat kell megnyomni rajtuk. És Orbán most meg is
nyomta az összeset.
Egyebek
● Néhány
mozzanat az ellenzék javára
○ Az EU bíróság ítélete
Mely szerint jogállami feltételekhez lehet kötni az EU-s pénzek
a kifizetéseket. (Hogy ne lopja szét az „elit”, és mert folyamatosan Brüsszel
ellen hadakoznak. Ti pénzelnétek olyanokat, akik így viselkednek?) Effektív
hatása ennek csak később fog érződni, de a hír eljut az emberekhez. És a
pénznél kevés jobb érv van.
○ Hiányjelenségek a hatósági árak nyomán
Hogy több helyen korlátozzák már a boltok meg a benzinkutak a
vásárolható mennyiséget. Ez pedig bosszantó és régóta nem tapasztalt jelenség.
○ A tanárok mozgolódása
Ahogy néhányan, később talán többen is, azért is elkezdtek
sztrájkolni, tiltakozásul arra, hogy rendeletben írták elő nekik lényegében azt, hogy nem
sztrájkolhatnak. A tanárokkal pedig sokan kapcsolatban állnak, a szülőkre
is hatással lehetnek.
○ A NAV lecsap Iványi Gáborra
Pontosabban az Oltalom Karitatív Egyesület-re – és lecsapni valamire,
aminek ilyen neve van, így választás előtt, hát, nem túl szimpatikus. (Gondoltam
is, ki lehet vajon a NAV-nál, aki ennyire utálja Viktort? Hacsak nem találnak
tényleg égbekiáltó dolgokat, persze.)
● Szókimondás
Már hogy mostanában ez divatos, Orbán és Márki is erre hajaz.
(Meg Trump is, meg én is.)
Orbán, aki kimondja, hogy a migráncs az migráncs, az anya
pedig nő, ugye. Kétségtelen, hogy az elpécésedett világban vannak igazságok,
amikről inkább nem beszélnek, letagadják őket, hogy nehogy megsértsenek egyeseket,
nehogy feszültséget keltsenek. Ennek a túlzásba vitele joggal kelt
visszatetszést sokakban, aki pedig ki meri mondani, hogy a császár meztelen, az
aztán a bátor őszinte ember.
De nem, úgy általában Orbán sem őszinte, illetve csak addig
a pontig az, ameddig a saját érdekeinek megfelel, ameddig az mondhatja a népnek,
amit az hallani akar. Azon túl azonban ő szinte a feketét is eladja fehérnek,
hogy hiába Magyarországon a második legalacsonyabb a fogyasztás az
EU-ban, a gazdaság dübörög, a mostani osztogatásnak semmi köze a
választásokhoz, ő maga a nép egyszerű, kispénzű gyermeke, korrupcióról szó
sincs a kormánynak még a közelében sem, vagy ahogy a Pegasus-ügy kivizsgálását szabotálják, az egész
Soros-propaganda, hogy a nemzeti konzultációkat azért tartják, mert kíváncsiak
az emberek véleményére, stb, stb… A sor végtelen.
Márki ezzel szemben megpróbálkozott azzal, hogy ami a
szívén, az a száján, akkor is, ha fáj – amivel egy gond van, az, hogy fáj. (Hát
még, ha a Fidesz ráerősít.)
No és az én saját szókimondásom, mint itt ebben a
levélben, és a korábbiakban is. (Meg a könyvben is, bár ott azért hűvösebben és
sosem politizálva.) Szóval, hogy ez az egyik előnye annak, ha valaki a
rendszeren kívül van: se miniszterelnöknek nem akarja megválaszttatni magát, és
még csak ki sem rúghatják. (Meg hát a nagy fekete autótól sem kell félni, az
igaz.)
Én tehát szabadon kimondhatom, amit gondolok – és erre azért
sem ártana, ha odafigyelnétek, mert igen kevés ember van ilyen kedvező
helyzetben. A legtöbben ugyanis, így vagy úgy, függenek, féltik az állásukat, a
pozíciójukat, a pénzüket, félnek, hogy nehogy beártsanak maguknak és a
családjuknak az igazsággal, nem lehetnek őszinték. Ráadásul pont az okos emberek
száját fogja be ez a hatás, azokét, akik látják, értik az igazságot; miért;
azért mert ők az eszüket leginkább arra használják, hogy pénzt keressenek,
státuszra tegyenek szert – amit aztán lehet félteni. (Bár egy jó részüknek
szakemberitiszük van.) Másrészt, akik mernek beszélni, azok meg igen gyakran leegyszerűsítve
és egyoldalúan látják a dolgokat, és úgy is adják elő – főleg azok, akiknek a
legnagyobb a szájuk. Egyszóval, ha valaki a valóságra kíváncsi, a legtöbb
forrás ilyen vagy olyan okból meglehetősen torzított, hamis képet mutat. Figyeljetek
inkább rám.
(Illetve, hogy általában is, ezért érdemes szétnézni az undergroundban:
bár ott is van elég elfogult félbolond – viszont szabadok, nem a pénzért
csinálják. Másik hasonló az indie alkotók, akiktől nem várják el, hogy
nyereséget termeljenek, szabadon kísérletezhetnek, eredetibbek lehetnek.)
Így lesznek tehát sokan a saját pozíciójuk foglyai, és minél
több a veszítenivalójuk, annál inkább.
● Hogyan
kommunikálnék én az ellenzék helyében?
○ Biztosítani mindenkit, hogy gondoskodni fogunk
róla, lesz munka, nyugdíj és gáz. (És bármennyire is fáj egy úgymond őszinte
embernek, bármiről, aminek megszorításszaga van, jobb hallgatni, ameddig nem
muszáj kimondani. Továbbá, amennyire lehetséges, az sem árt, ha a tőkét, a
bankokat, stb… is megpróbáljuk megfejni.)
○ A Fidesz korrupciójára és az ellopott pénzekre helyezni
a hangsúlyt: merthogy ez azért még a fideszeseknek is szúrja a szemét,
ráadásul nem kis összegekről van szó, amiről hihető, hogy a népjólétet is
lehetne belőle finanszírozni.
○ Meg a stadionok árából.
○ Az infláció és megfékezése. Mert SZJA visszatérítés
meg a többi ide vagy oda, ezt azért naponta a bőrén érzi a választó. (Sőt, pont
hogy ezek is tovább gerjesztik.) Ehhez egyebek mellett el kellene engednie az
ellenzéknek a Paks 2 ellenességét. A világbajnok ÁFÁ-t is szóba lehetne hozni.
(Bár valamiből finanszírozni kell az államot, főleg ekkora pénzszórás után
majd.)
○ A másik neuralgikus pont a lakásárak,
melyeknek az elszállását nem lehet az energiaárakra fogni, az jóval inkább az
évtizedes ész nélküli élénkítés, valamint a CSOK és társai eredménye. Például a
bérlakásépítést bevenni a programba.
○ A közoktatás és egészségügy helyzetének
rendezése. (De nem ám piacosítása, hiszen ha az átlagválasztó meghallja a
magánegészségügy vagy vizitdíj kifejezéseket, rögtön kardiológusra van
szüksége, és ott a történet vége. Azon kívül, nézetem szerint, az egészségügy
olyan, mint az ivóvíz: stratégiai ágazat, amelyet alapvetően nem engedhet ki az
állam a kezéből – bár ez megérdemelne egy külön értekezést.)
○ Határvédelem: a kerítés marad, sőt tovább
erősítjük.
És mindeközben folyamatosan ügyelni arra, hogy mit és
hogyan mondunk. Főképp nem mutatni az ellenzék belső feszültségeit. (Meg
hát mondom, az igazi az volna, ha el lehetne érni, hogy a baloldalon is csak
egy-két jól szervezett, egységes párt legyen – de erre most nincs idő. Meg ha
idővel a Jobbik át tudná venni a vezető szerepet a jobboldalon… Jó, ez azért
valóban elég távoli.)
○ [Orbán oroszbarátsága, a
keleti nyitás, az illiberalizmus leszereplése, stb…]
Minden érv, amit az orosz-ukrán háború ajándékozott az ellenzéknek.
(Fontos azonban, hogy azt is hangsúlyozzák, hogy a háborúból ők, az ellenzék is
ki akar maradni.)
● A megélhetés mindenekfelettisége
A kenyéré, beleértve a rezsit meg a gázszámlát is, ami mindent
visz, minden más másodlagos vele szemben – persze érthető módon. Csak hogy mi
mindenen lép ez túl egy ugrással:
○ Azon, hogy mellette szétlopják az országot.
Mert azt a közösből lopják, az áramot meg nekem kell ki
kifizetnem, értjük, ugye. Az állam vagyonát az átlagember nem érzi a magáénak,
pedig az az övé is. Ennyi előnye van egyébként annak, ha nem az állam működtet
dolgokat: hogy az van, akit érdekel, vigyáz rá.
Meg hogy melyik jelölt a tisztességes, aki majd nem engedi a
lopást, az is elbújhat.
Apropó, említettem már, hogy Hódmezővásárhely környékén lakok,
és itt látom, mikkel reklámozza magát Márki. Az egyik, hogy visszafizette az
előző városvezetés többmilliárdos adósságának nagy részét. Hogy ez mennyire izgatja
a népet: hát nem nagyon. Mert hol találkozott ő az adóssággal? A város közös
adósságával? Azt, amit felelőtlenül felépítettek belőle, ha felét el is lopták
közben, azt ellenben naponta látja. Meg egyébként sem az a buli, ha visszafizetjük az adósságot –
hanem ha elengedik, pontosabban mással fizettetik meg helyettünk.
○ Hogy hányan haltak meg a járványban
Elvégre azok mások voltak, a gázszámla meg az enyém. (Meg
egyébként is, másból több van, belőlem meg csak ez az egy, vagy nem?)
○ Az euró bevezetése
Önmagában ez se nagyon izgatná a népet, főleg a jobber részét
– bár most azért a forint romlása segít neki.
○ A jövő
Igen, tehát, amikor a rezsiről van szó, hogy még elképzeljük,
hogy az emberek majd áldozatot hoznak azért, hogy az unokáik ne főjenek meg /
haljanak éhen, szomjan, stb…, hogy önként visszavesznek a fogyasztásból vagy, hogy
majd megengedik az EU-nak, hogy az az árakon keresztül vegye rá erre a
vállalatokat, fogyasztókat…
Akkor hogy? Alaposan megalapozva, előkészítve azzal, hogy
megmutatjuk nekik az egyszerű dolgok örömét, hogy sok környezetkímélő dologban
is örömüket lelhetik, kevesebb fogyasztással – és egyszersmind kevesebb
munkával. Mert igen, dolgozni is kevesebbet kéne. Lásd a könyvben.
Lényeg, hogy ugyanaz a rövidlátás taszítja végromlásba az egész
emberiséget is, ami most Orbánt a hatalomban tarthatja.
● Akik be vannak oltva a baloldal ellen
Gondolok itt azokra, akiket megsebzett, kirabolt a kommunizmus
– és nem veszik észre, vagy nem érdekli őket, hogy a diktatúra lehet jobboldali
is, hogy ezek most eléggé hasonlóan csinálják, mint azok, csak pepitában. (Jó a
fokozatban azért még mindig van különbség.)
(Nem mellesleg tudjuk ugye, hogy a fidesz élcsapatában többen,
köztük maga Orbán, de Kövér és Matolcsy is a komcsiknál kezdte, és ha nem
jön a rendszerváltás, már rég a központi bizottság tagjai volnának. Ó és
persze Gyurcsány is, így van. De hát már ki nem? Márki nem.)
Ilyen sokat számítanak a személyes sérelmek (no meg az
érdekek) az emberek politikai nézeteinek formálásában.
● Vagyonnyilatkozatos kutyakomédia
Ami egyvalamire jó: megmutatja, hogy mekkora kutyakomédia ez a
mostani formájában, a képmutatás netovábbja, legfőképp az ország szegénylegénye Orbán Viktor részéről.
(Illetve, hogy vannak ezen kívül más témákban is ezek a kicsit
is belegondolva teljesen átlátszó, egyoldalú, félrevezető nyilatkozatok, hírek,
tudósítások a TV-ben, rádióban, stb… Hogy mire jók ezek? Arra, hogy akik hinni
akarnak, azoknak legyen miben. Másrészt gumicsontnak; valamint gyenge, de olcsó
és nagymennyiségű muníciót is szolgáltatnak azoknak, akik csak a másik fejéhez
akarnak vágni valamit.)
● A gyermekvédelmi népszavazás
Az úgynevezett. Ami, hát ugye, az érzelmekre való ráhatás egyik
eszköze most, hiszen, aki a gyereket szereti, rossz ember nem lehet, aki meg
meg is védi őket, hát az egy hős. Csak épp hírből sincs itt a veszélye, hogy Magyarországon
az iskolában aberrálnák a gyerekeket, (a világból is nagy nehezen tudnak
összekaparni egy-két példát), annyira meg végképp nincs vészhelyzet, hogy
országos hacacárét kelljen tartani miatta. Mindenesetre, hogy így együtt
tartják a választással, legalább elviszi a fideszes szavazókat a Fideszre
szavazni.
● Akik jobban tennék, ha csöndben maradnának
Márkinak természetesen beszélnie kell, meg úgyis kiforgatnák a
szavait, de ennek kapcsán jutott eszembe, hogy többféle ember van, akiknek
maguknak is jobb volna, ha kevesebbet szólalnának meg: akik indulatosak, akik
tudálékosak, akik buták vagy akik csak viccesek próbálnak lenni, de túllőnek a
célon, stb… Hallgatni gyakran arany.
(Meg hát pozíciónk és az igazság kimondása, ugye…)
● Jogvédők Nyíregyházán
És
a csillagosötös panaszuk, melynek nyomán a városnak most több mint másfél milliárdot
kell visszafizetnie az EU-nak, mert igaz ugyan, hogy kivakarta a romákat
putriból, vadiúj lakásokba költöztette őket – közben azonban nem volt rájuk
kellő mértékben deszegregáló hatással. Hát szóval gratulálunk balra is.
Legközelebb majd maradnak, ahol voltak.
További aktualitások
● Egér Cápák
a Marson
Ez már nem politika, ellenben nagyon jól illusztrálja az előző
üzenetem egyik fő témáját, a hájpokat és buzzword-öket a mai világban,
ahogy okos emberek is bedőlnek ezeknek, sőt hihetetlen pénzeket ölnek beléjük.
A RTL-en megy egy, egyébként nem rossz, Cápák között című
showműsor, melyben kezdő vállalkozók keresnek befektetőt, és előadják az
elképzeléseiket már befutott pénzembereknek, a „cápáknak”. Ebben tűnt föl egy
fiatalember, aki a Marsot akarja terraformálni, földszerűvé alakítani, hosszú
távol legalábbis, rövidebb távon pedig magokat akart felküldeni, és megfigyelni
a fejlődésüket. A cápák meg, ahogy kell, ráharaptak, és fejenként 500 ezer
eurót ott helyben fel is ajánlottak is neki, összesen 1,5 milliót. Soha még
csak megközelítőleg se adtak ennyit senkinek.
Én meg mondom, jesszusom, pont erről írtam… Itt (elvileg) meg lehet nézni az adást. Itt pedig a nézők túlnyomórészt euforikus kommentjeit.
Mostanra viszont kihátráltak a bizniszből. (Valamelyik
talán maradt még, de az se a Marsra megy már, hanem egy csepp vérből akarja
kimutatni a rákot. A la Theranos, ugye.) Én meg innen üzenem nekik, hogy olvassák
el, amit írtam, utána pedig napi 500 Ft-ot, ha adnának nekem reklámra,
többre menne vele a világ.
● Járvány
Röviden csak, hogy most a rendkívül fertőző, tüneteiben
viszont szerencsére enyhébb Omikron beoltja azokat is, akik másképp nem voltak hajlandóak…
Illetve, ahogy a vírus különféle variánsai versenyeznek
egymással, és ebben a fertőzőképességgel tudnak előnyre szert tenni – nem a
súlyossággal tehát, ami nekünk jó.
* * *
Kommentelés itt.
Facebook megosztás ezzel a linkkel.
Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:
https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet
Valamint
továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat. (Mert a múltkori 234
emberhez képest a mostani 351 még kevésbé tévedhet.)
Most pedig, hogy a hazai helyzetet így elrendeztük, tegyük
helyre a nemzetközi nagypolitikát is.
VLAGYI:
MIR?
(Mir = Béke.) Meg annak a fenntartása Ukrajnában, V. Putyin
által. Ez a kis harmadik világháború itt a szomszédban. Mitől van ez? Melyik
oldalnak mitől nincs ki a négy kereke? Mit kellene csinálni?
(Avagy: „Mely országokkal határos Oroszország? Hát, amelyikkel
akar.”)
Nos, a legfantasztikusabb természetesen az volna, ha egyszer
majd mindannyian, a ruszkik, az ukránok, a Nyugat meg mi magunk, ha barátok
nem is, de partnerek, jó szomszédok lehetnénk – nem pedig bizalmatlan,
sértődékeny, beképzelt, féltékeny és irigy hülyegyerekek atombombával a
kezükben, már ahogy most viselkednek mélyen tisztelt vezetőink, ezek az
öltönybe bújt főemlősök. Ám ez, a partnerség, meg hogy végre a valós
problémákkal foglalkozzunk, ahelyett, hogy még újabbakat gyártunk, nos, ez egyelőre
sajnos a fantasy műfaja.
Tehát először is: mit kavarnak az oroszok?
Az oroszokban, mint más nagy nemzetekben is, van egyfajta birodalmi
tudat, nagyhatalmi görcs: hogy ők nagyfiúk, akikkel számolni kell, akik
uralkodnak – és ehhez nem elég a saját országuk, kell nekik egy befolyási
övezet, ahol szintén ők diktálnak. De megszállni eredetileg nem akarták
Ukrajnát, azt akarták, hogy a NATO meg az EU ne terjeszkedjen a határukig, mert
az ott az ő kertjük vége, ahol ne ólálkodjon más. (Ebben általában a nép is
partner, a hódítások rendszerint növelik a vezér népszerűségét.)
(Vannak a nagyhatalmi görcsnek finomabb formái is,
például a francia változat, akik meg pl. a francia nyelv használatát nem tudják
elengedni az EU-ban, meg az ENSZ-ben. Hát, ezért jobb kis országnak lenni – bár
ők meg regionálisan izmoznak egymással.)
A Nyugat jobboldala ehhez hasonló indíttatásból érzi
sérve magát, hogy nehogy már valaki megmondja neki, hogy kikkel barátkozhat,
meddig terjedhet a saját befolyási övezete – a baloldalnak meg az
idealizmusa sérült volna az oroszokkal való kiegyezéstől, hogy mi lesz szegény
ukránok önrendelkezésével. Ezért aztán inkább összefeszülnek az oroszokkal –
ahelyett, hogy megértve egymás agybaját, engednének ott, ahol muszáj.
Mit kellene (kellett volna) tennie a Nyugatnak?
Elengedni Ukrajnát – részben és egyelőre legalábbis, a NATO meg az EU tagságot
illetően. Ez nem azt jelenti tehát, hogy teljesen: meg lehetne próbálni ugyanis
kialkudni bizonyos kedvezményeket a számukra. Mondjuk, azt mondanánk, hogy jó,
no NATO, no EU – de akkor az oroszok is garantálják az ukránok területi
épségét, adjanak nekik gázt, vegyék meg a búzájukat, és lehetőleg ne kavarjanak
náluk, legyenek ők egy ilyen semleges puffer közöttünk, próbáljuk meg esetleg bizonyos
közös programokkal együtt segíteni őket. Igen, szegény ukránoknak meg kellene
barátkozniuk a medvével, és valóban nem ezt érdemlik – de nekik is jobb volna
így, mint ami most van. Reálpolitika. (Meg hát ez sem épp interkontinentális
ballisztikus rakétatudomány.) Egy ilyen ajánlattal szerintem még mindig meg
lehetne próbálkozni.
Mert vannak dolgok, amiknek nem jött el az ideje, nem
állnak fönn a feltételei. (Korábban említettem már példaként Európa
föderalizációját, de mondhatnám másik kedvencemet az önvezető autót is. Ó, és ott
van Törökország, akit évtizedeken át hitegettek azzal, hogy majd az EU tagja
lehet – és csalódni mindig fájdalmasabb, mint eleve tudomásul venni a
realitásokat.) Hosszabb távon aztán azon kellene dolgozni, hogy egyszer eljöhessen
a napja, amikor mindannyian partnerek és jó szomszédok lehetünk, és az
emberiség képes lesz végre egy irányba evezni, ahelyett, hogy iszonyatos
erőforrásokat és emberi életeket ölünk bele egymás ellenében a semmibe. Még
egyszer mondom, nem kell mindenkit szeretni, nem kell barátoknak sem lennünk,
nem kell megnyitni a határokat: partnerekké és jó szomszédokká kell válnunk.
Hogyan? Úgy, hogy addig is megpróbáljuk megérteni a
világot, az embert, önmagukat, egymást, egymás bogarait is; értelmesen
beszélgetünk, megismerjük egymást. (Meg elolvassuk a könyvet akutyaúristenitneki.)
Igen, ez meglehetősen álomszerű a mai világban, és való igaz, nem megy egyik napról
a másikra: ne is várjunk csodát, ilyen mérvű változásokat csak lassan, nagy kitartással
lehet elérni. A törekvést, azt nem szabad feladni.
Kommentelés itt.
Facebook megosztás ezzel a linkkel.
Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:
https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet
Valamint
továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat.
Abban egyébként nem vagyok biztos, hogy ebből most Oroszország
olyan jól fog kijönni. A Krímmel még megvolt az indok, hogy azt nem olyan
régiben tőle csatolták el – de ez most színtiszta agresszió, amivel sokak
szemében jó időre leírja magát. (Plusz a szankciók.) Valószínű, mondjuk, hogy
Kínával egyeztetve volt a dolog: majd ők megveszik az orosz olajat meg gázt, illetve
a világ néhány más kiváló autokratája, plusz Trump sem volt rest beállni Putyin
mögé izibe. Ami biztos, hogy ez most tovább mélyíti az árkokat – és
mondhatom, pont erre van szüksége ennek a már amúgy is fájdalmasan megosztott
világnak.
RED ALERT
Vagyis az orosz-ukrán háború tanulságai, hazai és
nemzetközi vonatkozásai, és a kilátások.
(A
Youtube-on is meg lehet hallgatni.)
Először is, tegye fel a kezét az, aki szerint léteznek még elképzelhetetlen
dolgok. Hogy semmi két évvel ezelőtthöz képest, sőt egy hónappal ezelőtthöz
képest is, hogy a feje tetejére állt a világ. Hogy egy soha nem látott
világjárvány után (közben), már rögtön az atomháborútól kell félni… Ugye?
Köszi.
De az is igaz, hogy minden csoda, beleértve az
elképzelhetetlent is, három napig tart. Én legalábbis már kezdek nem
azzal ébredni, hogy megnézem, megvan-e még Budapest. Meg a forint is erősödött,
meg az OTP is, szóval ezzel, úgy látom, mások is így vannak.
Az előző posztban írtam már a háborúról, de akkor csak
röviden, mert még épp csak, hogy elkezdődött. Azóta alaposabban belegondoltam a
helyzetbe, ezt szeretném most megosztani veletek. Gyertek, tanulságos lesz.
Akik elszámították magukat
Körülbelül mindenki:
● A Nyugat
A politikusok, a nép, beleértve saját magamat is, (meg Bayer Zsoltot), mert mindannyiunknak elképzelhetetlen
volt, hogy az oroszok fegyverrel támadjanak. Ha kicsit több fantáziánk lett
volna, valószínű, hogy nem fajult volna idáig a dolog, komolyabban vettük volna
az orosz követeléseket, és engedtünk volna abban, amiben nagyon muszáj. (Hogy ez
mit jelent, és hogy nem jelenti Ukrajna odadobását az oroszoknak, arról a
múltkor írtam.)
● Putyin
Aki vélhetőleg azt hitte, hogy két nap alatt elintézi az
ukránokat. (Ahogy a világon kb. mindenki.) Meg az is valószínű, hogy a hanyatló
Nyugat részéről sem számított ilyen mértékű gazdasági szőnyegbombázásra.
Ez, Putyin elbizakodottsága lehet az oka az eddigi
fiaskóiknak. A másik meg az, hogy elő sem készítették rendesen az inváziót,
talán, mert először maguk sem képzelték teljesen komolyan ezt az egészet. Az
előkészítés hiánya pedig nemcsak a logisztikai problémákban érhető tetten,
hanem a katonáik alacsony moráljában is.
● Az ukránok
Akik talán most már kezdik azt hinni, hogy győzhetnek.
Merthogy, énszerintem, nem. Azért, mert mindenek ellenére Putyin
nem kulloghat el vesztesként, és ez mindent visz. Az ukránok, a Nyugat
segítségével, el tudják húzni a háborút – de ezzel leginkább azt érik el, hogy
annál jobban szét lesz rombolva az országuk. A Nyugat pedig ennél jobban nem
fog belebonyolódni, mert nem akar 3. világháborút, úgyhogy majd nézi, hogy lesz
Szíria Ukrajnából – meg romok.
Közben az oroszoknak is lesznek problémáik, odahaza is, de a
két legfontosabbal: kenyérrel meg olajjal (meg gázzal) elég jól el vannak látva
egyedül is. Továbbá, tudtommal, náluk sincs olyan politikai erő, amelyik le
tudná váltani Putyint – és ameddig enni van mit, addig akkora elégedetlenség
sem lesz, hogy forradalom legyen belőle. (Meg hogy most már Szíriában keresnek
zsoldosokat a sorkatonák anyukájainak gyerekei helyett.)
Az erőskezű vezetés hátulütői
Már hogy ugye, a nyugati demokráciák kétségtelen belső
problémái és tehetetlenkedése közepette sokan vágyakoznak a határozottabb
vezetés, az erős kéz, Trump, Orbán, Putyin iránt. Hát, akik így éreznek, azok
most láthatják, ha akarják, hogy hova vezethet, ha túl nagy hatalmat kap
valaki, amikor csak remélni lehet, hogy csak félig hibbant meg a vezér, egy
országot ledózerol, de annyira azért még magánál van, hogy az atomgombot ne
nyomja meg. Mert a demokrácia összes nyűgével és bajával együtt is egyvalamire
továbbra is jó, arra, hogy ne egy ember rigolyáin és depresszióján múljon
népek, ilyen hatalmas országok esetén pedig akár az egész világ sorsa.
Momentán úgy tűnik, hogy Putyin még sincs teljesen elborulva
és nem robbantja ki a harmadik világháborút – de semmi biztosíték nincs rá,
hogy egy nap nem vesznek az agyáramai egy kicsit más irányt, hogy egyik reggel
nem lép bele egy rajzszögbe, vagy, hogy egyszer csak nem hergeli fel magát azon,
hogy Biden leháborúsbűnösözi, és mondja azt, hogy tudod mit, legyen neked
igazad. Vagy ez már tényleg elképzelhetetlen?
Valamint most ismét tanúi lehetünk, hogyan vetül ki milliók
sorsára, az egész világra, az, ami egyetlen ember elméjében zajlik: hasonlóan
Hitler agyrémeihez, illetve, természetesen jóval mérsékeltebben, de ahogy Orbán
ambíciói is megkeserítették sokak életét itt nálunk az elmúlt években.
Bármilyen csábító is tehát a határozottság, az őrület mindig ott settenkedik a
háttérben – és egy zsarnoktól nem könnyű megszabadulni.
A konfliktus háttere
Én továbbra is úgy vélem, hogy ezt az egészet egészen
egyszerűen el lehetett volna kerülni, a háborút megelőzően ki lehetett volna
egyezni az oroszokkal. (Úgy
ahogy a múltkor leírtam: nem lefeküdni nekik, hanem tárgyalni, alkudni, és
kiegyezni.) Ukrajna nem lehetett volna a NATO meg az EU tagja (így sem
lesz), továbbá a Krímről is le kellett volna mondaniuk, (bár egyébként sem az
övék már). Cserébe béke lett volna, és életben maradt volna sok ember. Meg
állva sok ház. Most már más a helyzet, és kérdés, hogy így mivel elégednének
meg az oroszok. Persze, ami a kiegyezést illeti, az első, ami az ember eszébe
jut a Müncheni Egyezmény, meg hogy akkor is azt hitték, hogy megelőztek egy
háborút. Nos, tény, Hitlerrel nem volt értelme egyezkedni. Putyin azonban még
mindig nem egy Hitler. (Meg rendben van, utólag mindig könnyebb okosnak lenni.)
Szintén írtam a nagyhatalmi görcsről, ami miatt az oroszoknak
nem elég Oroszország. Na most, ezzel más hatalmak is hasonlóan vannak, a Nyugat
meg főleg Amerika is játszmázott itt a keleti végeken, terjesztgette kifelé a
saját befolyási övezetét. A különbség az, hogy a Nyugat vonzó ezeknek az országoknak
– az oroszok meg nem. És ha eddig nem annyira volt kedvük barátkozni velük,
(Orbánt kivéve még a magyaroknak sem), akkor most megmutatták, hogy miért nem.
Az oroszok nem tették vonzóvá magukat, amivel békésen is kiterjesztheti egy
ország a befolyását. A másik módja ennek a tankok – ami nem szép dolog,
de sokkal egyszerűbb, mint a „soft power”, a puha hatalom, az
erőszakmentes befolyásszerzés.
Jut eszembe, az is hasonló, amikor egyes koldusok pénz
akarnak, de nem kapnak – mire elküldenek a jó anyámba. Na, olyankor gondolom,
hogy köszi, most már legalább tudom, hogy miért nem adtam. Megjegyzem, van
nekem egy rendszerem, hogy amikor valami jó ér, akkor annak arányában én is
jótékonykodom. Sajnálatos módon, ugye, az utóbbi több mint tíz évben túl sok jó
nem ért. (Bár, ha
megnézitek az adományos oldalt, újabban jött már egy kevés támogatás a
könyvnek, tőletek az olvasóktól. Adtam is egy 500-ast én is a koldusoknak.)
Szóval, ha eddig nem akartak a népek az oroszokkal barátkozni,
akkor ezután még annyira se. Illetve, lehet az EU papírkutya, de élni azért
mégiscsak itt a jobb, meg barátnak és szomszédnak is kellemesebb társaság
vagyunk.
Magyar vonatkozások: Putyin és Orbacsov
Alapvetően, ami most történt, az Orbánnak egy méretes blama:
egy évtizednyi keleti nyitás és Putyinnal való enyelgés mehet
körülbelül a kukába. Valamint hirtelen az illiberalizmus is rosszabbul
hangzik, no meg az elmaradhatatlan harci retorika, ahogy Magyarország
már tíz éve folyamatos támadás alatt állt, ők pedig nyergelnek és jobbról (vagy
keletről?) érkeznek, stb…
Ezen kívül hirtelen mintha megint Moszkva tűnne a nagyobb
birodalomépítőnek, mint Brüsszel, és bár a magyar nép többnyire eddig is
eléggé EU párti volt, most azok is nagyobb kedvet éreznek visszabújni a NATO
szoknyájához, akik eddig berzenkedtek a hanyatló Nyugattól.
Ráadásul Orbán nemcsak barátkozott Putyinnal, hanem
fölnézett, példaképként tekintett rá, és finomabban persze, de másolta
őt, az ő módszereit alkalmazta Magyarországon, a magyarokra. Mondhatni,
Oroszországban Putyin bársonyos sztálinizmusa uralkodott – Magyarországon pedig
Orbán bársonyos putyinizmusa.
Ami történt, azt hiszem, Orbánt is meglepte – de az öreg
harcos azért rutinos, alig hagyott ki egy-két ütetemet, és Putyin legjobb
barátjából gyorsan a Putyintól való megmentővé avanzsált. Egyébként az
alapmotívumot tekintve nem kellett messzire mennie: az emberek továbbra is
megélhetést és biztonságot akarnak – ő pedig gyorsan körbe is plakátolta a
várost azzal, hogy ő lesz az, aki Megőrzi Nekünk Magyarország Békéjét És
Biztonságát.
Apropó, a másik Fidesz szlogen: hogy Előre Menjünk, (rendületlenül!),
és nehogy, uram bocsá, Hátra ám! Na ehhez csak annyi, hogy végignézve itt az
elmúlt 2-3 éven, az ország és a világ állapotán, az előttünk felsejlő globális
szakadékon, nem vagyok biztos benne, hogy nem lenne kedve egyre több embernek
inkább hátra menni egy kicsit.
(Az megvan egyébként, hogy „az irány fontosabb a sebességénél:
sokan mennek gyorsan sehova”…)
Egyszersmind Orbán eddigi magabiztossága és a határozott
vezető imidzse is megingott. Orbán, aki tudja, mit akar, és merre megy, most
elkezdett manőverezni, hogy engedi is a nyugati fegyverszállításokat meg nem
is, be is engedi a NATO katonákat meg nem is, meg is szavazza az uniós
szankciókat, de azért az orosz olajról meg gázról nem mond le, stb… Ez egyrészt
idehaza se veszi ki magát annyira jól, külföldön meg persze, hogy nem, különös
tekintettel az oroszokra alapból rosszabb szemmel néző V4-ekre, kivált a
lengyelekre. (Akik már a békemenetre se jöttek, Áder meg nem ment
hozzájuk.)
(Nem azt mondom egyébként, Ukrajnával szomszédos országként
szerintem is elkél egy jó adag megfontoltság. Csak ahogy Orbán most
meghasonlott. Illetve apropó, megfontoltság és stratégiai nyugalom, a Kutyapártnak is sikerült megint egy jó vicceset csavarnia a
láthatóan nem teljesen épeszű atom orosz lán bajszán ezzel nagykövetségre
vetítéssel…)
Na de biztos az, hogy ez most annyira rosszul jött Orbánnak?
Ha lenne egy épkézláb ellenzék, akinek el lehet hinni, hogy kézben tudja
tartani a dolgokat, akkor egyértelmű lenne a válasz. Már csak azért, is mert ők
az eleve deklaráltan nyugatpártiak. Sajnos azonban az ellenzék olyan, amilyen,
Márki is hozta a formáját a magyar katonák (elméleti) kiküldésével, meg hogy
így majd könnyebb lesz majd Ukrajnából Orbánra szavazni… Orbán viszont
egyvalamit nagyon jól tud, azt, hogy az emberek békére és biztonságra vágynak,
és rá is feküdt erre 1000-rel. Majd ő megvéd. Ráadásul Putyinnal is beszélő
viszonyban van! Hátha a mellé, hogy nem rohannak le bennünket, még gázt is
kapunk! Na, hány Ft/m3-t ér meg nektek az ukránok élete?
(Ha már itt tartunk, azt hiszem, a rezsicsökkentéstől
meg a hatósági áras benzintől hamarosan elbúcsúzhatunk – bár arra kíváncsi
vagyok, hogy hogy adják ezt be a népnek. Meg az államadósság. Meg a forint.
Mindezeket azok nyerik meg, akik a választásokat is. Hát, ugye, az ember nem
ilyen nyereményekre vágyik. A majdani ellenzék meg majd teli szájjal
ócsárolhatja a majdani kormányt. Meg is érdemelné a Fidesz, hogy neki kelljen
rendbe raknia az összeomló kártyavárat.)
(Na meg Paks 2. Nem is csak a rezsicsökkentés miatt,
sőt nem is csak a szankciók okán – hanem biztonsági szempontból is: mert mi van,
ha tegyük fel, alá nem is aknázzák az oroszok, de beépítenek egy kapcsolót,
amivel Moszkvából lehet áramtalanítani Magyarországot…)
Egy szó, mint száz, nem is annyira egyértelmű, hogy a hazai
politikában ez most kinek jött jól és rosszul.
Nemzetközi vonatkozások
● Európa még mindig Európa
Ez alatt azt értem, hogy a világ más tájain, Szíriában, a
Kaukázus környékén, stb… mostanában is voltak ehhez mérhető harcok, a világ
hümmögött is kicsit, meg kifejezte a rosszallását, de olyan rettenetesen azért
nem zavartatta magát – ellentétben ezzel az általános felhördüléssel. Rendben,
részben ezt az is okozza, hogy itt a NATO meg az EU is érzékelhető közelségben
van az atomhatalom agresszorral szemben.
Akárhogy is, Európa most egy gyenge ízelítőt kaphat abból, ami
máshol napi valóság. Talán kicsit jobban értékeljük majd a jó dolgunkat, amikor
ennek remélhetőleg vége lesz.
● Putyin vs. a világ
Már hogy úgy látszik, hogy igencsak egyedül maradt. (Beloruszt
leszámítva. Meg lehetne még mondani Kínát, de az is eléggé tartózkodónak tűnik,
részben, mert a globális biznisznek ez most eléggé betesz – részben meg mert
nem az ő stílusa.) No és a világba beleértendő magának Oroszországnak, az
oroszoknak a nagy része is, a belső ellenzék is. És egyedül a világ ellen nem
lehet – ami Hitlertől az ISIS-ig többször bebizonyosodott már, Oroszország
ennek súlyos kárát fogja látni. (Bár Putyint az nem feltétlen érdekli
túlságosan.)
● A globalizáció és a háború
Különösen egy ilyen globalizált világban nem lehet egyedül a
világ ellen, elsősorban, mert a globalizáció nemzetközileg, világszinten
összekapcsolja az érdekeket, ha valahol baj van, az mindenkinek kényelmetlen,
ezért általában véve mindenkinek érdeke a világbéke, mert csak úgy tud menni a
biznisz as usual. Most nézzük meg mi lett az olaj, a gáz, meg az összes orosz
nyersanyag árával, meg majd az élelmiszerárakkal, és úgy általában az
inflációval… Hát kinek jó ez? Másodsorban a média is lefedi a világot, és
azonnal ott van mindenkinek a képernyőjén, amikor találatot kap egy színház, egy
kórház…
Ezen kívül a kiépült globális rendszerben jelentős gazdasági
eszközök állnak a külföld rendelkezésére, amivel erőszakmentes válaszcsapást
mérhetett az oroszokra. Régebben, különösen a hidegháború alatt, ez nem így
volt. A KGB-s Putyin sem számított erre.
● A Nyugat és a háború
Először is, amit a Nyugat eddig reagált, azzal nagyjából
egyetértek. Egy ilyen agressziót egyszerűen nem lehetett válasz nélkül
hagyni, és gazdasági eszközökkel elég kemény lépéseket tudott tenni. (Amit
adott esetben, ha változnak a dolgok, nagyrészt vissza is lehet csinálni.) A
fegyverszállítások már neccesebbek, de eddig úgy tűnik, a medve azokat is
lenyelte, legalább letesztelheti, mit tud ellenük a saját legújabb
hiper-szuperszonikus rakétáival. (Komolyan ezek úgy háborúznak a való világban,
ahogy én a Starcraftban. Meg a Red Alert-ben, anno.) Az viszont kimondottan a
helyén van, hogy ennél jobban a Nyugat nem akar belebonyolódni – mert annak
beláthatatlan következményei lennének.
Ne feledjük azonban, hogy a nyugatiak a háború előtt nagyot
hibáztak, azzal, hogy nem vették komolyan az orosz fenyegetést, egy háború
lehetőségét – és nem egyeztek ki velük. Azért, mert, még egyszer mondom, azzal ezt
az egészet el lehetett volna kerülni. (És azt sem győzöm hangsúlyozni, hogy ez
nem Ukrajna odadobását jelentette volna.) Most talán azt lehetne valamennyire
lebegtetni, hogy ha az oroszok észhez térnek, volna visszaút. Nem teljesen,
nyilván, mert ezt elfelejteni nem lehet. (Azaz dehogynem, csak majd később:
lásd, ahogy a még mindig sokkal brutálisabb II. vh-t is gyakorlatilag
elfelejtették egy-két évtized alatt.) Ezzel lehetne valamelyest siettetni ennek
az őrületnek a befejezését. A legjobb reális lehetőség az volna, ha minél
hamarabb kiegyeznének abban, amiben előtte kellett volna. És mintha lennének is ennek jelei végre.
Amúgy a Nyugat ennek az egésznek több szempontból is
hasznát láthatja még. (Nyilván attól függően, hogy hogyan alakulnak az
események.) Egyrészt, most körülbelül mindenkinek a szemében ők a jófiúk,
velük akarnak barátkozni, az ő fegyvereikből vásárolnak be. Másrészt a
demokrácia rendszerére is nagyon ráfért már, hogy valami emelje az utóbbi
időben eléggé megkopott renoméját. Putyin most megtette azt a szívességet, hogy
ismét megmutatta: a demokrácia távolról sem tökéletes, de még mindig a legjobb
az alternatívák között. (Lásd a könyvben, hogy a demokrácia fő erénye a zsarnokság
megelőzése – amihez képest minden tökéletlensége másodlagos.)
Harmadrészt most a Nyugat is összekapja majd magát. Ez
egyfelől fegyverkezést jelent, ami önmagában nem egy öröm – másfelől viszont azt,
hogy jobban koncentrál majd a lényegi, gyakorlati problémákra – szemben a
mostanság elszabadult genderológiával és egyéb túlérzékenykedett komplexumokkal.
(Természetesen az utóbbiak is jogos problémák – csak túl lettek tolva, és hogy
bárcsak ezek lennének a legnagyobb bajok a világban.)
Egyebek
● Mérsékelt erőszak
Vagyis, hogy akármilyen szörnyű ez így is, még mindig hol van
a II. világháború borzalmaihoz, a totális háborúhoz képest, amikor rutinszerűen
bombáztak porrá teljes városokat a lakossággal együtt, különösebb lelkifurdalás
nélkül.
● Zelenszkíj gyakorlottsága a médiában
Ami most igen jól jön neki: az, hogy érti és használja a
médiát, a képek erejét, hogy tudja, hogyan kell hatásosan beszélni, úgy a saját
emberei, mint a világ vezetői előtt, mivel lehet hatással lenni az emberekre, a
közvéleményre. A mai világban ez hatalom – és ezen a téren kétség sem fér
hozzá, ki győzött, már most. (Vö.: Reagan)
● Putyin a környezetvédő
Már hogy nem csak a covid-ot szüntette meg egy csapásra, hanem
azt is elintézte, amit az Európai Bizottság kb. sosem tudott volna, hogy
felmenjen az energia ára – ennek következtében a fogyasztás, meg a CO2
kibocsátás meg majd le. (Persze csak ameddig nem sikerül elintézni máshonnan az
importot. Az megvan egyébként, hogy a kibocsátás újra történelmi csúcson
van?) Jó, nyilván ezt nem így kellene csinálni…
(Illetve nézzük a dolog jó oldalát: ha most kitör az
atomháború, akkor mennyire jól csináltuk eddig, hogy tettünk a
környezetvédelemre meg a klímaváltozásra! Valamint vegyük észre, hogy a
különféle sokkoknak lehet bizonyos pozitív oldala is: az, hogy a rossz
dolgokat is kibillenthetik a kerékvágásból.)
● Akikről elterelődött a figyelem
○ A paralimpia: mely egyébként sem
szokott túl sok mindenkit érdekelni, most meg gyakorlatilag észrevétlenül
zajlott le
○ A magyarországi tanársztrájk
○ Elon Musk:
hirtelen belőle is ötödannyi lett a médiában. (Amit valószínűleg maga is
érzékelt, és mondott is rögtön egy briliánsat, amivel bekerülhetett a sajtóba,
hogy majd jól lebokszolja Putyint. Nyilván kapcsolódnia kellett a háborúhoz,
hogy megírják. Meg is írták. De minek.)
○ Greta Thunberg:
meg a klímaváltozás – ami gyakorlatilag teljesen eltűnt, annak rendje és módja
szerint.
Merthogy mindig mindenkit a legközvetlenebb problémák
érdekelnek – és ha vannak ilyenek, akkor a távolabbi problémákról, a jövőről
elfeledkezünk.
● Korábbi elképzelhetetlen sajátélményem
Természetesen nem mérhető egy valódi háborúhoz, de bizonyos
párhuzamot azért felfedeztem a mostani helyzet és a CEU elüldözése között.
Mindenekelőtt azt, hogy előtte az is teljesen elképzelhetetlennek és
életszerűtlennek tűnt a számomra. Ott volt ez a sok éve stabilan működő
intézmény, semmi értelme nem volt kiebrudalni – és egyszer csak mégis: volt,
nincs. És történt ez szintén egy támadás eredményeként…
Kilátások
● A háború kimenete
Tehát, ahogy én látom, Putyin ezt nem hagyhatja abba addig,
ameddig nem tudja azt mondani rá, hogy győzött. Sajnos. Valójában már
hamarabb rajta volt ezen a sínen, ha a hadgyakorlatok után visszakullogott
volna laktanyákba, már akkor is vesztesnek nézett volna ki, ami egy ilyen
embernek megengedhetetlen, most meg már pláne nem engedheti, hogy úgy nézzen
ki, hogy a világverő orosz hadsereget elverte egy sehol sem jegyzett másik.
Egyébként Vietnámtól kezdve Afganisztánon keresztül (duplán), Ukrajnáig
tanulságos, hogy mennyire lukra tudnak futni a szuperhatalmak is.
Ezért, énszerintem, lehet, hogy az ukránok tudják tartani
magukat egy darabig – de végül lényegében vereséget fognak szenvedni – és minél
tovább harcolnak, annál jobban szét lesz verve az országuk. Putyinnak pedig nem
sürgős: élelmiszerrel és energiával el vannak látva; nincs komoly belpolitikai
alternatíva; ezen kívül pedig nem az ő országa pusztul. (Gazdaságilag igen, de
Putyint jobban érdekli a nimbusz, mint a jólét.) A Nyugat meg majd nézi, ahogy
elmondtam.
Annyi lehetséges még, hogy nem harcolnak majd a feltétel
nélküli megadásig, valamennyire, egy kicsit, az ukránok érdekei is
érvényesülhetnek. De alapvetően az lesz, amit Putyin akar. És elég nehéz
elképzelni, hogyan maradhatna majd Ukrajna független, demokratikus állam ezek
után.
● Egy új hidegháború lehetősége
Na jó, ez azért eléggé bizonytalan, nem utolsósorban azért,
mert egy ilyenben Putyin meglehetősen magára volna hagyva, különösképpen Kína
nem biztos, hogy belemenne, hogy most akkor hagyjon fel a Nyugattal való
üzleteléssel. De ki tudja, mi fortyog Putyin fejében, nem lehet kizárni, hogy most lesz
elege mindenből, ami eddig annyira fájt. (És többé nem érzi arcán a nap
sugarát.) A másik meg, ahogy a Nyugat maga vág el minden kapcsolatot
Oroszországgal. Talán nem véglegesen. (Bár még ha a Nyugat hajlandó is volna
visszamenni, egyáltalán nem biztos, hogy Putyinnak kellenek majd.)
Annyi mindenesetre biztos, hogy tovább mélyülnek az árkok
Kelet és Nyugat között. (Az USA-nak is ez szükségtelenül fenyegető hangneme Kínával…
Illetve a hírek a Kínai segítségnyújtásról az oroszoknak.
Remélhetőleg csak azért, hogy minél előbb vége legyen az ügynek.)
● Távoli hatások
Tudjátok, hogy Oroszország és Ukrajna jelentős agrárexportőr,
és azt is, hogy világpiac van. Az élelmiszerárak várható emelkedését mi is
megszenvedjük majd, bár mi még relatíve jó helyzetben vagyunk, lévén nálunk is
megterem a legfontosabb. Nagyobb problémák, akár éhséglázadások várhatók viszont
a szegényebb országokban. Ezért is veszélyes egyébként a szegénység illetve a
nagyfokú egyenlőtlenség: azért, mert ha tömegek élnek a nyomor határán, akkor
nem kell nagy zavar a rendszerben, hogy átbillenjenek.
Illetve természetesen nem csak az élelmiszerekről van szó,
hanem az energiáról is – ami aztán minden másra kihatással van. Meg az egyéb
nyersanyagok. Meg az általános bizonytalanság…
Válogatott kedvenceim
Avagy, az irónia a tragédiában.
● A halottak, a több millió menekült – meg a magyar
rezsi
Konkrétabban, amikor Szíjjártó biztosítja a nézőket, hogy
annyira azért nem szankcionáljuk meg az oroszokat, hogy az a dicsőséges
rezsicsökkentést veszélyeztesse; a szlogen, hogy „ne a magyarok fizessék meg a
háború árát”; valamint, hogy Szíjjártó az ügyben sem hagyja kétségek közt a
népet, hogy nem szeretné, hogy az ukrán menekültek majd segélyből éljenek itt…
Szóval ezek énszerintem még azok fülében is okoznak némi
disszonanciát, akiknek a rezsijét majd a választások után úgyis meg kell
emelni; illetve mutatja, hogy a Fidesz milyen erősen rá van már gyógyulva a nép
aprópénzen történő megvásárlására.
● Gas for guns
Mert valóban, nem csak mi adjuk el a lelkünket a kényelemért,
hanem kb. egész Európa. (Legalábbis, ameddig az oroszok lesznek olyan kegyesek,
és küldik a gázt.)
● Putyin „különleges művelete”
A
szavak ereje, ugyebár, hogy mit minek nevezzük… Lásd még Lev Tolsztoj:
Különleges Művelet és Béke.
● Ahogy a színnacionalista Putyin lenácizza a
magassarkúban ugrabugráló Zelenszkíjt
Na jó, lehet, hogy nem személy szerint őrá célzott, hanem az
ukrán ultrákra – de hát mégiscsak ők is a részei a Zelenszkíj által vezetett
rendszernek – illetve jelenleg épp a legerősebb támaszai. (Ami egy elég érdekes
felállás – és vélhetően pont a közös oroszellenesség az, ami Ukrajnában ilyen
jól összehozza egymással a két tábor. Tudtok mondani olyan országot, ahol ez
nem így van?)
● Ahogy Putyin kivárta az olimpia végét
De a paralimpiáét azért már nem. Tiszta ókor egyébként, amikor
szintén tilos volt háborúzni a versenyek alatt.
● Lavrov: „a Nyugat veszélyes dolgokat művel
Ukrajnában!”
No comment.
● Felszólítgatás a békére
A legaranyosabb talán az volt, amikor a Tálibok szólítottak
fel erre. A legviccesebb viszont mindenképp az, amikor mi, pontosabban Áder
szólította fel Moszkvát. (Aminél már csak az volt mókásabb, ugye, amikor a II.
vh-ban hadat üzentünk az USA-nak.) De az Európa Tanács általi felszólítás sem
sokkal maradt el ezektől. (A pápának meg az ENSZ főtitkárnak meg már reflexből
megy.)
● Spekuláció és karosszék
Hogy a fegyvergyártók részvényei rögtön elkezdtek felmenni. A
másik meg, hogy az egész világ a már megszokott módon megint páholyból
figyelheti ennek a legújabb napi sorozatnak az epizódjait. Avagy „kövesse
nálunk élőben”…
Következmények
● A legfontosabb, hogy ne legyen belőle világháború.
Amire, mármint, hogy nem lesz, azért jó esély van, részint,
mert Putyin szerencsére nem tűnik teljesen Pszichónak meg Hitlernek se. Meg
mintha ennyire azért a Nyugat észnél volna. Reméljük. (És hát komolyan, hogy
2022-ben ilyesmitől kelljen félni…)
Na meg azt is el kellene kerülnünk, hogy kishazánkat porig
rombolják.
● Az ukrán identitás és nacionalizmus megerősödése
Hogy ugye keringenek ezek az elképzelések, hogy mennyire külön
nyelv, kultúra, nemzet az ukrán az oroszhoz képest. Nos, ha eddig kevésbé lett
is volna, most majd az lesz. (És már csak ezért sem akarja Putyin félbehagyni,
amit elkezdett.)
● Putyin imidzse
Hogy ezt soha le nem mossa magáról, valószínűleg soha többet
nem kell Európába jönnie baráti látogatásra. (Még Magyarországra se.)
● Nem szabad összemosni Putyint az orosz néppel
Amire pedig megvolna az ingerenciája az embernek, hogy
milyenek már ezek az oroszok!
Annyiból is, hogy az orosz népet ne akarjuk a kelleténél
jobban szorongatni és büntetni. Valamennyire igen, mert ilyen tettek felett nem
lehet szemet hunyni – csak tudjuk ebben is a mértéket. Főleg, ha egyszer Putyin
eltűnik – mert ezt egy személyben ő döntötte el. (Bár a Nyugat süket füleinek a
hatására is.)
És természetesen a saját érdekünk is, hogy a büntetés célzott
és arányos legyen.
● Kevesebb elképzelhetetlen dolog
Mindenekelőtt, hogy legközelebb már komolyabban fogja venni a
világ, ha valamelyik nagyhatalom nekiáll fenyegetőzni.
* * *
Most pedig azok tegyék fel a kezüket, akik szerint léteznek
még biztos dolgok… Amik úgy voltak, és úgy is lesznek. Már ahogy így egymás
után történnek ezek az elképzelhetetlen események, a háború, a járvány… Az
is elképzelhető volna esetleg, hogy az eddig biztosnak, adottnak,
megingathatatlannak tekintett dolgok, körülmények egyszer majd másképp
lesznek?
Különösen az utóbbi, mondjuk 70 év volt egy nagymértékben
stabil, békés és felfelé ívelő időszak az emberiség történetében, nem csoda,
hogy nemhogy a világbékét, hanem a fejlődést is természetesnek vette már szinte
mindenki. (Nyilván nem volt tökéletes, de a nagy képet tekintve így is
kivételes időszak volt ez.) És mára már annyi ideje tart, hogy alig van ember,
aki mást is látott. De a fejlődésen meg a békén kívül is annyi minden van, ami
egy ember életében, a mi életünkben mindig is úgy volt, és úgy érezzük mindig
is úgy lesz: a városok, a kultúrák, az országok. Az élet megszokott rendje. A
munka, a boltok, a nyaralás. Az iskolák, a gyárak, a hivatalok. A kellemes
időjárás. Hogy van mit enni…
Na jól van, nem akarom túlzásba vinni az ijesztgetést – de
most épp egy kis ízelítőt kapunk abból, hogy a világunk nem is biztos, hogy
annyira stabil és örökkévaló mint gondoltuk. Jó volna többet tenni azért, hogy
az legyen.
* * *
(A Red Alert egyébként egy régi számítógépes játék, amelyben a
szovjetekkel kellett csatározni; egyben szójáték is, vörös riadót jelent
ugyanis.)
Ha tetszett, terjesszétek, vagy tudjátok, küldjetek 500
forintot reklámra. Ez azért FONTOS, mert máskülönben nagyon korlátozottak a
lehetőségeim, sok mindenkihez nem tudom eljuttatni, akiknek pedig szintén
tetszene. Pénzt
küldeni így lehet. Minden forint hirdetésre megy.
Kommentelés itt.
Facebook megosztás ezzel a linkkel.
A
Youtube link még egyszer.
Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:
https://www.egyvilag.hu/index.shtml#PT111_oroszukranhaboru2
Valamint továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat.
(Már több mint 400-an vagyunk.)
(Küldözgetem egyébként a sajtónak is, de ők úgy működnek, hogy
nem az a fontos nekik, hogy mit mond valaki, hanem az, hogy ki mondja, eleve
ismertnek kell lenned ahhoz, hogy odafigyeljenek rád. Azon kívül pedig, ha
valaki olyasmiket is mond, ami nem vág 100%-ban egybe a saját ideológiájukkal,
hát azt még annyira sem szeretik. Pedig az igazság általában valahol középen
van.)
Na de most már tényleg mennem kell, mert a könyv meg nem halad
sehova.
Black Hawk Down OST – Minstrel Boy
Metallica – One
Black Hawk Down OST – Leave No Man Behind
[Ez a Red Alert című rész utólag, 2022.03.20-án került bele a
szövegbe.]
EV
Mert mégiscsak ez volna a fő attrakció, mindig így a végére
érve. Először is a népszerűsítési vonal.
Azt játsszuk
A legutóbbi levélben kértem, hogy tegyetek egy valamit a
könyvért: mutassátok meg valakinek, rakjátok ki a Fészre, osszátok meg a FB
csoportot, küldjetek 500 Ft-ot reklámra, mindegy melyik, válasszátok ki, ami
nektek a legkevésbé megterhelő. Tudjátok azt is, hogy nem énértem teszitek,
hanem a könyvért – azon keresztül pedig a világért, mert nagyon ráfér arra is.
(És ha a világ jobb lesz, az nagyon sok kisgyereken, kiskutyán, kiscicán, pandamackón
is segíteni fog, ugyehogy.) Továbbá nem is ingyen kérem, ha csak ezen az íráson
végignéztek, lehet fogalmatok róla, mennyi munka van benne, meg a korábbiakban,
hát még a könyvben.
Na most, akik tettek valamit, azoknak köszönöm, most
pihenhetnek. Akik valami érthetetlen okból nem, azoknak mondanám, hogy természetesen
sem én, sem az utókor nem sértődött meg, és itt az alkalom, hogy pótoljátok,
csatlakozzatok azokhoz, akik megmozdultak. Itt például megnézhetitek, hogy
még pénzadományok is érkeztek, meg azt is, hogy hogyan lett az összes a könyvre
fordítva és milyen eredménnyel.
Igen, tehozzád beszélek, mert rajtad is múlik, és
igazán nem áll sokból. Kell, hogy ti támogassátok, mert ez egy külön műfaj,
aminek nincs bejáratott helye ebben a világban. És, ahogy kifejtettem, pont
azért tud ilyen őszinte és szókimondó maradni, mert nem függ senkitől.
(Meg ezt is nézzétek meg, hogy legyen mihez viszonyítani mi kis
500 forintjainkat: 500 millió. Nem 500. Csak az egyik propaganda szócsőnek,
csak a Fészen. Összességében pedig már több mint 5 milliárd a magyar
politikától Zuckerbergnek – és még csak február van.)
Aki
pénz küldene, azt ennek a linknek a segítségével teheti meg.
Köszi!
Maga a mű
Megyünk tovább az etikával, a mostani téma az igazságosság.
Ez egy elég rövid, bár meglehetősen filozofikus rész:
● Az igazságosság jelentése: hogy valaki azt kapja,
amit megérdemel.
○ Az igazságosság az egyik az etika két oldala közül;
a másik az, hogy hogyan viselkedjünk másokkal.
● Sokan szeretnék, ha a világ igazságos lenne.
○ Vagy legalább valamiféle túlvilági
igazságszolgáltatás létezne.
● A (fizikai) világ közönyössége
○ A világ és az élet nem igazságos – bár nem is
kifejezetten igazságtalan: közönyös.
○ Ezzel együtt sok igazságtalanságot generál: csak
nem szándékosan, hanem véletlenszerűen.
○ A jelek szerint túlvilági igazságszolgáltatás
sincs, ahogy gondviselés sem.
● A társadalmak bizonyos mértékig törekszenek is a
helyesre, de még az igazságosabb társadalmakban is van elég
igazságtalanság.
● A cselekvés, a szándék és az erőfeszítés
alapján megítélni, hogy ki mit érdemel.
● Az egyenlőtlenség is lehet igazságos.
Azt hiszem, ez itt eléggé vegyes fogadtatásra számíthat:
bizonyos dolgokat könnyű megérteni belőle, egyetérteni velük, pl, hogy mi az
igazságosság – másfelől helyenként elég elvont; valamint az se mindenkinek tetszik
majd, hogy nincs igazság világban. Bárcsak volna, én is azt mondom…
|