Egyvilág

[ Frissítve 2021.08.19-én. A fontosabb változások szögletes zárójelben. ]

Most kivételesen nem a közélettel kezdem, hanem a legújabb ötletemmel. Röviden: aki szeretne, könnyen, gyorsan és olcsón finanszírozhat egy kis reklámot a könyvnek. De lesz azért itt más is:

A Lehetőség

A pedofiltörvény

A megfigyelési botrány

A legújabb nemzeti konzultáció

A szexuális népszavazás

Űrturisták

Járvány

Afganisztán

Egyebek: a tanárképzés lebutítása, stb…

Egyvilág: vallás

A SOHA VISSZA NEM TÉRŐ LEHETŐSÉG

(De csak, mert el se megy.) ;)

Mint tudjátok, eddig is igyekeztem reklámozni a könyvet a magam kis gerilla módszereivel, főleg úgy, hogy témába vágó cikkek alá odakommenteltem, hogy aki szeretne még ennek kapcsán egy jót, annak itt egy link. Most viszont, azt hiszem, eljött az ideje, hogy megpróbáljuk ezt rendezettebb mederbe terelni, nemcsak azért, mert inkább a könyvet írnám helyette, és mert magam is majdnem annyira unom, mint amennyire a közönség kevésbé távolra tekintő részét bosszantom vele, hanem azért is, mert egyébként is eléggé sarokba szorítottak már: egyre kevesebb helyen lehet egyáltalán kommentelni, van, ahol linkeket nem engednek kitenni, ráadásul még a szeretve gyűlölt Facebook is elkezdett rám szállni mostanában. (Nem tudják, mit cselekszenek.)

(Azon kívül épp a múltkori levélben adtam elő részletesen, hogy miért jó az Egyvilág, és miért lenne jó, ha többekhez eljutna. Aki nem olvasta, továbbra is megteheti ezen a linken.)

Lényeg, hogy, ha szerintetek is érdemes rá, és küldök akár pár száz forintot, azt úgy, ahogy van, a könyv népszerűsítésére fogom fordítani: nem engem, nem a 3310-esemben lévő utángyártott akksit fogjátok tehát támogatni, hanem közvetlenül a könyvet, ezt az egyedi vállalkozást, hát igen, a világ jobbá tételére.

Ráadásul, aki szeretné, azt is megmondhatja, hogy konkrétan mit hirdessek, például:

● A könyv valamelyik részét, amelyet olvastatok, tetszett nektek, és szerintetek másoknak is jó volna elolvasniuk. (Pl. Globális problémák, Iparizált világunk, stb… A témák lapon megnézhetitek a teljes választékot.)

● A Facebook-csoportot, mely a könyvhöz lazábban kapcsolódik, viszont könnyebben fogyasztható, színesebb, de szintén értelmes, minőségi, válogatott anyagok gyűjtőhelye.

● Valamelyik közéleti-politikai írást, melyeket az üzenetekben küldözgetek, illetve azoknak akár egy konkrét részletét is. (Lásd a fenti tartalomjegyzékét ennek az üzenetnek, illetve a korábbi üzenetek lapot.)

● Az egész könyvet. (Bár elsőre általában hatékonyabb valami konkrétabbat, rövidebbet, könnyebben átláthatót ajánlgatni belőle. De ha az egész könyvet szeretnétek hirdetni, azt fogjuk.)

Bár ezt a részét rám is bízhatjátok.

Aztán, a hirdetések eredményit is látni fogjátok, hogy hány emberhez jutott el, hányan kattintottak rá, stb…, minden adományhoz külön-külön; lásd ezen a lapon, illetve itt egy példa közvetlenül is:

Mint az előbbi lapon szintén látható, aki szeretné, annak a neve is ott lesz az adománya mellett, sőt, ha van pl. saját honlapotok, stb… annak a linkjét is odarakhatom. Ezzel magatok is egy kis reklámhoz juthattok, ráadásul tartósan.

Azon túl továbbá, hogy maga a könyv többekhez juthat el a segítségetekkel, olyanok is többen lehetnek majd, akik hozzátok hasonlóan támogatják majd azt – valamint az emberek hajlandósága is növekedhet erre, ha látják, hogy mások is megtették már. Ilyen áttételes jótékony hatása is lehet tehát neki, ha szántok erre pár forintot.

Egyébként, mint tudjátok, ez a könyv abban is más, hogy semmilyen érdekcsoportot nem szolgál, független. Ezért is tud őszinte és elfogulatlan lenni – viszont szintén emiatt nem is tolják, pénzelik. Ezért volna jó, ha ilyen alulról jövő, kis hozzájárulások tudnák megtámogatni azt, és vele mindenkit, akinek a hasznára lehet.

Azt is tudom, hogy nem mellékes, mennyire könnyű elküldeni a pénzt. Nos, ha egy kattintásnál több is, de nem sokkal. A Támogatás lapon találtok Paypal linkeket, banki számlaszámot – illetve, el sem merem képzelni, a „Buy me a coffee”-n és a Patreonon keresztül akár rendszeres támogatást is beállíthattok. (Az előbbin egyszeri támogatás is küldhető. De természetesen jöhet másképp is, ha valakinek úgy a jobb.) Ami pedig az összeget illeti, mint mondtam, pár száz forinttal is tudok már mit kezdeni. És, szóval, nem a semmire kérem. Részemről jelenleg 11 évnyi kemény munka van már ebben a könyvben.

(A Fészen egyébként 500 Ft-ból kb. 1000 embert lehet elérni, és ami még jó benne, hogy elég jól lehet célozni is, vagyis, hogy minél inkább olyanoknak mutogassa, akiket érdekelhet. Mint a fenti képen láthatjátok, magam is kipróbáltam már, működik.)

(Attól egyébként én sem vagyok elragadtatva, hogy ezzel is a Zuckerberget gazdagítjuk, de mint a múltkor kifejtettem, ezeket az univerzum urait nem lehet kikerülni, annyira a kezükben tartják az emberek figyelmét. Viszont ez esetben, és remélem, vannak, akikkel ebben egyetértünk, legalább tényleg valami értelmessel tudjuk megkínálni az embereket – meg hát pont az a könyv célja, hogy a rendszeren is javítsunk majd, megfontoltan és békésen. Amúgy nem ragaszkodom a Fészhez, csak az óriásplakátot nem hiszem, hogy egyelőre meg tudnánk fizetni. Mindenesetre, akinek jobb ötlete van, mondja.)

Egy szó, mint száz, itt a lehetőség, nem én fogom eldorbézolni, ami jön, az egész a könyvre és egy jobb világra megy; a nevetek és a linketek is kikerülhet mellé, ha kéritek; magatok mondhatjátok meg, hogy pontosan mit hirdessek, és minderről el is számolok nektek, szám szerint látni fogjátok az eredményeket. Akiben megmozdult valami, irány a Támogatás lap, ott pontosan le van a miként, de akinek előbb volna még kérdése, az se tétovázzon: egyvilag@gmail.com Játsszunk együtt!

* * *

És egy másik ötlet. Korábban említettem már, hogy lehetne csinálni beszélgetős videókat a könyvhöz kapcsolódva illetve a világ dolgairól, hisz a könyvben gyakorlatilag minden benne van. Ezekkel fogyaszthatóbbá lehetne tenni a művet, annak tanulságait, több embert be lehetne vonzani, a figyelmüket felkelteni, annál is inkább, mert különösen manapság sokan szívesebben videóznak, mint hogy nekiüljenek akár 10-20 oldalnak. Még nem teljesen kristályosodott ki az elképzelés, de nemsokára el lehetne kezdeni, ezért kérem, hogy aki érez indíttatást, hogy valamilyen formában közreműködjön, jelentkezzen.

Több mindent lehet csinálni: lehet jönni beszélgetőpartnernek, olyan is jó volna, aki megvágná, megszerkesztené a nyersanyagot, illetve majd gondozná azt, pl. felpakolgatná a Youtube-ra, ellátná a releváns linkekkel, stb… valamint természetesen terjeszteni, reklámozni is lehetne. Nem várok elköteleződést, lehet jönni csak egy-két rész erejéig is, aztán meglátjuk. Aki beszélgetni jönne, választhat témát is. Különösebben felkészülni sem kell, az EV részt sem muszáj elolvasni, (vagy, aki szeretné, az a nagybetűkkel gyorsabban végezhet), de alapvetően a könyvet majd előadom én, nektek meg, ami eszetekbe jut, kérdezhettek, de elmondhatjátok a saját gondolataitokat is, stb… Mint ahogyan egy baráttal elbeszélget valaki, könnyedén, lazán, jó hangulatban. Közben meg lehet, hogy történelmet csinálunk. Hm?

Ehhez is itt az email: egyvilag@gmail.com

PEDOFILTÖRVÉNY

Újra itt a nyár, elcsendesedett a járvány, és menetrendszerűen ki is tört a szivárványos égiháború a szexuálpolitikában, ismét áll a bál a pedofilok körül, hogy nő-e még a gyerek, anya valójában apa-e, és hogy ki mondja el a gyereknek, hogy mi a nem, ha nem. A tavalyi Kaleta-botrány, a Szájer-kaland és az ezeket követő újabb, esetenként fideszes kötődésű ügyek kapcsán érthető, miért igyekszik Orbán ekképpen erősíteni a Fidesz léket kapott konzervatív imídzsét. A Kaleta-esetről, illetve annak kapcsán általában a pedofíliáról nemrégiben értekeztem, aki nem olvasta, annak ajánlom figyelmébe: egyebek mellett a mentális problémák általános természetét, illetve az eset politikai kapcsoltságát is taglaltam benne.

A gyermekek védelmezésével természetesen mindig biztosra lehet menni, és a mostani történet pedofília-ellenes részével sem volt gondja az ellenzéknek, illetve számomra sem tűnik eltúlzottnak. Pl. nem arról van szó, mint ahogy első hallásra tűnhetett, hogy majd ott lesznek az interneten az elkövetők adatai, névvel, címmel, arcképpel, hogy a nép kedvére lincselhessen. Az adatigénylést indokolni kell, a lekért adatokat nem szabad nyilvánosságra hozni, és alapvetően arra szolgál, hogy a szülők, hozzátartozók ellenőrizni tudják, hogy a gyerekkel közvetlenül kapcsolatba kerülő személyeket (pl. bébiszitterek, edzők) korábban ítélték-e el ilyen jellegű bűncselekmény miatt.

Később azonban, mint tudjuk, több igencsak megkérdőjelezhető módosítással éltek kormányoldalról. Mindenekelőtt azzal, hogy a homoszexualitás „népszerűsítését” is megtiltanák a gyerekek irányába. Ez pedig, így, már rögtön amiatt aggályos, hogy egyazon jogszabályban van szó a pedofíliáról, mely nem véletlenül bűncselekmény – és a homoszexualitásról, ami egészen más, és senkinek sem árt. És hiába, hogy a törvény betűje nem tesz egyenlőségjelet a kettő közé, maga a tény, hogy egymás mellett említik őket, óhatatlanul besározza az utóbbit, és nem kevésbé az, hogy egy gyermekvédelmi törvényben van szó róla, mint valami bűnös dologról, melytől a gyermekeket meg kell (és lehet) védeni. (Amellett ez a kifejezés, hogy „népszerűsítés”, is szemet szúr, mintha ez valami szabadidős tevékenység volna, illetve olyasmi, amivé tenni lehet az embereket. Bár az más kérdés, hogy az alapvető indíttatásaikat mennyire fojtják el az emberek – meg hogy az mennyire tesz jót nekik meg a körülöttük élőknek.)

Egy másik kitétel szerint  „A gyermekvédelmi rendszerben az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.” Figyeljük meg: nem simán az önazonossághoz való jogát védi – azt valójában pont, hogy nem védi, hanem rákényszerít egyfajta „önazonosságot”, a születéskori nemnek megfelelőt. Védelemnek állít be tehát egy kényszert. És milyen jogon szól bele egy demokráciában az állam bárkinek is az „önazonosságába”?

Aztán: „Tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf […] tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja […], valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” Ezt vajon hogy képzelik el? Minden pornóoldalt letiltanak? Ha jól értem, a cél az volna, hogy ha nem is a szexualitástól en bloc, de a homoszexualitástól elszigeteljék az ifjúságot. Ez, amellett, hogy az internet korában lehetetlen, több szempontból is káros. Alapból azért, mert maga az, hogy takargatjuk, azt mondja, hogy ez valami csúnya, bűnös dolog, megbélyegzi a homoszexualitást. A gyerekek meg úgyis tudni fognak róla – csak éppen innen-onnan, mindenféle ellenőrizetlen forrásból; akiknek meg közülük történetesen tényleg ilyen hajlamaik vannak, kérdéseik volnának, válaszokra, megnyugtatásra vágynak, csak még jobban fognak szenvedni. (Azon kívül az efféle tiltások gyakran öngólt is lőnek, mert minden izgatóbb, ami tilos. Nem is beszélve arról, hogy akkor ugye mi legyen egy csomó klasszikus művel, alkotóval Szapphótól, Shakespeare-en át a Harry Potterig…)

Megjegyzem, van abban valami, hogy az utóbbi időben igencsak kurrensé vált a kisebbségek helyzete általában is (lásd BLM), közelebbről pedig a szexuális kisebbségeké, a melegeké, több területen is: a szórakoztatóiparban, lásd korábbi üzenetemben, Dúró Dóra Darálója kapcsán, hogy a Disney filmektől a Csillagok Háborújáig, számos helyen megjelentek a meleg karakterek. De az üzletnek, marketingnek is feltűnt, hogy ez az egy még eddig nem volt, el is kezdték meleg párokkal hirdetni a kólát; no és a politikában, kiemelt figyelemmel az EU LMBTIQ stratégiájára. (Mellesleg, és nyilván nem ez a lényeg, de hogy ez az LMBTIQ elnevezés felettébb szerencsétlen, abban szerintem a szimpatizánsok közül is sokakkal egyetértünk.)

Ebben a felfűtött légkörben pedig annyira nem irreális, hogy egyes túlbuzgó jogvédők ideje korán próbálnák érzékenyíteni a gyerekeket, akkor, amikor azokat még egyfelől nem is érdekli a dolog, másfelől pedig még eléggé érzékenyek maguktól is. (Erről bővebben alább.) Sőt, minden bizonnyal történt is már néhány ilyen eset Nyugaton, ezt elhiszem, esetleg idehaza is. A másik, hogy egy gyerek tényleg nem feltétlen van abban a helyzetben, hogy életre szóló döntéseket hozhasson, visszafordíthatatlan változásokat idézzen elő a testén, megváltoztassa a nemét, átoperáltassa magát. Ilyen is történhetett már – de azért nagyítóval kell keresni.

És hát, én igazán nem vagyok egy intoleráns fajta, de amikor elnézem ezeket a kólás plakátokat, bennem is felmerül, hogy tényleg kell ez? Itt és most? Mondjuk az igaz, hogy én még egy viszonylag prűdebb korban és környezetben szocializálódtam – de vannak még ezzel így pár millióan, és akkor képzelem, hogy hogyan hat ez a társadalom valóban konzervatív felére. Provokatívan, azt kell, hogy mondjam – akkor is, ha a liberális közösség ezt nem érzi. Sőt, még akkor is, ha a profit mellett a jó szándék is ott van a motivációk között, mert a szexuális és egyéb kisebbségek megbélyegzése és hátrányos megkülönböztetése valóban rossz dolog. (Nemileg ahhoz hasonlóan, mint amikor a jó érzésű baloldali Sorost kapta az arcába pár évvel ezelőtt, valahányszor csak kimerészkedett az utcára. Bár, ugye, a szándék ott más kérdés volt.)

A profitról szólva, ez a téma egyike volt a kevés, mindeddig kiaknázatlan motívumoknak, amire az emberek még felkapják a fejüket, amit még be lehet vetni a nézettség, az eladások növelése céljából, amivel még lehet feltűnést kelteni. (Merthogy sok minden mással már régóta nem lehet, többek közt az erőszakkal sem, mert a csapból is gyilkosság, krimi és horror folyik már mióta.) Bár az is igaz, hogy a multik meg a globális szórakoztatóipar mentalitásukban eleve liberálisak, tehát fekszik nekik a téma egyébként is, duplán is ösztönözve vannak annak kiaknázására.

Visszatérve Magyarországra, ebben a felfokozott kisebbségvédelmi hangulatban Orbán most úgy gondolta, meg tudja lovagolni a konzervatív ellenhullámokat, nagyobb támogatottsággal lophatja bele a pedofiltörvénybe a (névleg lehet, hogy nem, gyakorlatilag azonban) homofób kitételeit – erre a jogvédők felhördültek, a melegek demonstráltak – mire a konzervatívok még inkább felháborodtak – és így be is indult az oda-vissza pofozkodás. Ekképp, egyelőre, a liberális kezdeményezések is visszafelé sültek el. Miért? Azért, mert az ebben a kulturális és politikai környezetben nincs még itt az ideje, hogy ilyen frontális módszerekkel lehessen operálni.

(És azt se felejtsük el, hogy kinek jó a haddelhadd általában? A szélsőségeseknek, az imposztoroknak, azoknak, akik meg akarnak osztani és uralkodni, akik az emberek félelméből, biztonság és nyugalom iránti vágyából kovácsolnak hasznot. Orbán is kezdettől fogva erre játszik, Sorossal, a migránsokkal, a civilekkel, stb…)

Hasonlóan, az EU szintjén is gyakran idő előtt akarnak csodát tenni. Nyilván Brüsszelben elsősorban az EU párti, internacionális, liberális emberek gyűlnek össze, inkább ők akarnak a Bizottságban dolgozni, az ő baloldali szellemiségük és idealizmusuk hatja át az a helyet, az intézményeket, azok kezdeményezéseit – a kelleténél jobban megfeledkezve arról, hogy a hátországokban mi a helyzet, hogy ott gyakran más a mentalitás. EU-s szinten sem jött még el tehát az ideje, hogy erre a kulturálisan továbbra is heterogén kontinensre egységes szabályokat lehessen hozni. Főleg nem olyankor, amikor a politikában erős a populizmus, mely nem rest kihasználni a liberális túllövéseket. (Valamint, ahogy korábban is mondtam már, az integráció további jelentős mélyítése sem időszerű jelenleg, kiváltképp a kontinens föderalizációja. És a DK is jobban tenné, ha egyelőre hanyagolná azt.)

Hozzátenném, hogy az az erőteljes ellenreakció, amit a hazai és nemzetközi baloldal produkált most a „gyermekvédelmi” törvénnyel szemben, nem kis részben valóban politikai indíttatású, tehát nem csak ennek a törvénynek szól. Orbán az utóbbi immár jó pár évben számos alkalommal kihúzta a gyufát náluk, sokak lelkivilágába (és életébe) belegyalogolt már, egyszerű polgárokéba, egész szakmákéba, befolyásos politikusokéba. (CEU, SZFE, civilek, Brüsszelezés, stb…) Ez a sok minden is nyilvánvalóan hozzájárul a jelenlegi hangerőhöz, és hogy sokan anélkül is csatlakozzanak az ellenkórushoz, hogy teljesen tisztában lennének vele, hogy pontosan mi ellen is tiltakoznak most.

Akárhogy is, a tanulság ezúttal is megvan, hogy aminek nem jött el az ideje, azt nem kell erőltetni. Azért sem, mert azzal csak megerősítjük az ellenállást, a saját ügyünknek is inkább csak ártunk. Nem azt mondom, hogy akkor karba tett kézzel üljünk – de ilyen körülmények között inkább azon kell dolgozni, visszafogottan, de kitartóan, hogy megteremtsük a feltételeket, elhozzuk a dolgok idejét. Igen, ha tartós eredményeket akarunk, akkor előbb alapozni kell, ami unalmas és fárasztó, de nem lehet megúszni, akkor sem, ha mindenki inkább lánglelkű forradalmárként drámaian, egyszerűen, egy csapásra váltaná meg a világot. (És igen, az Egyvilág is így alapoz.)

A szexuális másság tekintetében is ilyen stratégiára volna szükség, objektív ismeretterjesztéssel, a megbélyegzés és megkülönböztetés igazságtalanságait konzekvensen feltárva, a közvélemény szimpátiáját elnyerve – a provokációt, a szükségtelen harsányságot, a vele keltett visszatetszést viszont kerülve. (A mostani Pride azért, úgy is, mint válasz erre a törvényre, rendben volt.) Mert alapvetően a közvéleményen, a nép világlátásán, hozzáállásán múlik, hogy merre mozdulnak a dolgok, nem pedig Orbánon és társain – hiszen ő maguk is a néptől függnek, inkább csak meglovagolják e tenger árjának hullámait. (Ha igyekeznek korbácsolni is azokat.) Elsősorban alulról kellene tehát dolgozni, alapozni, alaposan, kitartóan.

Konkrétabban:

1) Tetszik, nem tetszik a homoszexualitás és a nem standard nemiség a valóság része, mindenekelőtt ezt kellene elfogadnia az úgynevezett felnőtteknek.

Miért van ez? Azért mert sok minden más mellett ez is egy organikusan kialakult, „tompa” tulajdonsága az emberi fajnak. (Meg sok másik fajnak is.) Ez alatt természetesen még csak véletlenül sem azt értem, hogy a heterók tökéletesebbek lennének a többinél, hanem azt, hogy az evolúció egy vak folyamat, nem alkot sarkos, élesre csiszolt tulajdonságokat, mindig van szórás, mégpedig azért, mert az egész folyamat esetleges, a kiválogatódás pedig nem szigorú, amikor valami már elég a túléléshez, a szaporodáshoz, az úgy marad. (Lásd az Evolúció tökéletlensége témát a könyvben.) A szexualitás tekintetében is így van ez, így is elég spermium találkozik a petesejtekkel, elég gyerek nő fel, hogy a faj fennmaradjon, sokasodjon. Ezért van, hogy a szexualitás tekintetében sem szigorúan két kategória van, sem testileg, sem lelkileg, sem a nemi orientáció tekintetében. Teljesen logikus.

(Apropó, hogy egyáltalán vannak nemek, az sem a jóisten műve, hanem az a praktikus oka, hogy így jobban lehet kombinálni a géneket: a természet, az evolúció, a biológiai forma alakított így bennünket, és nem azért, hogy nekünk jobb legyen, hanem mert az evolúció így tud működni. Ugyanakkor a nemiség nem szükségszerű velejárója a létezésnek, elvileg nyugodtan tudnának létezni nem nélküli értelmes lények is. Különösen, ha a jóisten alkotott volna meg bennünket, „mesterségesen”, akkor nem lett volna értelme kétfélét csinálni. Lásd az evolúció logikája részt is.)

(Közben még azt röhögöm, hogy ezek az ún. felnőttek akarják felvilágosítani szerencsétlen gyerekeket… Emberek, előbb talán világosodjatok fel saját magatok.)

2) A gyerekeket a maguk szintjén, a koruknak, az értelmüknek, az érdeklődésüknek és annak megfelelően kell informálni, hogy milyen helyzetekkel, kihívásokkal szembesülnek ténylegesen. Ameddig tehát nem érdekli őket a téma, addig nem kell erőltetni, annál is kevésbé, mert ők alapból toleránsabbak ilyen kérdésekben. (Pontosabban, tudnak kegyetlenek lenni, de az is megteszi nekik, ha valaki pl. kövér vagy jobb tanuló: az, hogy homokos, számukra még nem rí ki különösebben a millió más tulajdonság közül, ami miatt rá lehet szállni egyes szerencsétlenekre.) Természetesen olyasmiket nem árt finoman bevinni a tudatukba, hogy nem megyünk el a cukros bácsival, már fiatalabb korban is. De az átfogóbb felvilágosítással sem lehet 18 éves korig várni, beleértve a homoszexualitást is; egyébként meg ebben a mai világban, mint mondtam, úgyis rég tudni fogják már, mi az ábra, csak innen-onnan, ki tudja honnan.

3) Az iskolákban tényszerű, tudományos eredményekre alapozott tájékoztatást kellene adni erről is, minden szinten – anélkül, hogy belebeszélnénk, hogy ki mit tegyen. Nem azt mondom, hogy ilyen jellegű tanácsadás egyáltalán ne legyen – csak azt, hogy annak, aki kéri, ezt különítsük el a tananyagtól, illetve szabjuk személyre, vegyük figyelembe a személyiséget és a körülményeket. (És arról már lehetne vitatkozni, hogy akkor kik és milyen felkészítés után adhassanak tanácsot, ki felügyelje őket.) Van tehát benne igazság, hogy egyebek mellett a szexuális felvilágosítást sem szabad átengedni ész nélkül akárkinek – de a politikának sem. Egy jobb világban egy széleskörű konszenzuson alapuló, amennyire csak lehet független szakmai testületek által összeállított alaptanterv születne, és nem csak erre a témára nézve. (És akkor majd nem kellene négyévente változtatgatni azt is.)

A gond az, hogy az akadémia is megosztott a kérdésben, az egyetemi embereket is jelentős mértékben befolyásolja a saját szubjektív nézőpontjuk, helyzetük és véleményük, sok mindent nem is lehet teljes bizonyossággal eldönteni, valamint az is jellemző, hogy túlbonyolítják a dolgot, a gyakorlat szempontjából mindenképpen. (Ilyenformán pedig ezúttal sem meglepő, hogy egyik oldalnak sem nehéz megtalálni a saját szakértőit.) Valamennyit azonban meglehetős objektivitással és érthetően is el lehet mondani a dologról. (Körülbelül annyit, amennyit az Egyvilág.)

Nem?

* * *

És akkor a kontextus: mire volt jó még ez a törvény és a körülötte örvénylő szélvihar?

● Arra, hogy addig sem a 30.000 halottról beszéltünk.

(Ezzel kapcsolatban azt bírtam még, amikor Orbán személyesen kiállt, hogy de hát pedig a kormány mindent jól csinált, a Tudományos Akadémia pedig legyen szíves majd megmagyarázni neki, hogy a magyarok miért fogékonyabban a vírusra, mint más népek. Illetve hogy nehogy majd az újonnan fideszesített egyetemek is az efféle kérdések megnyugtató megválaszolására legyenek befogva…)

● Közben kb. megháromszorozódott a pedofil témájú cikkek száma a sajtóban, hogy ennyi étvágygerjesztő után legyen min csámcsognia a népnek.

● Ismét sikerült megosztani az ellenzéket, már hogy a Jobbik megszavazta.

Figyeljük meg továbbá, hogy a politikában semmi nem az, aminek mondják.

Mint ahogy a pedofilellenes törvénybe is az utolsó pillanatban belekeverték a melegeket. A Lex CEU sem annak az elüldözéséről szólt ugyebár; a többi magyar egyetem és további vagyonelemek kiszervezése sem a Fidesz hatalomátmentése; a fiatalok adómentessége meg az SZJA elengedés sem választási osztogatás, soroljam még? Jó, mondok még egyet: amikor az MNB azért ajánlja a hiteltörlesztés megkezdését a moratóriumban lévő adósoknak, mert az adósok hogylétéért aggódik. (Semmint a bankokért, a gazdaságért, és végső soron leginkább a saját hatalmukért.) Mondjuk azzal, hogy a politikusok hazudnak, nem sok újat mondtam, nem árt azonban időnként körülnéznünk, hogy lássuk, tényleg mennyire – meg észrevenni, amikor odaállnak a kamera elé és blazírt képpel a képünk mondják a kizárólag a hívők számára nem teljesen nyilvánvaló hazugságaikat.

* * *

Feltűnt aztán, hogyan bukkant fel a szentencia, mely szerint „a gyerek szexuális nevelése a szülők joga”?  Ez kezdetben nem volt, láthatóan menet közben találták ki és adták ki az ukászt, mint valami jól hangzót, amivel el lehet adni ezt a törvényt. Ennek kapcsán, kicsit tágabb kontextusban, néhány gondolat arról, hogy mennyire magánügy a gyermekvállalás. (Mármint, hogy az is a szexualitás része, és könyékig benne van a közvetlen érintetteken kívül a tágabb családtól az államig sok mindenki.)

Így egyebek mellett a nemi szerepek, a társadalmi normák is hagyományosan arra ösztökélnek, hogy alapítsunk családot, adjuk tovább a nevünket, a vagyont, tartsuk fenn a nemzetet. (Nem is beszélve a fajilag, „hardveresen” belénk épített vágyakról, érzésekről, melyeket, megint csak, nem mi magunk választottunk.) A társadalmi elvárások azonban az utóbbi néhány évszázadban olvadásnak indultak, már nem olyan erős a kényszer – és ahogy a nyugati országokban tapasztalható demográfiai tendenciák mutatják, az új társadalmi, technológia körülmények között nem is olyan biztos, hogy a társadalmi ösztökélés nélkül a biológiai késztetések önmagukban elegendőek lennének egyáltalán a puszta fajfenntartásra. Az evolúció ugyanis nem tudott felkészíteni bennünk ezekre az új körülményekre, hiszen amikor kifejlődtünk, nagyon sok minden más volt, nem voltak nagy társadalmak, állandóan a figyelmünket követelő kütyük, ideológiák, stb… A kultúra pedig változékony, és mint látható, lehetnek olyan változatai, melyek kevésbé járulnak hozzá a fennmaradáshoz. (Ami kivált akkor lehet gond, ha világszerte eluralkodik, globalizálódik egy ilyen változat.)

Momentán, hogy a Föld eltartóképességéhez képest jóval több ember van a világon, az, ha kevesebben születnénk, még jól is jönne. Éppen hogy a túlnépesedés a jelenlegi globális problémáink egyik oka – a másik meg a túlfogyasztás. Régebben egyik sem volt gond, mert kevesen voltunk, és nem voltak ilyen hatékony eszközeink, amikkel bányászunk, gyártunk, a Föld nagy volt az emberiséghez képest, volt hely, arrébb lehetett menni, ha valahol valamit elrontottunk. Mostanra viszont betelt a Föld, egy dobozban vagyunk, és hiába elenyésző egy-egy ember hozzájárulása úgy a környezetszennyezéshez, a pazarláshoz, mint a népesség további növekedéséhez, 8.000.000.000-szor annyi, már több mint számottevő. Ezek a dolgok immár nem magánügyek. Magánügy addig lehet valami, ameddig nincs komoly hatással másokra – akár összességükben is. Ha komolyan gondolnánk, hogy meg akarjuk menteni magunkat, akkor most nem lehet elkerülni, hogy valamilyen hathatós módon be ne avatkozzunk abba, hogy mit csinálnak az emberek, mennyit fogyasztanak, mennyit szülnek. (Az emberek viszont ezt nem akarják, a politikusok meg tőlük függnek, főleg a demokráciákban, és zűrt sehol sem akarnak – úgyhogy ez így kb. reménytelen. Mit is szoktam mondani? Azt, hogy alapozni kellene. Az emberek fejében. Alaposan.)

De mi volna, ha ellenkezőleg, nagyon kevesen volnánk? Mi volna, ha már csak egy néhány ember létezne és a faj, sőt akár az értelmes élet léte kerülne veszélybe azzal, ha valakinek nem volna kedve gyereket vállalni? Vagy mi volna, ha sikerülne halhatatlanokká válnunk… De a gyakorlatban, ettől lényegesen kevésbé súlyos indokokkal is beavatkozik ebbe az állam már jó ideje, és ne csak a kínai egykepolitikára gondoljunk, hanem a magyar családi pótlékra, GYED-re, CSOK-ra és társaikra is… A gyermekvállalás tehát a gyakorlatban már régóta nem magánügy.

* * *

Még egy fokkal távolabbról, azt vegyük észre, hogy az állatok mennyivel „természetesebben” veszik ezt az egész ügyet, a szexualitást, gyakorlatilag ugyanolyan természetességgel hágják meg egymást, mint ahogyan esznek, és nem ájulnak el a többi egymást nyilvánosan hágó állat láttán sem. Meg attól sem fordul keresztbe a szemük, amikor egy hím zsiráf egy másik hímre mászik rá. (Talán idéztem már, hogy „a homoszexualitás több mint 450 fajban létezik – a homofóbia csak 1-ben”.) Nem azért, hogy romantizáljam az állati létet, mert azért hasonló természetességgel öklelik is fel egymást, csak hogy felhívjam a figyelmet az ember különállására ebből a szempontból, és a rejtélyre, hogy vajon honnan ez a nagy szemérmesség? Hogy miközben az egyik fő biológiai szükségletünkkel, az evéssel, tele a tévé, a másikat csak lopva szabad kielégítenünk. Meg hogy az étkezés terén az sem zavar senkit, ha a másik édeset szereti, míg ő a sósat. (Valószínű egyébként, hogy az emberi szemérmesség nem kulturális eredetű, mert annyira univerzális a különböző népek közt.)

Ez a szemérmeskedés, a társadalomé és az egyéné, azzal jár, hogy az emberekben elfojtások keletkeznek, ami feszültséget okoz, ami esetenként robbanáshoz vezet. Részben ebből a feszültségből, kielégítetlenségből táplálkoznak az erőszaktevők, a pedofilok tettei is. (Bár azért vannak a gőz kiengedésére kevésbé erőszakos csatornák is.) Továbbá, a vágyak erőssége, az elfojtással járó frusztráció, meg az, hogy ki mennyire tud és akar ellenállni ezeknek, emberről-emberre változó – valamint bizonyos csoportok esetében is erősebb a feszültség, ahol még szigorúbbak a normák, így a papoknál. Nem utolsósorban pedig a nemiség dugdosása zsarolhatóvá is tesz sokakat – és nemcsak olyanokat, akik ártottak másoknak vagy törvényt szegtek, de még csak melegnek sem kell lenni hozzá, elég például, ha egy politikusnak előkerülnek az intim képei. Lásd ezt a cikket, nem tévedés, a Pesti Srácokból, arról, hogy az KGB hogyan zsarolta a homoszexualitásukkal a diplomatákat, hogyan szervezte be őket azt kihasználva.

Nyilván nem azt mondom, hogy holnaptól mindenki az utcán csinálja, mert valóban szükség van a civilizáltságra szükségleteink kielégítése terén is. (Elvégre enni sem esszük meg a másét – vagy a másikat.) Csak annyi, hogy egyelőre nincs más választásunk, el kell fogadnunk, hogy félig állatok vagyunk, meg kellene értenünk, hogy miért úgy működünk, ahogy, az evolúció hatásait, és össze kellene egyeztetni állati ösztöneinket a kulturált felünkkel. Ez azonban nehezen megy, és a feszültségek állandó forrása, egyrészt a elfojtásokkal élő emberen belül, másrészt a dolgokat különbözőképpen látó emberek között.

Közben azt is láthatjuk, hogy amellett, hogy a nagy agyunk, az öntudatra ébredésünk sok szempontból hasznos volt, új problémákat is teremtett. A szexualitás megbonyolódása csak egy, másik hasonló, hogy emberi eszünk révén hatékonyan tudjuk kiaknázni a természeti forrásokat – állati ösztöneinknek viszont, hogy minél gyorsabban, minél többet a pofazacskónkba tömjünk, ezen a téren sem tudunk parancsolni…

* * *

Kommentelési lehetőség itt.

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

Valamint továbbra is ajánlom a fent említett Facebook-csoportunkat.

EGYEBEK

● A megfigyelési botrány

Pegasus, kémszoftver a mobilokon, tudjátok. Néhány megfigyelés ennek kapcsán:

   ○ Amilyen kétélű fegyver ez a hekkelősdi: már hogy könnyen és kényelmesen lehet kémkedni vele – viszont ez hasonlóan könnyen ki is derülhet, amikor a hekkelőt hekkelik meg. Az olyanoknak, akikről eleve mindenki tudja, hogy rosszfiúk, (mondjuk Észak-Koreának), ez kisebb gond – de akik szeretnék fenntartani a jogállamiság látszatát, már problémákat okozhat.

   ○ Hogy láthatóan olyan megbízhatóan lukacsos ezeknek az eszközöknek a biztonsági rendszere, hogy tartós bizniszt lehet rá építeni. Túlságosan tehát nem is igyekeznek befoltozni őket. Miért lehet ez?

Egyfelől mert a gyártóknak, programozóknak fontosabb meg érdekesebb is új funkciókat csinálni, az új verziót minél gyorsabban kihozni, mint a régit rendbe rakni. Az erőltetett fejlesztés miatt ott marad a sok trehányság. Nem segít továbbá a szoftverek manapság jellemző felfújtsága, túlbonyolítása sem.

A felhasználót is az érdekli, ami látszik, a máz alá nem lát be.

A kormányoknak, illetve mindazoknak, akik kihasználják ezeket a tátongó lyukakat, nekik sem érdekük, hogy betömködjék azokat. Pedig egészen bizonyos, hogy leginkább csak szándék kérdése volna – és hadd mondjak erre csak egy kézenfekvő módot: ha a Google a rengeteg pénzével egyszerűen megvenné ezt az izraeli céget, amelyik a kémprogramot csinálta. (Vagy ha nem adják, hát akkor csinálna egy ötször jobbat.) Eléggé visszatetsző is nekem, hogy az oprendszerek gyártóinak most sem nagyon ment neki senki, csak az izraelieket piszkálták kicsit.

   ○ Ha kint van egy ilyen eszköz, nincs olyan, hogy azt csak jóra használják. Egyfelől az eladónak is az az érdeke, hogy minél több mindenkinek eladja, ha tőrőlmetszett gengsztereknek esetleg nem is, de kisebb-nagyobb csibészeknek már igen. A vevőknél pedig szintén ott a csábítás, hogy ha már egyszer a kezükben van ez a nagyszerű lehetőség, miért ne használják ki rendesen. Meg a vicc, hogy de hiszen benne van a szerződésben, hogy csak terrorelhárításra fogják használni. (Nem is beszélve arról, hogy aki akar, magának is fejleszthet hasonlót, biztos vagyok benne, hogy nem a Pegasus az egyetlen repülő faló.)

   ○ Elhangzott továbbá, hogy de hát minden állam kémkedik. Jó, csak nem mindegy, hogy ki után. Itt nálunk nem az állam ellenségeit figyelték meg, hanem a Fidesz politikai ellenfeleit, újságírókat, egy CEU-s diákot, stb… Meg hogy azzal jöttek, hogy a titkosszolgálatok Magyarországon függetlenek a politikától. Igen, épp látjuk, mennyire. (Ahogy az Alkotmánybíróságtól kezdve az ügyészségen keresztül az MNB-ig sok minden más is rendkívül független.) Meg, hogy minden jogszerű volt – hát igen, azt nem olyan nehéz, amikor valaki olyan törvényt hoz, amilyet csak akar. Meg ahogy a Fidesz szabotálja az ügy kivizsgálását…

   ○ Aztán, ismét láthattunk, amint látványosan, napokra megakad a kormányzati kommunikáció az ilyen kínos ügyek kapcsán. Hasonló volt, amikor Szájerről derült ki, hogy szíve szerint inkább a Pride-ra menne, mint a Békemenetre. Ennyi időbe telik, amíg az agytröszt kitalálja a vezérszólamot, hogy mivel próbálják meg eladni az eladhatatlant.

   ○ Talán ez a mostani eset, egy kicsit, tudatosította az emberekben, hogy bárki, bárkit, bármikor megfigyelhet a kütyüin keresztül, illetve általában, hogy mennyire lehet bízni az online tevékenységünk titkosságában. Úgy is, mint hogy ugyanolyan könnyű a világon bárhonnan ráizzítani a Pegasust egy magyar telefonszámra is, mint itthonról. (Bár most aligha ez történt, hiszen láthatóan az ellenzék lett megcélozva. Vagy ami azt illeti, innen Magyarországról is akár Orbán külföldi ellenfeleire: nem azért, hogy megtette, hanem hogy miért nem feltétlenül csak belügy az, ami itt történt. Ja meg hogy okostelefonja a kisebb-nagyobb fideszeseknek is van, és minden bizonnyal számukra sem öröm, hogy most kiderült, ha a magasságosnak rossz napja van, akár az ő életükben is kutakodhat.)

Végül pedig, hogy talán nő majd egy kicsit a „vagyonom”, a 3310-esem piaci értéke. Illetve a régi oprendszerek, főleg az XP: nem azt mondom, hogy azokon nincsenek rések – de akkor még a lényegi funkciókra koncentráltak, és mégiscsak több mint egy évtizedig az egész világ azt használta… (Putyin meg még mindig.)

+ Egy ismertető a Pegasusról.

● A legújabb nemzeti konzultáció

A tavalyi konzultációt még részletesen kielemeztem, most viszont nem mennék bele ennyire, inkább csak megmutatom, hogyan lehetne lényegesen rövidebbre fogni, (és szórakoztatóbbá tenni), mert ettől a két oldal szövegtől már azok is megunják az életüket, akik még mindig hisznek. Tehát:

   1) Migránsoktól féltek-e?

   ○ Igen     ○ Nem

   2) Sorostól féltek-e?

   ○ Igen     ○ (Nem)

   3) Aktuálisan féltek-e még ettől-attól? (Tudjátok, vírusok, buzik, hasonlók…)

   ○ Igen

   4) Kívánjátok-e, hogy Orbán mindeme veszedelmektől megoltalmazza Mária Országát?

   ○ Igen, akarjuk!

   5) ♫ Felke-elt a napunk, ♪ Orbán a mi urunk… ♪ ;) Aztán, több pénzet, azt akartok-é?

   ○ Még szép!

   6) Hiába, egy vérből vagyunk – kis különbség, hogy nekünk lesz is, és nem csak a morzsák, amiket nektek szórunk, hehe. Na de a legfontosabb: az ellenzék és Brüsszel rossz, ☮rbán jó. Értem?

   ☣ ☠yur☢sány

És akkor ezt így ki lehetne küldeni minden évben, mert mindig erről van szó. És ismételten elnézést azoktól, akik még mindig komolyan tudják ezt venni; valamint azt sem mondom, hogy Orbán mindent rosszul csinált, és azt sem, hogy az ellenzék mindent jobban csinálna, de még csak azt sem, hogy Brüsszellel minden rendben van. Annyit mondok, hogy ez az egész a kezdetektől fogva színtiszta propaganda.

Mert ha valóban a fontos kérdéseket szeretnék megbeszélni, volna még itt egy-két apróság, amiről valahogy hallgatnak, mint a sír. Mi van a Fudannal 500 milliárdért? Mi van a kínai selyemvasúttal? Mi van az egyetemek és számos vagyonelem fideszes kiszervezésével több ezermilliárd értékben? Mi van az autópályák magánosításával? Mi van a 30000 halottal…

● A szexuális népszavazás

És akkor jött ez. Egy „népszavazás”, melynél szintén lehet tudni az eredményt előre: azt is, hogy 98% úgy válaszol, ahogy kell, meg azt is, hogy kb. annyian fognak elmenni rá, mint ahányan a konzultációt visszaküldik, tehát érvénytelen lesz. (Kicsit többen, mert gyerekek, de inkább kevesebben, mert nem jön házhoz.) Semmire sem jó, még érvelni sem lehet vele komolyan, csak Orbán erre van ráállva, és nincs jobb ötlete. Néhány megfigyelés:

   ○ A dolog műbalhé jellege: vagyis, hogy én legalábbis nem hallottam róla, hogy akár egy gyereket is átoperáltak volna Magyarországon. Gondolom a világban azért volt pár ilyen eset, illetve helyenként nálunk is biztos előfordult egy-két túlbuzgó LMBTQ-s, de ez is messze nincs akkora probléma, hogy indokolja ezt az országos légiriadót.

   ○ Hogy a Brüsszeli pénzek visszatartása annyira kiakasztotta a főnököt, hogy hirtelen már az sem baj, ha akkor a Fudanról, az autópályákról, de még az Európai Ügyészségről is lehet szavazni.

[Update: a Fudanról mégsem lehet.]

Zárójel: az lehet, hogy a helyreállítási alapnak nem sok köze van a „gyermekvédelemhez”, és az sem valószínűtlen, hogy ha utóbbi (meg a korábbi kellemetlenkedések) nem lettek volna, akkor most jönne a pénz. Annyit lássunk azonban, amit csak a vak nem lát, hogy ezeknek a pénzeknek jelentős része a sleppnél landol. (Továbbra sem az egyszeri Fidesz szavazó kis pénzecskéjét értem ez alatt, hanem a NER oszlopos tagjait.) Meg annyit, hogy ami nem, az is Orbán hatalmát támogatja, mert a népet egy érdekli, a kenyér, és a neki lehulló morzsákkal is megelégszik. És hogy elég visszás, hogy míg Orbán teli szájjal szidja az EU-t, ők azért csak fizessenek, támogassák őt… Ezzel együtt valóban sajnálatos, hogy ennek a csörtének is a nép issza meg a levét.

   ○ Hogy ezek a népszavazási kérdések hasonlóan jól mutatják a világban eluralkodó elmebajt, mint az emojis plakátok. (Utóbbiak közül a kedvencem, hogy dühíti-e önt Brüsszel. Már hogy nem nehéz kitalálni, hogy melyik igaz magyart dühíti a legjobban az összes közül.)

   ○ Lehet, hogy a kapkodás miatt van, de most a „Nem” a jó válasz, nem pedig az „Igen”, mint általában.

Nem tudom, talán az ősszel, ha, isten ne adja, eljön a negyedik hullám, megint lesz egy kis csend az őrületben…

● Úrturisták

Meg ami még eszembe jutott róla. Vagyis ahogy a nemzetközi milliárdosok, Branson, Bezos és majd még számosan, akik nem tudnak mit kezdeni a millióikkal, lövöldözik ki magukat az űrbe. Azt hiszem, ez is elég jól illusztrálja a közelgő armageddont – egyfelől, hogy épp most evett meg a vírus 4 millió embert, miközben a bolygó megfő, és ahelyett, hogy sürgősen megpróbálnánk összehúzni magunkat, ezeknek a mindennapi valóság talajától elrugaszkodott felhőlakóknak mi sem fontosabb, mint, hogy 100 milliókért, tonnányi üzemanyag elégetése árán 4 percig lebeghessenek. A másik meg, hogy az egyenlőtlenségek is éppen most szálltak el az évtizedes pénzpuma meg az azt megkoronázó válságkezelés folytán, helyenként már majdhogynem éhséglázadások vannak, a jövő pedig régóta nem volt ennyire bizonytalan. Branson meg azt üzeni a gyerekeknek 86 kilométer magasból, hogy hajj, hát ha ő megcsinálta, akkor mire lesz majd képes a következő nemzedék! Nos, életben maradni, reméljük, lehetőleg a civilizáltság bizonyos fokú megőrzésével. Ezek tényleg nem a földön járnak.

Bár ők inkább csak jelképei az eszetlenségnek, egy-két űrhajó nem sokat számít az autók tengerében – ahol mindenki épp azon van, hogy újra minél gyorsabban pörögjön a gép. (Részemről pedig meg kell, hogy mondjam, hogy egy másodpercig sem bánom, hogy nem csináltam karriert ebben a telhetetlen, tehetetlen, önpusztító rendszerben, és fikarcnyit sem vágyom pozícióra benne. Arra vágyom, hogy újratervezhessem, helyrehozhassam azt.)

Itt említhető aztán a globális társasági adóról szóló megegyezés, hogy a nagy nemzetközi multik végre ne tudjanak kibújni az adófizetés alól. Az azonban még kérdéses, hogy mennyire lehet ezt a gyakorlatban is megvalósítani, annál is inkább, mert bőven vannak, akik inkább megmaradnának adóparadicsomnak. (Így kishazánk is.) Pontosan így játssza ki a nemzetközi tőke az országokat egymással szemben: a lényeg mindenkinek az, hogy neki jusson egy kicsi, az nem számít, hogy összességében ezzel a világ népei egymásnak vágnak alá. Talán azzal lehetne megfogni ezeket a vállalatokat, ha adófizetés híján nem is működhetnének az adott országban – ezzel is van azonban probléma, főleg a kisebb helyeken, hogy ugyanis a nép sem nagyon honorálná, ha a Facebook-ot vagy a Guglit hirtelen nélkülöznie kellene.

Véleményem szerint egyébként, azzal lehetne jobbá tenni a világot, ha senkinek nem lehetne nagyobb vagyona, mint mondjuk 10 millió dollár. De legyen 100, velem lehet alkudni. (Jó, ennek a részleteit még át kellene gondolni, illetve megvalósítani is nyilvánvalóan jóval nehezebb lenne, mint így kijelenteni.) Ez ellen azt szokták felhozni, hogy jaj, de akkor majd a vállalkozók nem vállalkoznak, nem teremtenek munkahelyeket. Erre azt felelem, hogy rendben van, akinek ennyi pénze van már, annak köszönjük az eddigi fáradozását, majd lesz helyette más. Azért is, mert ezek a gigatőkések egyszersmind a feltörekvő vállalkozókat is elnyomják, és nem elsősorban az ügyességük révén, hanem a tőkeerejükkel. (Önszorgalomból illetve a közösség iránti felelősségtudatuknál fogva esetleg a gigák is folytathatnák, illetve a tanácsaikat is szívesen fogadnánk, valamint még szívesen felírnánk a nevüket a dicsőségfalra.) Azon kívül pedig ha, ó borzalom, így is csökkenne a termelés, hát ezen a ponton éppen arra volna szüksége a bolygónak.

Az egyik apró bökkenő, hogy ebből is csak világszintű együttműködéssel lehetne valami, különben a gazdagok Depardieu-ként költöznének engedékenyebb vidékekre, a vagyonukkal együtt. Az ilyen mérvű együttműködés jelen körülmények között gyakorlatilag elképzelhetetlen, azt alaposan meg kellene alapozni, hogy esély legyen rá. Vegyük még észre, hogy amit javaslok, az azért távolról sem kommunizmus, nem kell mindenkinek egyenlőnek lennie, elég tér maradna a magántulajdonnak és a vállalkozó szellemnek. Ez korlátozott kapitalizmus. (Mondjuk, arról szintén gondoskodni kellene valahogy, hogy a limit feletti részeket se lopják szét politikai-bürokrata haramiák.)

Addig is annyit mondok, hogy nyugodtan szégyellheti magát mindenki, aki a luxusnak ezt a fokát kifizeti, miközben a világ úgy néz ki, ahogy. Építsen inkább belőle 10 iskolát, meg küldjön 500 Ft-ot az EV-re. (Az tuti, hogy küldik ezek után.) És nem, nem minden luxusra mondom ezt: némi luxust megérdemel az, aki megdolgozott érte. Az eszetlen luxusra, arra mondom.

Gil Scott-Heron – Whitey on the Moon

(Meg volt még Branson cégének, a Virgin Galactic-nak egy fészes hirdetése, hogy akar-e a nép nyerni egy utat az űrbe, gondolom, hogy ne érezzük teljesen kirekesztve magunkat – elkövették azonban azt a hibát, hogy meghagyták kommentelhetőnek, aztán elég szépen meglátszott, hogy nem csak én gondolom úgy, ahogy. Azóta már nem érhető el, de azért itt a link.)

[ Azt még hozzátenném, hogy a rendes, tudományos űrkutatást viszont támogatom. Sokan mondják, hogy erre is minek költünk, amikor a Földön is van elég baj, előbb itt kellene rendet tenni. Nos, amikor olyan elszállt ötletek hangzanak el, hogy építsünk városokat a Marson, akkor egyet tudok érteni az efféle hangokkal. Olyankor viszont, amikor a tudásunk kiterjesztéséről van szó, szondákról, melyeket a bolygókra küldünk, távcsövekről, melyekkel az univerzumot kémleljük, az más kérdés: nemcsak kenyérrel él ugyanis az ember, az ilyesmi a szellemi étvágyunkat elégíti ki. ]

● Járvány

Mely most épp lecsendesedett – vagy csak szünetet tart, mint tavaly nyáron. Akárhogy is, most ugyanúgy elengedték a végét, mint tavaly, úgy, hogy még bőven nincs annyi beoltott, hogy nyájimmunitástól lehessen beszélni, és hogy egyre jönnek a mind fertőzőbb mutációk. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy további párezer halottól bárki különösebben meglepődne, amikor majd beköszönt az ősz meg a tél.

A különbség az, hogy most már mindenkinek adott a lehetőség, idehaza legalábbis, hogy beolttassa magát, és jogosan lehet majd azt mondani, hogy akit kiterít a vírus, az magára vessen. Nem is azt mondom, hogy egyáltalán nem szabadott volna enyhíteni – csak azt, hogy nem teljesen, a stadionokat fél kapacitással engedni, legalább a tömegközlekedésen fenntartani a maszkviselést, hasonlók. (Akkor is, ha ezekből nem lett gond, mert ha nem lett, az ugyanúgy nem a bölcs előrelátásunknak köszönhető, mint a 30.000 halott azután, hogy tavaly ősszel nem szigorítottunk időben.)

Ennek kapcsán még:

   ○ Az oltási igazolvány meg nem követelése

Tehát, hogy immár több helyen, fürdőkben, rendezvényeken nem kötelező. Ezt én nem helyeslem, mert éppen az ilyenekkel lehetne direkt kényszer nélkül ösztökélni az oltatlanokat arra, hogy térjenek már észre. De hát a néphangulat, a gazdaság élénkítése, meg a közelgő választások mindent visznek. (Bár az ősszel még visszaüthet ez.)

   ○ A szokások végleges átalakulása

Vagyis, hogy a járvány és a korlátozások miatti életmódbeli változások egy része véglegessé válhat. Például, helyenként, a távmunka, de pl. olyasmi is, hogy az emberek kevesebbet járnak majd színházba, szórakozni, kozmetikushoz, stb… A szokás hatalma: sok mindent az emberek azért csinálnak úgy, ahogy, mert már megszokták, automatikusan az a terv a jövő hétre, a jövő évre is, mint ami a múlt héten, tavaly volt, és ez leginkább csak úgy változhat, ha jön valami, ami kizökkent a rutinból, megtapasztaljuk, hogy másképp is lehet. (Egyebek mellett a fogyasztói-életmódbeli szokásainknál is erre volna szükség, a világ megóvása érdekében.)

   ○ Karikó Katalin látogatása Orbánnál

Erről csak annyit, hogy szerintem rosszul tette, ráadásul akkor, amikor Orbán épp maga alá gyűri a magyar felsőoktatást. Illetve, hogy mondja, hogy ő (Karikó) nem politizál – ami annyiból igaz lehet, hogy nekem olyan benyomásom van róla, mint aki valóban nem törődik semmi mással csak a beojtott RNA-val. Az viszont a tudósos naivitását mutatja, ha nem látja, hogy már azzal legitimációt, támogatást biztosít hazánk jelenlegi urának, hogy szóba áll vele – amit Orbán nem habozott kihasználni.

(És akkor jön majd még a pápa, akitől szintén eléggé meg voltak ijedve a Fideszben, hogy majd nem pacsizik le Orbánnal, annyira, hogy a kormánypárti megmondóemberek már odáig jutottak, hogy keresztényellenes. A pápa. Jelen állás szerint egy fél órát azért lenyom vele, de az nyilvánvaló, hogy nem szívesen. Akárhogy is, azért ez a pápa részéről sem lehet mentes a politikától, hiszen közben a magyarországi egyház politikai hátszelére is figyelemmel kell lennie. De abban is biztos vagyok, hogy Dél-Amerikában volt neki szerencséje Orbánnál nagyobb kiskakasokhoz is.)

● A tanárképzés lebutítása

Írja az újság, hogy „az új Nemzeti alaptantervhez igazítják a tanárképzést, a pedagógusok egyetemi felkészítéséből pedig törlik a „felesleges” tartalmakat”. Egyfelől azt saját tapasztalatból is alá tudom írni, hogy elég sok, nemcsak szakmai, hanem még az általános műveltség szempontjából is felesleges dolgot bele kellett tömnöm a fejembe nekem is, felsőbb szinteken legalábbis. (Hogy aztán három nap alatt teljesen elfelejtsem. Lásd a felfújt, felesleges, gyakorlatiatlan tananyagokról írtakat az Oktatás témában.)

Azonban félő, hogy itt ennél többről van szó, nagyjából mindenről, ami nem feltétlenül szükséges – ami jól illeszkedik a nép általános elbutulásának már egy ideje zajló trendjébe. Utóbbinak számos jele van, lásd például a kvízműsorok eltűnését a tévéből, lecserélésüket mindenféle ügyességi vetélkedőkre; ezt a cikket az IQ csökkenéséről a nyugati országokban; de a nyelvvizsga-követelmények felfüggesztését is, (örökre?). Mindez a mellett, hogy kicsit belegondolva sok mindenkinek, a politikának, a piacnak, de még a vallásoknak sem érdeke az önállóan gondolkodó, öntudatos polgár.

Nem azt mondom, hogy ez a mostani intézkedés a szándékos elbutítás céljából született – inkább csak azt, hogy sokan nem annyira bánják. (Többek között maguk a diákok sem mind.) Mert ott van az emberhiány is, hogy a régiek nyugdíjba mennek, most meg nem túl sokan akarnak tanárnak menni, (és nem is feltétlen a legjobbak), a működőképességet pedig fenn kell tartani, ha másképp nem megy, a minőség rovására. (Illetve tegyük mellé a diplomák mennyiségének erőltetett növelését, szintén a minőség rovására is.) A tanárszakmánál pedig ezt halmozottan veszélyes, hiszen annak a minősége aztán minden másnak a minőségére is hatással lesz…

(Lásd még az orvos nélküli orvosi ügyeleteket.)

● Az Index helyzete

Értekeztem már erről, először az Index haláláról, aztán a feltámadásáról. Mostanában ahogy nézem, még tartja magát viszonylag középen, de mintha némileg érezhetőbben mutatkoznának már rajta az elorigósodás jelei: egyrészt a jobbra húzó cikkek szaporodása, mint az igencsak PR szagú Mészáros interjú, másrészt meg a bulvárosodás, különösen a szebb napokat is látott „Mindeközben” szekció átmenetele celebhíradóba. (Illetve a fészes posztjaiké, amikről épp most iratkoztam le.) Némileg attól tartok, hogy a szorosnak ígérkező jövő évi választás oltárán az Indexet és beáldozzák majd. (Mert látható módon úgy vannak vele, hogy a több propaganda, több plakát mindig jobb – ami, nagy átlagban lehet, hogy úgy is van, sajnos el tudom képzelni, hogy az embereknek csak a kisebb részénél telik be a pohár, ha elárasztják őket.)

● Az amcsik olajra lépése Afganisztánban

Anélkül, hogy az afgánoknak egyáltalán szóltak volna, és mire azok felocsúdtak, a tábort már kifosztva találták. Hát ugye nem ők az elsők, akiknek elege lett az egészből, és inkább hagyják a fenébe, mint hogy Afganisztán legyen Amerika szovjet Vietnámja… És persze már megint ki tudja, hogy mi lesz ennek a vége, hogy a Tálibok jönnek-e vissza, vagy Kína ugrik be a hatalmi vákuumba; hogy hány terroristát termel ki, vonz magához az a hely a következő években; meg hogy kinek lesz még kedve együttműködni a Nyugattal ilyen húzások után… Továbbá annyiból sem túl meglepő, hogy az amerikaiak elhúztak, hogy időközben otthon is lett némi problémájuk, illetve a tavalyi év, a BLM harcok, a Capitolium ostroma után a demokráciát is nehezebb lehet már nekik akkora elánnal terjeszteniük.

[ Azóta a Tálibok már be is masíroztak Kabulba, lényegében harc nélkül dőlt össze a kártyavár – ez pedig egy újabb nagy, immár ki tudja hányadik blamázs az USA-nak, de általában a Nyugatnak és a demokráciának is. Ha jól értem, azt nagyjából lehetett tudni, hogy előbb-utóbb valami ilyesmi lesz a vége, arra viszont aligha számítottak, hogy ez ennyire könnyedén következik be. Ha számítottak volna, nem hiszem, hogy ilyen hirtelen és teljes mértékben távoztak volna. Mert ha legalább valamennyi katonát, katonai tanácsadót hagytak volna, akkor a Tálibok esetleg meggondolták volna, hogy érdemes-e az amerikai haderővel ujjat húzni, illetve a nyugatbarát vezetésnek meg a helyi erőknek is lett volna miben bíznia, kire támaszkodnia, lett volna kinek ellenállásra ösztökélnie őket, egyáltalán kiadni a parancsot. Most aztán a Tálibok ezt a NATO által kiképzett helyi hadsereget is megkaparintották, annak összes felszerelésével, fegyvereivel együtt… Mission Accomplished, gratulálunk. ]

[ Biden azzal próbálta védeni a lépést, hogy nem vívhatják örökké más nemzetek háborúját; ami igaz is lehetne – csakhogy itt nemcsak az afgánokról van szó. Persze róluk is, szerencsétlenekről, legalábbis azon részükről, akik nem szeretnének egy bigott teokráciában élni, akik eddig bíztak a Nyugatban – mely egyszer csak hátat fordít nekik, magukra hagyta őket. De ha az ország terroristák fészkévé válik, azt az egész világ, de főleg Amerika is meg fogja érezni. No meg a várható menekülthullám, mely már előre félelmet gerjeszt Európában, és a populisták malmára hajtja a vizet, (beleértve Orbánt is). Így az USA és a Nyugat végső soron jóval nagyobb árat fizethet majd a kivonulásért, mintha ottmaradt volna. Főleg, hogy igaz, hogy az egész 20 éves kaland drága volt, de mostanra már csak viszonylag kisebb haderő állomásozott ott, amit viszonylag olcsón fenn lehetett volna tartani. (Vagy a felét, és a környező országokra, a környékbeli ásványkincsekre és a globális bizniszre való tekintettel is.) Meg hát, ha az ember egyszer bevállal valamit, odamegy, az bizony azzal jár, hogy végig is kell csinálnia, ott kell maradnia, ameddig tényleg stabilan rend nem lesz. Ha másért nem, a saját érdekében. ]

[ Ez tehát egy újabb lecke egyrészt a háborúskodást illetően, ahol, mint a könyvben is írom, ha jót akarunk, nem elég győzni, utána rendet is kell rakni. Annak idején Bush-nak könnyű volt learatnia a győzelmi babérokat: látható módon a katonai győzelem a dolognak messze a könnyebbik felét jelentette. Másrészt pedig, hogy sajnálatos, de a demokrácia nem mindenütt életképes – ahogy azt az Arab Tavasz nyomán is megfigyelhettük már. (Szintén lásd a könyvben.) ]

[ Afganisztán új urai egyelőre próbálják a szebbik arcukat mutatni, de csak a jóisten a megmondhatója, hogy mivé fajul a helyzet. Talán, már megint, Kína meg az Oroszok majd megteszik azt a szívességet, hogy némileg kordában tartják az új rezsimet… ]

Kommentelési lehetőség itt.

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

Valamint itt is ajánlom a fent említett Facebook-csoportunkat.

EV

A mai téma a vallás:

● Szubsztancia, dogma, intézményrendszer

   ○ Azaz a vallások összetevői: az alapgondolat – a megszerkesztett, kanonizált tanok – és az egyház

   ○ Amikor a sok bába között elvész a gyermek.

● Dogmák és ideológiák

   ○ Például mindkettő leegyszerűsít, merev és gyakran szemben áll az igazsággal

   ○ Viszont, míg a dogma hitet követel, addig az ideológia úgy állítja be a tanait, hogy az embernek a megértés élményét nyújtsa. (Ami nem ugyanaz, mint a valódi megértés.)

● Dogma és valóság

   ○ A vallásos dogmát nem kell szó szerint venni, nincs is sok értelme ezen az alapon kritizálni a vallást.

   ○ Nem lehet minden vallásnak igaza.

   ○ A dogma hozzákalapálása az új helyzethez, amikor már tagadhatatlan az ütközése a valósággal. (Pl. amikor fény derült az evolúcióra, hogy nincs mennyország az égben, hogy nem a Föld van a középpontban…)

● A vallás egyéni funkciói: „Út, Igazság, Élet” (Via, Veritas, Vita)

   ○ Út: kb., hogy hogyan éljünk

   ○ Igazság: magyarázatok: honnan van a világ, hogy van elrendezve, stb…

   ○ Élet: egyrészt az örök élet, a feltámadás ígérete – másrészt a közösség és gondoskodás, amit a lelki testvéreitől, a gyülekezettől kaphat az ember itt a Földön.

● Amiket máshonnan, (különösen a tudománytól) nem kaphat meg az ember

   ○ Különösen: etikai állásfoglalás, feloldozás, az örök élet ígérete

   ○ (Bár ez most még nincs benne a könyvben.)

● A vallás társadalmi hasznai

   ○ Társadalmi rend, annak legitimációja. (Bár rossz rendszereket is legitimálhat, szentesíthet.)

   ○ Kohézió

   ○ Az egyházak társadalmi szerepvállalása (Iskolák, kórházak, stb…)

● A vallás kárai

   ○ Értelmetlen vagy akár egyenesen káros előírások. (Pl. ne együnk ezt vagy azt – vagy akár emberáldozatok megkövetelése.)

   ○ A valósággal való ütközés. (Ami annyiból nem feltétlenül káros, hogy az illúziók boldogabbá tehetik az embereket – ugyanakkor akadályozhatja a tudás bővítését, a fejlődést, stb…)

   ○ Rossz dolgok, konfliktusok elősegítése, legitimálása. (Vallásháborúk, hasonlók)

   ○ A hívők kihasználása, manipulálása. (Pl. búcsúcédulák.)

● Visszásságok a vallással kapcsolatban

   ○ A vallásosság, mint a jóság és megbízhatóság védjegye; egyesek képmutató vallásossága

   ○ Fenyegetés és ígérgetés – a pokol és a mennyország: ahogy a vallások sem csak az emberi jóságra apellálnak

   ○ A vallások, egyházak vetélkedése a hívekért, a befolyásuk kiterjesztéséért. A vallások olyan követelményei, hagyományai, melyek a dogma terjesztését célozzák

   ○ Ahogyan egyesek különösebb teketória nélkül képesek vallást váltani

● A vallás sokaknak nyújt erős támaszt. Hibái ellenére ezért nem kell elvetni azt – inkább jobbá tenni kell megpróbálni.

● Egyebek

   ○ A vallás csomagja, azaz, hogy egyben érkezik minden: etikai elvek, mítoszok, az életmóddal kapcsolatok előírások, stb…

   ○ Egyistenhit, (mely egyszerű, erőteljes és hatásos) vs. többistenhit, (mely toleránsabb lehet)

   ○ A nyugati vallások antropocentrikussága, vagyis, hogy világképének központibb eleme az ember, mint a keleti vallásokban.

   ○ A vallások gyakran alázatra tanítanak, Istennel, a világgal szemben. (Bár ez nem általános, a nyugati vallások a természetet inkább az ember uralma alá rendelik.)

   ○ A keresztény lelkület pl.: a bűnösség központi szerepe; hogy az is elő van írva, hogyan érezzen, gondolkodjon az ember; a kételytől való menekülés, mert csak a hívők üdvözülhetnek, stb…

* * *

Depeche Mode - Personal Jesus (Valamint a Johnny Cash változat: és nem ez volt előbb.)

István a király - Áldozatunk Fogadjátok

Blues Brothers - John the Revelator

Amiga - Prophecy

REM - Losing My Religion (Azaz magyarul: kitérek a hitemből.)

Vangelis - Jerusalem

Prodigy - Voodoo People