Egyvilág

Egy könyv a világ működéséről és az ember életéről

 

Mi az, hogy Egyvilág?

(What is Egyvilág?)

Témák

Egyvideó beszélgetések

Információk, kérések

Segítők

Partnerek

Kiadók

Linkek

Jogi nyilatkozat

★ ✩ ★ ✩ ★

Támogass

Youtube playlist ♪♪




110. poszt – 2021.12.23.

Az aktuális téma
Téma Tartalom Megjegyzés

Az etika alapjai

kép - doc - pdf - kérdőív - fórum - email

Az etika, azaz a helyes és helytelen kérdésköre: hogyan viselkedjünk másokkal, és mit érdemel az ember? Az etika fontossága. Miből ered az etika? Az etika érzék és az azt megtöltő etikai elvek. Az etikai elvek sokfélesége – és hogy az Egyvilág szerint a helyes alapvetően a boldogságból fakad. Az etikai rendszerek tökéletlensége, például, hogy gyakran embertelen dolgokat is helyesnek minősítenek. Az etika kapcsolata más jelenségekkel: az értékekkel, a vallással és ideológiákkal, a sikerrel, stb… 10 oldal, 3200 szó, az etika fejezet bevezető darabja. A helyes és helytelen, jó és rossz dolgai örök kérdések, nagy befolyással vannak egyéni életünkre és a világ dolgaira is. Az etika vizsgálatával hatékony eszközhöz juthatunk ezek jobbá tételére – érdemes hát behatóbban foglalkozni vele. Az etika fejezeten kívül van még néhány kapcsolódó téma a műben: ‘Az etika elvei’, ‘A jóság és etika ápolása’ és a ‘Hogyan érdemes jónak lenni’ címűek.

KÜLDJ 500 FORINTOT

Reklámra: mert ha neked tetszik a könyv, másnak is tetszene – ha el tudna jutni hozzájuk. Adományodat könnyen és gyorsan elküldheted a Támogatás lapon leírtak szerint.

Ez a könyv egy sajátos és független vállalkozás a világ és az emberek életének jobbá tételére. Függetlensége miatt tud pártatlan és őszinte lenni – azonban azzal is jár, hogy nincs mögötte olyan érdekcsoport, amely tolná, pénzelné. Pénz nélkül pedig nem könnyű eljuttatni az emberekhez. Ezért van szükség arra, hogy alulról támogassátok, ilyen kisösszegű adományokkal: sok kicsi sokra megy.

Minden bejövő forintot a könyvre költök tehát, és el is számolok vele. A korábbi adományok listáját megtaláljátok ezen a linken, beleértve, hogy pontosan mit hirdettem és mi lett az eredmény, hány emberhez jutott el a segítségetekkel, hányan kattintottak – minden adományhoz külön-külön.

Adományod mellé, ha szeretnéd, azt is megmondhatod, hogy pontosan mit, a könyv melyik részét, stb... hirdessem, illetve, szintén, ha szeretnéd, a nevedet és egy linkedet is elhelyezem az adományok listájában, köszönetképpen. Így magad is egy kis reklámhoz juthathasz, mégpedig tartósan. Részletesebb leírást találsz az Információk lapon, illetve emailben is kérdezhetsz: egyvilag@gmail.com

Ha ennél jobban is csatlakoznál a vállalkozáshoz, akkor ezt a linket ajánlom a figyelmedbe. Ha ennyire nem folynál bele, de azért szívesen besegítenél, akkor mutasd meg a könyvet másoknak magad körül.


Üzenet Korábbi üzenetek

Ez még pont befér ide karácsony elé, hátha unatkoznátok a két ünnep közt. :) A következőkről lesz szó:

 

Klímaváltozás – Hogy ez elsősorban nem tudományos probléma és nem is pénz kérdése.

Járvány – Pl. az oltásellenességről

Politika és gazdaság – Osztogatás, kamatok, hatósági árak és rezsicsökkentés, Márki-Zay és Novák Katalin, stb…

A Metaverzum és társai – hájpok, buzzwordök és FOMO a mai világban

Egyebek – űrügyek és karácsony

Játsszuk azt

EV – Az etika rész első témája: Az etika alapjai

 

Valamint még itt az elején gyorsan felhívnám a figyelmeteket, hogy elindult az Egyvideó, a könyv beszélgetős melléklete. Ezen a linken találjátok. Fenn van az első adás „A világ eredete és életbarátsága” címmel, valamint a könyv bemutatása is. Lehet továbbá jelentkezni a felvételekre résztvevőnek, vagy lehet jönni a szabad beszélgetésekre jelentkezés nélkül is. Minden le van írva az előző linken.

 

És akkor:

 

 

KLÍMAVÁLTOZÁS

 

(A Youtube-on is hallgatható.)

 

Állandó rovatunk – bár most, hogy decemberben még egy kis hó is hullott, szerintem nincs is itt semmi, ez is csak a világméretű libcsi összeesküvés része, hogy ennek leple alatt minden gyereket átoperáljanak, a szüleiket meg az oltással jól meglibcsipszezzék, mint Tamarát, akit aztán a pizzériában gyíkemberré változtattak.

 

(Nem mintha a baloldalon ne lennének meg a hasonlóan elszállt agymenések, természetesen.)

 

Na de amit mondani akarok: hogy a klímaprobléma elsősorban nem tudományos probléma – és nem is pénz kérdése. Ezt ugyanis sokan nem veszik észre. Hát akkor minek a kérdése? A gondolkozásmód, a világnézet, az életfilozófia és az életmód megváltoztatásának a kérdése, bármennyire is ködösnek hangozzék ez a mai materialista, technofil világban.

 

Egyre nyilvánvalóbb is, hogy a mai világ bevett eszközei, a tudomány és a pénz, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert nem az efféle problémák megoldására valók. A tudomány technikai részletkérdések alapos, mélységi felderítésére szolgál: mitől üvegházhatású a CO2, hogyan lehet napelemet készíteni, ha rossz a termés, olcsóbb lesz-e a kenyér? Nem mondom, az ilyesféle kérdések is relevánsak jelenlegi gondjaink vonatkozásában, és valóban hasznos adalékokkal szolgálhatnak a kezelésükhöz. Alapvetően azonban az efféle vizsgálódás, jelen körülményeink között, elégtelen, két szempontból is:

 

Egyrészt, mert elveszik a részletekben, a klímaváltozás ugyanis egy rendkívül összetett probléma, és ennek folytán reménytelen is kiszámítani, hogy pontosan mi fog történni, illetve azt is, hogy a jelenben tett konkrét lépések ezt hogyan módosíthatják. Csak nagy vonalakban, a fő okokat és következményeket lehet tudni, egyáltalán elvileg is – azt viszont meglehetős biztonsággal, viszonylag egyszerű tudománnyal is. Másfelől ezt a problémát elsősorban nem újabb találmányok tudnánk megoldani – hanem az emberi fejekben lévő alapvető elképzelések átalakítása: a gondolkozásmódon, a törekvéseken, az életmódon, az életfilozófián kellene változtatnunk, azért, hogy le tudjuk lassítani a világot és az életet. Azért, mert ezek jelenlegi pörgése nem fenntartható. (És, nem mellékesen, boldogabbá sem tesz. Vegyük észre, hogy az anyagiasság és fogyasztás mérséklésén kívül a születésszabályozáshoz is a fejekben kell változtatni, hogy a túlnépesedést vissza tudjuk fogni.)

 

A másik, hogy a klímaprobléma elsősorban nem is pénz kérdése. A közgazdászok ugye hajlamosak mindent pénzben mérni, de a politikusok (meg a közvélemény) is úgy vannak gyakorlatilag minden problémával, hogy na, akkor, ha ennyi milliárdot elköltünk rá, tehát tettünk a dolog érdekében. (Lásd például ezeket a kormányzati marketingkampányokat is, ahogy rendszeresen teleszemetelik az országot óriásplakátokkal, az étert és a Youtube-ot meg propagandavideókkal – gondolván minél több pénz, annál több impresszió, minél több megtekintés, annál jobban retteg a nép Sorostól, meg Gyurcsány visszatérésétől – és annál több szavazatot kapunk majd. Pénz = szavazat.)

 

De sok minden máshoz is így állnak hozzá: mennyit költöttünk oktatásra, egészségügyre, K+F-re, bármire – mint egy mércéje a problémák megoldásának. És az ilyen hagyományos terepeken van is ennek rációja – de azért itt is óvatosan kell bánni számokkal – hiszen olyan is van, hogy az emberek besokallnak a túl sok propagandától, csak dísznek vesszük a sok digitális táblát az iskolákba, a lélegeztetőgépeket a kórházakba – miközben nincs személyzet, aki működtetni tudná ezeket, meg hát, hogy jó részét eleve lenyúlják a költségkeretnek. Klímaügyben pedig, ahol pont, hogy a gazdaság lelassítása volna a fő irányvonal, pláne nem az kéne, hogy a költekezéssel még jobban pörgessük azt.

 

(Nem árt ezt még kiegészíteni azzal, hogy a klímaprobléma alapvetően még csak nem is hatalom kérdése: ráparancsolni sem igazán lehet az emberekre, hogy kevesebbet fogyasszanak. Egy erőskezű diktatúra ugyan képes lehet efféle módszerekkel operálni – de a nép elégedetlenségétől, a forradalomtól ott is tartanak. Úgyhogy ha már hatalom, akkor már inkább „puha hatalom” (soft power): meggyőzés, nevelés, stb…: komplikáltabb és időigényesebb a nyílt parancsnál – de tartós eredményt csak így lehet elérni. Ezzel együtt, akárcsak a pénznek és a tudománynak, a hatalomnak is megvolna azért a helye a megoldásban, egy fenntarthatóbb társadalom felépítésében, például a korrupció ellenőrzés alatt tartásával.)

 

Hangsúlyozom tehát, hogy nem azt mondom, hogy a tudománynak és a pénznek semmi szerepe nem volna klímaügyben: eleve a tudomány révén van fogalmunk arról, hogy mi történik, a napelemek meg a fúziós energia, ha egyszer valóban lesz belőle valami, és egyéb újítások is kétségtelenül nem elhanyagolható elemei lehetnének a megoldásnak. És a pénz is tudna segíteni, ha jól osztanák és költenék el azt. (Mondjuk az EV promotálására, hogy egy véletlenszerű példát hozzak.) Csak annyi, hogy a tudomány és a pénz nem a kulcsa a problémának, nem ezek a legfontosabb eszközök – hanem, még egyszer, az emberek gondolkozásának, élet- és világszemléletének az átprogramozása, valamint a gazdasági (és politikai) rendszer átalakítása. Ehhez nem találmányok kellenek és pénz sem túl sok – hanem újratervezés és gondolatok, azok eljuttatása az emberekhez, meggyőzés és nevelés: egyszerű, gyakorlati, humán műveletek.

 

A probléma gyakorlati volta pedig még egy, amiért ez nem a tudomány terepe: merthogy az elsődleges feladat itt nem az elméletalkotás, hanem az, hogy azt a néhány alapvető gondolatot valahogy bejuttassuk, elültessük a fejekben. Persze ehhez sem árt némi pszichológia meg szociológia, de leginkább köznapi emberismeret, meggyőzőképesség, a világban való gyakorlati eligazodás és állhatatosság kell hozzá – meg a rendszer szükségszerű átalakításához is.

 

Figyeljük meg továbbá, hogy az „okos ember” archetípusa jelenleg a tudós, és hogy ennek megfelelően mindenféle kérdésre tőlük várják a választ az emberek – és ennek a hátulütőit. Merthogy az értelemnek különböző formái vannak: az intelligencia, a tudás és a beleérző képesség, és bár a tudósok többnyire valóban intelligensek és nagy tudásúak – a beleérző képesség, intuíció, asszociativitás és kreativitás viszont már nem szükségszerűen mindannyiuk sajátja, kivéve a valóban eredeti elméket, és a tudást illetően is jóval inkább a specializált, mély tudásban erősek, mint az átfogó, széleskörű tudásban. Az összetett, soktényezőjű problémákhoz, amilyen a klímaprobléma is, pedig inkább erre az utóbbira volna szükség: a fő tényezők és azok összefüggéseinek széleskörű megragadására.

 

(No meg hát belátásra és bölcsességre – de az ilyesmit nemigen veszik komolyan manapság. Egyébként részben okkal, mert valóban sok sarlatánságot rejthetnek az ekképp eladott dolgok – látni kellene azonban, hogy nem minden csak lila köd, ami bölcsesség, ennek is van komoly kiadása.)

 

Egy szó, mint száz, mai világunk nincs felkészülve az ilyen problémák kezelésére, a mai világ fő eszközei ugyanis a tudomány és a pénz, és ha ezek valamivel kapcsolatban csődöt mondanak, akkor hirtelen nem is tudjuk, hová nyúljunk, el se nagyon tudunk képzelni mást, leginkább még arra futja, hogy talán még több tudomány és pénz majd megoldja. Amikor viszont végül kibukik, hogy ez így nem működik, akkor nemcsak az általános gondolkozás- és életmódunk kap majd egy jókora pofont, hanem a jelenlegi rendszer ezen alapelemeiben is megrendül a hit. Csak lehetőleg ne essünk majd át ismételten a ló túlsó oldalára, mert, nem győzöm hangsúlyozni, a tudomány és a pénz is sok mindenre jó, mi több, a klímaproblémával kapcsolatban is hasznosak lehetnek – csak a kulcsát nem ők jelentik a megoldásnak.

 

* * *

 

Elhangzott, hogy „egyszerű” műveletek kellenek, meg fentebb, hogy reménytelen pontosan kiszámítani a részleteket, a teendőket. Néhány gondolat arról, hogy mennyiben egyszerű és bonyolult egyfelől maga a probléma, másrészt a megoldás – merthogy ez azért nem annyira egyértelmű.

 

Nos, ami a problémát illeti, annyiban valóban bonyolult, hogy részleteiben képtelenség megmondani, hogy mi fog történni, hol mennyivel lesz melegebb, hol mennyivel kevesebb eső esik majd, hogyan reagál majd erre a társadalom. Annyiból viszont egyszerű, hogy tudjuk: melegebb lesz, azt főképp a CO2 okozza – meg pár egyéb tendenciát: a tengerszint emelkedését, a víz savasodását, a gleccserek olvadását, és hasonlókat.

 

A megoldást tekintve pedig annyiból egyszerű a dolog, hogy a világ lelassításához, a rendszer és a gondolkozás átformálásához nem kell feltalálni semmit, ami nincs már feltalálva – ezt a gyakorlatban megvalósítani viszont már sokkal bajosabb: a meggyökeresedett meggyőződéseket kigyomlálni, a kérges kultúrákat meghajlítani, a telhetetlen törekvéseket megzabolázni, a tehetetlen rendszereket megfékezni: mindez akkor is már-már emberfeletti, ha pontosan tudjuk, mit kellene tenni – és ha minden, amit tenni kellene, csak rajtunk múlik. (Mondjuk erre nem is a bonyolult a legjobb szó, azért is írtam, hogy „bajos”: az alapvető probléma ugyanis az, hogy hogyan vegyük rá az embereket néhány nem annyira bonyolult dolog megtételére. Jó, például az új rendszer részleteinek kidolgozásával is el kellene azért szöszölni.)

 

* * *

 

Meg még néhány rövidebb gondolat a témában:

 

● A lassítás egyszerre kezelné a klímaváltozást és környezetpusztítás egyéb formáit.

 

Nem is beszélve az emberek kiégéséről. Már hogy a nagyreményű technológiai megoldások, mint a fúziós reaktorok, lehet, hogy az olajat kikapcsolnák az egyenletből, (persze az is nagy valami volna) – de attól az erdőket még irtanák tovább…

 

● Az ügyeletes klímacsúcs

 

Glasgow-ban, de mindegy is, mert jött és ment, alig vettük észre, mostanra el is felejtettük, ami érthető is, mert megint nem történt gyakorlatilag semmi. (Ja, hogy majd 10 év múlva talán nem irtják tovább az erdőt. Hát reméljük, marad még mit nem irtani 2030-ra. Már csak, mert tavaly épp ismét csúcsra ért az erdőirtás Brazíliában.) Azt hiszem egyébként, most már a résztvevők idealistább fele is kezdi felfogni, hogy (a magángépes kiruccanásokon kívül) nem sok értelme van ennek így. Csak szegény 95 éves Attenborough-t sajnálom, ahogy küzd, és mindig meg kell oldania, hogy valahogy bizakodó végkicsengése legyen a mondókájának. (De ezúttal is sikerült neki, ráadásul még alliterált is: „Turn Tragedy into Triumph”. Meg még a BBC tudósítása a rádióban – rögtön utána pedig egy riport arról, hogy jaj, milyen borzasztó, hogy a járvány miatt még mindig nem lehet úgy utazgatni, mint előtte.)

 

● A mázlink, hogy nem az oxigén fogyott el előbb a levegőből

 

A dolgok elégetése miatt. Ami, vegyük észre, tényleg mázli, mert ez se rajtunk múlt. Ha történetesen kevesebb van a levegőben, vagy az égés többet használna belőle, tekintve az emberiség által tanúsított rendkívüli bölcsességet, önmérsékletet és felelősségtudatot, nem nehéz elképzelni, hogy már mind megfulladtunk volna. (Jó, pár gazdagabb fazon lehet, hogy elszaladgált volna még egy darabig, palackkal a hátán.)

 

Klímasztrájkok

 

Mert szembejött velem pár ilyen cetli a pesti utcán korábbról. Ahogy ezek is elhaltak mostanra – illetve, hogy a klímafelmondásig, aminek tömeges méretekben esetleg lehetne foganatja, már nemigen jutott el senki. (Persze nem csak és nem is elsősorban a saját hibájukból – hiszen való igaz, hogy jelen rendszerben „valamiből élni kell”, és az alternatívák bajosak.)

 

Ezt a részt itt lehet kommentelni.

 

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

 

Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:

 

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

 

Valamint továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat. (Mert 234 ember nem tévedhet.)

 

 

JÁRVÁNY

 

(A Youtube-on is hallgatható.)

 

A jelenlegi közvetlenebb világprobléma. Időközben én is megkaptam a harmadik adag csipet. Amikor beadták, már-már hálásak voltak érte. Ők nekem… Jó vicc. Egyébként egy-két napra ismét leterített – de jelentem, nem nőtt ki a harmadik fülem.

 

Szóval, én látom a számokat, és nehezen lehetne rám fogni, hogy kormánypárti lennék – de különösebben nem tudok belekötni abba, ahogy a kormány jelenleg kezeli a helyzetet, hogy nem vezet be szigorú korlátozásokat. Azért, mert most már mindenkinek adott a lehetőség, hogy felveheti az oltást, még válogathat is – ha pedig nem kérik, hát nem kérik, meddig legyünk lezárva, ha még tíz évig nem kérik? (Valamint, hogy azokban az ágazatokban, ahol az oltásellenesek nem csak a saját életükkel játszanak, kötelezővé teszi, azzal is egyetértek – és ami azt illeti nekik sem kötelező, nekik is joguk van szabadságra menni vagy felmondani. Más kérdés, hogy az viszont baj, hogy az egészségügyben meg az oktatásban eleve áldatlanok az állapotok – ami a mostani intézkedésekkel együtt már a működőképességet veszélyezteti.)

 

(Fontos, hogy nem azt mondom, hogy a kormány mindent jól csinált. Távolról sem, a 2020-as őszi késlekedéstől kezdve a megmutyizott beszerzéseken át a nyári tömegrendezvényekig sok mindent elkontárkodott. Azt mondom, hogy amit most csinál, per pillanat, a járvánnyal kapcsolatban, azt nem kifogásolom. Talán annyi, hogy ezt a regisztráció nélküli „akcióhetet” már hamarabb el lehetett volna sütni; illetve, ha a mostani vakcinák nem bizonyulnának kellően hatásosnak az Omikronnal szemben, akkor szintén indokolttá válna a szigorítás, ameddig nem lesznek jobbak.)

 

Oltásellenesek: érteni értem, amiket mondanak – megértenem viszont már nehezebb őket. Magam is beszéltem már vagy tíz ilyen emberrel, és van köztük mindenféle: fiatal – öreg, férfi – nő, magasan kvalifikáltak – és egyszerű emberek, és minden bizonnyal így van ez szélesebb körben is. Az indokaik is sokfélék, egy jó részüknél az van, hogy annyit hazudtak már nekik, hogy az igazat sem hiszik már el, minden mögött valamiféle hátsó szándékot, ármányságot gyanítanak. Mások a természet erejében hisznek, megint mások a sajátjukban. (Valamint, hogy nem ijesztettek rájuk kellő plaszticitással – nem mutogatják a tévében haldoklókat.) No és egy jelentős hányad egyszerűen lusta. Miből látszik ez? Abból, ahogy az akcióhéten, amikor nem kellett előzetesen regisztrálni, hirtelen sorok álltak az oltópontok előtt.

 

Megjegyzem, van, akinek nagyobb erőfeszítést meg utánajárást igényel egy ilyen regisztráció, mint például énnekem, merthogy nem értenek a számítógéphez, internethez, stb… De hát azért mégiscsak az életetekről lenne szó, emberek, vagy micsoda? (És azt hiszem, egyeseknél itt is van a gond: hogy nem kevesen unják, nem élvezik az életet, szenvednek – és ez, jobb esetben, nihilistává, fatalistává tesz. Másrészt, ha a saját életükért nem mozdulnak, majd elképzeljük, hogy az olyan távoli és megfoghatatlan fenyegetések miatt erőt vesznek magukon, mint a klímaváltozás…)

 

Illetve akik az oltás esetleges mellékhatásaitól tartanak: bámulatos, hogy közben meg a nem esetleges, hanem kőkemény és kézzelfogható napi kétszáz halottól nem? Meg ahogy egyesek leplezik a valódi indokaikat, talán saját maguk előtt is, és ami kifogás csak az eszükbe jut, mindet előhúzzák.

 

De tulajdonképpen ezzel is rendben vagyok: jogállamban élünk, és legalábbis ott, ahol másokat nem veszélyeztetnek közvetlenül, hagyjuk, hogy a saját fejük után menjenek. Jobb volna talán azt megcélozni, hogy kevesebb legyen a néphülyítés meg a korrupció – hátha akkor majd nagyobb lesz a bizalom a vezetők és a központi iránymutatás iránt.

 

További észrevételek:

 

● Hová tűnt Damon Hill az operatív törzs?

 

A tévéből legalábbis. Már hogy korábban milyen katonás rendben jelentettek mindennap – most meg, hogy megint napi 10.000 fertőzött volt, 100-200 halottal, semmi? Beköszöntött az „új normális”…

 

● Tömött stadionok a nyáron

 

Meg a Békemenet meg hasonlók. Hogy oltás ide vagy oda, most mennyire tartjuk jó ötletnek ezeket? Meg, ahogy Orbán kioktatta Merkelt, hogy ha Németország is olyan jól állna, mint mi, akkor ott is lehetne önfeledten örömködi… Komolyan, amikor egyszer majd nem a felelőtlen hülyeség uralkodik… (Rendben, itt is könnyebb dolgom van, hiszen sem a fociban sem a Békemenetben nem vagyok érdekelt.)

 

Tálalás

 

Mint manapság mindent, a járványadatokat is politikai alapon tálalják, továbbra is. Itt egy példa, ahogy az Origo izzad, hogy ahogy csak lehet, tompítsa a számokat. (Van benne minden: de mennyit beoltottak már, de így meg úgy számolva nem is olyan nagy a növekedés, a gyógyultak növekvő száma, valamint régi jó ismerősünk, az „időskrónikusozás”.)

 

Omikron

 

Az megvolt, hogy hogy lett ez a neve?  Nos, ha nem: nem ez jött volna sorban, hanem a „nű” – az azonban hasonlít az angol „new”, azaz „új”-ra, és nem tudom, miért, de valaki szerint ez komolyan megtéveszthette volna a sivatagi kóbor apácákat. Hát, jó. Így viszont a „kszi” lett volna a következő – ettől viszont azért kaptak a kszívükhöz, mert hasonlít Hszi Csin-ping-pong, a kínai pártfőtitkár nevére. Úgyhogy azt is kihagyták, így lett omikron. Hát szóval röhej, és ez megint elég jól példázza korunk érzékenykedő és paranoiás lelkületét. (Csak aztán el ne jussunk az omegáig, mert szegény Kóbor megfordul a Balatonban.)

 

● A járványhullám lecsengése

 

Hogy ez mitől lehet, ha gyakorlatilag semmit sem tettünk érte? (Jó, a semminél azért kicsit többet, lásd újabb oltások és maszkviselés.) Szóval, ez csak egy spekulatív ötlet a részemről, de talán az lehet, hogy akit az adott körülmények között el tudott érni, meg tudott fertőzni a vírus, az új variáns, azokat egyre inkább megfertőzte már, fogynak a hozzáférhető áldozatok.

 

Hozzászólás itt.

 

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

 

Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:

 

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

 

Valamint továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat. (De sajnos tévedhet. Nemhogy 234, de több milliárd is.)

 

 

POLITIKA ÉS GAZDASÁG

 

(A Youtube-on is hallgatható.)

 

● A választási osztogatás és a gazdaság

 

Ezt az előző üzenetben elég rendesen kielemeztem, az inflációval és az emelkedő kamatokkal együtt, aki még nem olvasta, annak ajánlom. A helyzet azóta nagyjából változatlan, továbbra is megy a pénzszórás rendesen, például hirtelen a teljes 13. havi nyugdíjra lett pénz, meg az ígértnél nagyobb nyugdíjemelésre. Közben, nem meglepő módon, a forint árfolyamát nem nagyon érdekli az az egy-két százalékos kamatemelés, ami miatt Matolcsy a fogát csikorgatja, és az infláció sem csillapszik. (Meg majd nézzük meg jövőre is az adómentesség, és az SZJA visszatérítések után. És még van képük most is a fix kamatozású ún. „szuper” állampapírt ajánlgatni…)

 

Abban is eléggé biztos vagyok, hogy az EU-s pénzek a választásokig nem fognak megjönni – politikai okokból, igen. Merthogy azt Brüsszelben is tudják, hogy Orbánt erősítenék vele, akit nem kell bemutatni, hogy mennyit tett érte, hogy ne szeressék odakint. (Illetve közben Márki is megjárta Brüsszelt, és vélhetően barátokra lelt. Például Tusk is tárt karokkal várja.) Mindezek közepette pedig az ország leminősítést is elképzelhetőnek tartom jövő tavaszig. (Lásd még a példátlan 1000 milliárdos államháztartási hiányt is csak novemberben. Azt, hogy a kormány is érzékeli, hogy ez így nem mehet sokáig, mutatja, hogy már beruházásokat függesztettek fel.)

 

(Felmerült még itt, hogy Putyinnak meg Kszi-nek nem érné-e meg megtolni Orbacsovot, ha megszorulna – már csak, mert jól tud jönni egy ilyen kicsi és olcsónak mondható faló az EU falain belül, akinek ezzel együtt sok mindenben ugyanannyi szavazata van, mint például Németországnak. Talán az, hogy annyira nincs jól kézben tartva a gyeplő itt nálunk, közel sincs akkora fegyelem, mint a nevezett elvtársak lovardájában, eddig sem voltunk túlzottan megbízható tégla, és kellemetlen pillanatokat is okoztunk már, lásd például a Fudan körüli utcaátnevezéseket. Bár az is könnyen lehet, hogy innen belülről nézve nagyobbnak tűnik a jelentőségünk, mint odakintről.)

 

● Kamatok és hatósági árak

 

Tudjuk, hogy ezeket most azért emelik, hogy az inflációt visszafogják, illetve a forintot erősítsék. Ehhez annyit, hogy ilyen sokáig alacsonyan tartották őket, most még inkább megnehezíti a kamatemelést. Miért? Azért, mert amíg alacsonyak voltak a kamatok, addig kiment egy csomó hitel, gyakran rossz adósoknak is – így most annál több és annál rosszabb hitelt fenyeget a bedőlés a magasabb kamatok miatt. (Ami aztán a bankokat veszélyeztetné majd, az pedig az egész gazdaságot.) Egyebek mellett ezért sem szabadna a jó időkben nyakló nélkül élénkíteni; és úgy látom, erről sem akarnak tudomást venni a döntnökök, amikor megy a szekér. Mert mindenkit, őket is, csak a ma érdekli.

 

Hatósági árak: most jött a hír a lakossági kamatplafonról, ami a bankok zsebéből rak át néhány tízmilliárdot az adósokéba – illetve szavazatokat Márkitól Orbánhoz. Meg előtte a hasonló történet az üzemanyagárakkal. Nézzük meg ezt két szempontból:

 

Először is, hogy mit jelent ez lényegében? Az benzinárnál azt, hogy jön az állam, és megmondja a benzinkútnak, hogy innentől fogva milyen üzleteket köthet, mennyiért adhatja el áruját. (Amire valószínűleg nem számított, amikor úgy döntött benzinkutat nyit.) A kamatplafonnál még húzósabb: a felek korábban megegyeztek valamiben, aláírtak egy szerződést – erre most jön Viktor és azt mondja, hogy szerinte nem is úgy van, hanem majd megmondja ő, hogy hogy van: visszamenőlegesen átírja két független fél megállapodását. (Miközben gyakorlatilag más pénzéből vesz magának valamit: szavazatokat. Ezt azért teheti meg, ellentétben mondjuk velem, mert nála van a hatalom.)

 

Szóval nem pont ezt nevezik jogbiztonságnak. Azon nyilván el lehet vitatkozni, hogy a gazdag bankoktól mennyire jó vagy rossz dolog elvenni és Robin Hoodként odaadni a zembereknek, ilyen időkben különösen – a bizalmat megrengetni azonban mindig kockázatos, mert, mint tudjuk, azt felépíteni sokáig tart, lerombolni viszont annál könnyebb. Vélhetőleg ilyen húzások után a bankok eleve jobban meg fogják gondolni, hogy egyáltalán adjanak-e hitelt a zembereknek. (Meg, ami azt illeti, mindenki másban is, aki vállalkozna, könnyebben felmerül, hogy nehogy aztán meglepetések érjék. Egyébiránt, ha a magánbankoknak elmegy a kedve a magyar piactól, azt nem biztos, hogy Viktor meg a NER olyan nagyon bánnák, lévén épp most épül ki abból is a nemzeti, a Magyar Bankholding.)

 

Másodszor, a felelőtlenség, amit az ilyesmi terjeszt: a gazdaságpolitikában, hiszen, ha elrontjuk, nem kis részben miattunk elszabadul az infláció, majd legfeljebb hozunk egy törvényt, amivel másra terheljük a károkat, megoldjuk, jó magyar módon, okosba. Valamint, hogy már megint azok járnak jól, akik az olcsóbb, változó kamatozású hiteleket választották, nem biztosították magukat a kamatok emelkedésével szemben.

 

● Márki-Zay

 

Akit egyrészt kezdenek komolyabban venni a felsőbb körökben, ahogy mondtam, megjárta Brüsszelt, a CNN-en is beszélt, itthon meg Csányival tárgyalt például. Másrészt viszont továbbra is eléggé lerí róla, hogy egyelőre nem egy profi politikus, többször mellékalapált, és utána korrigálgatott: lásd pl. „elmebajos fideszes politikusok” vagy a rezsicsökkentett gombák. Illetve szerintem az is szükségtelen, amikor Kínával kapcsolatban mond olyanokat, hogy „teljesen újra kell gondolni a kapcsolatokat”. No és főleg, hogy a választókra sem volna muszáj ráhozni a szívbajt a rezsicsökkentés, a nyugdíj és más népjóléti vívmányok szájra vételével.

 

(Egyébként, ami a rezsicsökkentést illeti, egy dolog biztos: az, hogy az országnak ki kell fizetnie a teljes árat – és erős a gyanúm, hogy ezt javarészt végső soron mégiscsak a nép fizeti ki – csak nem rezsinek hívják, hanem ÁFÁ-nak, adósságnak és inflációnak. Merthogy a gazdagok először is szintén kedvezményezettjei az olcsóbb áramnak, hisz ők is azzal fűtik a medencét. Másfelől meg sem a multikkal nem lehet nagyon packázni, mert elhúznak, sem a magyar vállalkozásokat nem lehet túlságosan szorongatni, mert becsukják a boltot, és akkor nem lesz munka – meg szavazat sem.)

 

Egyet ne tévesszünk azonban szem elől: azt, hogy ez az ember, Márki, végre tisztességes. (Ha számít az még valakinek, aki visszakapja az SZJA-t.) Meg hogy az őszinteség a „tisztességes politikusok”, (tegyük fel, hogy léteznek), örök dilemmája, mert az emberek nem viselik el az igazságot, úgy reagálnak rá, amivel beártanak annak, aki nem eléggé fondorlatos – nem választják meg, hogy konkrét legyek. Azt meg magam is remélem, hogy Márki nem egy elvakult piacpárti, és kellő mértékben szociálisan érzékeny. Polgármesterként mindenesetre lehetett alkalma ebben jártasságot szerezni. Jó volna ezt jobban érzékeltetnie, és ráférne némi diplomatikusság – mert a politikában sajnos e nélkül nem megy.

 

● A kutyapárt önálló indulása

 

Aki jó fejek, időnként tudnak vicceseket produkálni, (mint legutóbb, hogy „Magyarország előre megy” – „Nem, hátra.”) – de azért jó volna, ha inkább maradnának a kaptafa pingálásánál: a választások ugyanis vérre mennek, és ha most az ő jópofáskodásuk miatt nem billen a mérleg, akkor, a KKP vidám tagjai maguk is tovább élvezhetik majd Orbánt és rendszerét. (Közben bizonyos mértékig már engedtek.)

 

Apropó, közben Gattyán György átható kék tekintete is felvillant a plakátokon – és nyilván hogy ez is csak a Fidesznek jó. Köszönik is szépen.

 

(Na, most jól letoltam a Gattyánt. De hát az ilyesmi nem újdonság a számára, elvégre abból gazdagodott meg.) ;)

 

● Novák Katalin, mint köztársasági elnök

 

Róla nekem csak benyomásaim vannak, azok pedig azt mondják, hogy körülbelül azon a szinten volt jó helyen, ahol volt: egy tárca nélküli miniszterként. Na de, mint Köztársasági Elnök? Nem mondom, hogy nem jó ember, meg van három gyereke is – na de mint az ország névleges királynője? Egy tekintély, akire egy emberként nézhet fel az ország: kicsi és nagy, gazdag és szegény, bal- és jobboldali? Ugyan már… Rakjuk már oda Göncz papa mellé, például. Áderre is nagy volt a zakó – na de Novák Katalin? Ki ez egyáltalán – azon kívül, hogy a Fidesz alelnöke és vélhetőleg annak megfelelően szót fogad Orbánnak?

 

Orbán maga is úgy nyilatkozott egyébként, amiből kitűnt, hogy ez egy kényszermegoldás, és legszívesebben megtartotta volna Ádert, csak annak már kifutott a két ciklusa. Ha körülnézünk, láthatjuk is: egyetlen alkalmas ember sincs erre a posztra a Fidesz köreiben. Márpedig, ha a Fidesz (Orbán) jelöl, akkor alapkövetelmény, hogy hű legyen a párthoz (Orbánhoz). Ki lehetne akkor? Kövér? Kósa? Dajcstomi?

 

(Nem mintha Gyurcsány jobb volna: az egész magyar politika berkein belül sem igen van a mondott erényekkel rendelkező személyiség. Sajnos az ilyenek eleve kevesen vannak, meg kerülik is a politika mocsarát.)

 

● Kövér László és az ellenzék, mint nemzetbiztonsági fenyegetés

 

Avagy, „ellenfülkeforradalom”. Ez ugye egy többé-kevésbé még mindig demokráciában eléggé érdekes mozzanat volt, és egy újabb jele annak, hogy a fideszes nagykutyák most nem teljesen biztosak a dolgukban. De azért… Ha a nemzet biztonságát nem is látom fenyegetve, a számos tipikus baller túllövés és fellegekben járás nélkül is boldogabb lennék, itthon, az EU-ban és a nagyvilágban egyaránt.

 

● A migránsok, mint bábuk a politika sakktábláján

 

Ahogy legutóbb Lukasenko tolta oda őket a lengyel határra, (és nem ködös jogsegéllyekkel meg elejtett mondatokkal, hanem buszokkal); ahogy Erdogan tartja sakkban velük az EU-t már régóta, hogy az Orbán játszmájában betöltött szerepükről ne is beszéljünk – illetve, hogy ezekhez képest Soros sehol sincs. Közben meg ezek, a migránsok, emberek, nagy többségükben szerencsétlenek – bár az igaz, hogy részben csak azért, mert nyomorba születtek, az élete nem mindegyiknek van veszélyben, valóban. (Meg az is igaz, hogy a közöttük megbúvó terroristákról sem szabad megfeledkezni, valamint a kultúra importtal is óvatosnak kell lenni.)

 

● Nemzeti, szocializmus

 

Természetesen nem akarom a nácikkal egy sorba állítani őket, mármint a Fideszt, mert azt persze, hogy nem érdemlik meg – csak arra szeretnék rámutatni, hogy ettől még ez a két szó elég jól jellemzi a jelenlegi rendszert. Gondolom, a nemzetit nem kell magyarázni – de a szocializmust is egyre kevésbé. Meg még, hogy hol volt az legutóbb, hogy hitelből élt viszonylag jól az ország? Ott. Kádárnál. Jó, ott nem a nem létező választásokra készültek – de ugyancsak a közhangulatot javították, meg a rendszert és a saját hatalmukat dúcolták alá. Mindenesetre, most, hogy a nép megkapja, amit akar, nehéz elképzelni, hogyan lehet majd elvenni tőle, amit nem futnak a bevételek, akárki is nyerje a választásokat. (Apropó, figyeljük meg, hogy az államkassza leapasztását annyiból sem bánja a Fidesz, hogy ha történetesen veszítenek, akkor az már nem az ő gondja lesz – sőt.) Emlékszünk, amit fentebb írtam az alacsony kamatokról? Itt is az van: csak a jelen számít, meg a következő választás.

 

Mellesleg, mint korábban kifejtettem, én egyáltalán nem vagyok a kapitalizmus megregulázása ellen – viszont a felelőtlen osztogatást sem nézem jó szemmel, illetve ha bárki, legyen az lent vagy fent, úgy kap, hogy nem dolgozott meg érte – legalább a képességeihez mérten. (Nyilván itt nem a kisebb ajándékokra és alkalmi alamizsnára gondolok – de így sem biztos, hogy ezzel mindenkinek beloptam magam a szívébe.)

 

Hozzászólni itt lehet.

 

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

 

Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:

 

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

 

Valamint továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat. (…és tévednek is.)

 

 

A METAVERZUM ÉS TÁRSAI

 

(A Youtube-on is hallgatható.)

 

A „metaverzum” Zuckerberg legújabb vállalkozása, hogy megépíti azt a filmekben már előkerült virtuális világot, melyben, ha a fejünkre teszünk egy Oculust, már nem a képernyő előtt, hanem egy másik valóságban érezhetjük magunkat, más emberek avatárjaival és mindenféle csillogó-villogó digitális képződménnyel körülvéve.

 

Ennek kapcsán arról, ahogy manapság tele van a világ ezekkel a részint csak pénzügyileg halva született, de gyakran technikailag is megvalósíthatatlan hájpokkal, a Theranos vércsepplaborjától  kezdve, a teljes emberi agy sejtszintű lemodellezésén, és Musk számos bombasztikus ötletén keresztül (Starlink, Hyperloop), az önvezető autókig, a szingularitásig, a mesterséges intelligenciától várt világmegváltásig és a negyedik ipari forradalomig. Meg ahogy buzzword-ök lesznek ezekből, melyeket hasonló lelkesedéssel puffogtatnak az úgynevezett szakértők, a tájékozottnak tűnni kívánó laikusok, no meg persze a sajtó is; frázisok, melyektől nem csak az egyszerű népnek esik le instant az álla, de magasan kvalifikált, máskülönben értelmes emberek is sorra dőlnek be nekik – nem is beszélve a befektetőkről, akik egyfelől félnek a next big thingből való missing outtól, másfelől elkápráztatva a sok új kütyütől bármiről elhiszik, hogy lehetséges, és ész nélkül öntik a milliárdokat ezekbe a valójában a valóságtól alaposan elrugaszkodott parasztvakításokba.

 

Alapvetően tehát két fajtája van ezeknek: az egyik, amit technikailag sem lehet megcsinálni (jelenleg) – a másikat bár meg lehet, csak éppen eladni nem lehet haszonnal, nem kifizetődő. Az előbbiek közé tartozik szerintem a (teljesen) önvezető autó, a vércsepplabor és az agymodell – az utóbbiakhoz pedig a Starlink és a Hyperloop. (Az előbbi egy sok ezer darabból álló műholdrendszer, ami arra hivatott, hogy ahol jelenleg nincs internet, oda vigyen, az utóbbi pedig a csővasút: fizikailag mindkettőt meg lehet csinálni – csak nem érdemes, mert nincs elegendő fizetőképes kereslet, vannak viszont létező és jóval olcsóbb alternatívák. De van közelebbi példa is: ezek a széthajigált, szétgányolt városi bérrollerek is csak a befektetők pénzét égetik, itt Budapesten legalábbis tuti biztos.)

 

Lehet mondani, hogy na de hát akkor a vérprofi befektetők nem adnának rá pénzt. Nos, de igen: részint azért mert maguk is el vannak kápráztatva, egyszersmind ők is híján vannak egy reális világképnek. Részint pedig azért, mert sokuknak annyi pénzük van, hogy mindegy hova megy – illetve a világméretű hájpnak, a kisbefektetők és spekulánsok felajzott légióinak köszönhetően ki is tudnak szállni, ha kell. Külön kategória ezek a sebezhetetlen óriáscégek, mint a Google vagy a Facebook, melyeknek nemcsak pénzük van, hanem a páncélozott, aranytojást tojó tyúkok is az övék, ha a kisujjukat nem mozdítják, akkor is dől hozzájuk a pénz és úgy be vannak ágyazva a pozícióikba, hogy egy atomháború nem robbantaná ki őket.

 

Ami azt illeti, speciel a metaverzumról még el is tudom képzelni, hogy behozza az árát, lévén nem olyan drága és egy egész világnyi embernek 1%-a is sok, talán a fiatalabb generációk tényleg vevők lesznek rá, hogy háromnál többször is felrakják a VR-t. (És még inkább elszakadjanak a való világtól. Közben azért emlékezzünk a 3D-s TV-k dicstelen történetére is.) Részemről meg annyi pozitívuma lehetne még a dolognak, hogy hátha Zuckerberg a Fészről meg leszállna végre, nem tömné tovább minden haszontalan vacakkal, meg nem változtatna a működésén hetente. (Ezzel egyébként, kis projektem kapcsán, valamivel közelebbi viszonyban vagyok, mint az átlag felhasználó.)

 

Meg, hogy ezeket az elképzeléseket a szóban forgó területek bennfentesei, szakértői hangoztatják. Ki érthetne jobban hozzá? Hogy tévedhetnének? Megmondom hogy: egyfelől úgy, már megint, hogy szakértőnek szakértők – csak épp a szakterületükön kívül nincs meg a kellő rálátásuk. Egy matematikus például nagyon jól tudja, mi az a (matematikai) neurális háló – az agyról meg az elméről viszont csak felületes ismeretei vannak. Azt hallotta, hogy az agy is egy háló – miért ne lehetne akkor leképezni azt egy matematikai hálóra? Az elme meg csak az agynak, ennek a hálónak, a produktuma… És nem, valójában ez nem biztos – de még ha így is volna, az agy akkor is egy annyira összegubancolt, fizikai részleteiben mikroszkopikus, topológiailag viszont hatalmas hálózat, hogy egyelőre nincs mód kibogozni azt. (Az EU meg valami egymilliárd eurót durrantott el erre is, merthogy mi is csúcstechnika vagyunk. Az EV-re adjátok ide nekem ennek az egymilliomod részét, h.elyes, ü.gyes, ly.ólnevelt é.urokratá-k. Mert a bürokraták sem kevésbé fogalmatlanok.)

 

Hasonlóan a szingularitással, ahol az informatikus látja azt a (valóban szédítő) fejlődést, melyen a terület az utóbbi évtizedekben keresztülment – és erre fókuszál, extrapolál, elhanyagolja a fizikai határokat, vagy azt, hogy vannak egyszerűen leprogramozható problémák – és reménytelenül összetettek, stb…

 

Másfelől pedig ezeknek az embereknek érdeke is fűződik a dologhoz. Részint, hogy maguk is lelkesek, és szeretnék megvalósulni látni a csodát. Részint meg azért, mert az adott területből élnek, el akarják adni azt a befektetőknek és a vásárlóknak: mondanak tehát jó nagyokat, a még kevésbé informált nép meg csak tátja a száját, a befektetők meg, mint kacsa a nokedlit. Ezért nem kell mindent elhinni a szakembereknek sem, főleg ha olyasmiről nyilatkoznak, ami túlmutat a szakértelmük határain.

 

(Nem kevésbé, amikor a jövőt próbálják megjósolni, a szakemberek jellemzően akkor is a saját szakterületük trendjeit vetítik ki: az informatikus szingularitást vizionál, az űrkutató, az űripari vállalkozó a Mars kolonizálását, stb… A világ maradék részét viszont nagyban figyelmen kívül hagyják, a sok egyéb trendet és faktort, amely alávághat ezeknek a nagy ívű elképzeléseknek – hogy messzebb ne menjünk, a klímaváltozást, és a miatta várható felfordulást.)

 

A metaverzummal és társaival kapcsolatban nem a befektetőket meg a spekulánsokat sajnálom, (akiknek a kisebb része így is nyereséggel jön ki ezekből, a többiek rovására) – hanem a pazarlástól meg az (ezúttal nem politikai, hanem gazdasági) néphülyítéstől irtózom. Az Egyvilágnak egyébként az egyik haszna az lesz majd, hogy a benne foglalt realista világkép azt is segít megítélni, hogy minek van realitása és minek nincs.

 

Ajánlanám még az ide vágó két legjobb filmet a Ready Player One-t és a Free Guy-t, ha nem láttátok. Mondjuk, a teljes élményhez nem árt, player guy-nak lenni – de akik még a lábukat sem merítették bele a videojáték-óceánba, nekik is jó bepillantást engednek ebbe az igencsak kurrens szubkultúrába.

 

(Illetve még egy, ami eszembe jutott: hogy akik ismerik azt a fogalmat, hogy „buzzword”, és feltételezhetően annak konnotációit is, amikor találkoznak eggyel, vajon miért dőlnek mégis be neki? Más hasonlók is vannak egyébként, például a sznobok, akik ismerik a „sznob” szót, miért viselkednek mégis sznob módon?)

 

Kommentelni itt lehet.

 

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

 

Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:

 

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

 

Valamint továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat. (…persze attól még nem biztos, hogy bárkinek is igaza van.)

 

 

EGYEBEK

 

(A Youtube-on is hallgatható.)

 

● Űr

 

A múltkor írtam az Úrturistákról, hogy a felső 0.000001% már ott tart, hogy nem tud jobb helyet a millióinak, mint, hogy kilövöldözteti magát az űrbe. Most ehhez annyit, hogy eddig, amíg csak az oroszok vitték őket, államilag, még annyi pozitívuma volt a dolognak, hogy hátha valami értelmeset, kutatásokat finanszíroznak majd az árából. Viszont ahogy magánvállalkozások veszik át ezt a bizniszt, egyre inkább a profittermelés lesz a célja.

 

(Hozzáteszem, túl sok haszna a Nemzetközi Űrállomásnak sem lett, kutatásilag sem – bár persze még mindig sokkal inkább ez, mint az a sok minden, amire idelent herdálják el pénzt, a korrupciótól a fegyverkezésig. Talán a szokásos, még valamennyire, mármint, hogy a szintén nem túl hasznos holdraszállásnál is azt szokták hangsúlyozni, hogy lelkesítette a fiatalokat, a tudomány felé irányította őket. Egyébként, mint hallom, félig az űrállomást is hotellé akarja alakítani a NASA. 50 milka lesz az út. Dollár.)

 

Na meg az új magyar űrhajós – aminek szintén csak PR, pszichológiai és propaganda értéke lehet. (És két hónapnál az se tart tovább.) Na de jól van, mondom, az ilyesmivel elnéző vagyok. Legalábbis ameddig tényleg csak játékról van szó, nem pedig Orbán még újabb mennybemeneteléről.

 

(És ezt a szekciót értsétek félre, nem a teljes űrkutatást becsmérlem, az űrteleszkópok meg a bolygószondák például tényleg érdekes új ismeretekkel szolgáltak – amik akkor is hasznosak, ha gyakorlati értelemben nem azok: ha a kíváncsiságunkat táplálják, az is haszon ugyanis. Ki vélné így, ha nem én?)

 

● Karácsony

 

Ahogy felnőtt fejjel ennek is megkopik a varázsa. Emlékszem még a gyerekként érzett zsigeri izgalmakra: az ajándékok, a hangulat, a hó, az éjféli mise, nem utolsósorban pedig, hogy ezen a napon mindig ráköthettem a színes TV-re a Commodore 16-ot. Mennyei volt, mondhatom.

 

Ehhez képest most, ugye… A futószalag, amin jönnek a karácsonyok meg az egész, éves rutin. Lemegy mindenszentek, black Friday, felépítik itt az ablak alatt a bódésort, lebontják a bódésort, január, február, húsvét és itt a nyár. Talán, akinek van gyereke, saját családja, annak valamivel több megmarad a varázsból, és remélem, legalább a gyerekek most is érzik még. De sajnos ebben sem vagyok biztos, a világ is más lett azóta – meg a család is…

 

Ihász Gábor – Múlnak a Gyermekévek

 

(No meg a régi szilveszterek, a rádiókabaré és a TV műsor, ami egy külön intézmény volt – és ehhez képest is, ami most van: két Bud Spencer közt Áder János meg a nótatévé.)

 

És ehhez is hozzá lehet szólni.

 

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

 

Vagy ezt a linket is kimásolhatjátok, továbbküldhetitek:

 

https://www.egyvilag.hu/index.shtml#uzenet

 

Valamint továbbra is ajánlom kiváló Facebook-csoportunkat. (Erre mondja az angol, hogy „nobody’s right if everybody’s wrong”.)

 

 

JÁTSSZUK AZT

 

Avagy „Van egy pompás javaslatom…”

 

Nektek, akik értékelitek, amit csinálok. (És most jól lebuktatok, mert különben nem olvasnátok ezt most. És itt már nem ér abbahagyni! ;) Na, szóval játsszuk azt, hogy tegyetek egy valamit a műért: a műért és nem énértem, az Egyvilágért – és egyúttal mindazokért, akiknek majd a hasznukra lehet. Hogy mit, azt rátok bízom, azt, ami nektek a legkönnyebb: akinek úgy a jobb, mutassa meg egy barátjának, rakja ki a Facebook-ra, írjon egy reklámkommentet valahova – akinek viszont úgy az egyszerűbb, pénzt is küldhet, igen. (Itt le van írva, hogyan megy majd a teljes összeg a könyvre.)

 

Nem hiszem, hogy nagyon magyarázatra szorulna, hogy miért kérem ezt: azért, mert, mint láthatjátok, egyszemélyes hadseregként, én igazán megteszem, amit lehet, nem is csak a könyvnek és mellékleteinek az előállítását, hanem a reklámozást illetően is – van azonban, amihez egyedül már kevés vagyok, főleg a hírveréshez. Meg hogy elképesztő pénztömegekkel és audio-vizuális drogokkal kell versenyeznem az emberek figyelméért – nem is beszélve azokról a hatalmakról, akiknek az a jó, ha minél hülyébb a nép.

 

Pénzt az itt leírtak segítségével lehet küldeni, akár pár száz forintot, Zuckerberg aprót is elfogad – de mondom, egyáltalán nem muszáj ezt választani, tegyétek azt, ami nektek a legkevésbé fáradságos. Lényeg, hogy a könyvön lendítsen valamit – mert, és ezt még mindig így látom, az valami igazán nagyszerű, távolabbra mutató és maradandó. És egy nem mindennapi játék is egyébként: gyertek és játsszunk együtt.

 

 

EV

 

És akkor a mű:

 

Ma megérkeztünk az etikához, most számos témán keresztül a helyes és helytelen ügyeit fogom taglalni. Na most, mindenekelőtt: nem kell megijedni tőle, azért, mert mint az egész könyv, ez sincs túlbonyolítva, a lényeg lesz benne, érthetően. Ráadásul énszerintem egészen objektív alapokon nyugszik, nem szakad el a valóságtól, nem emelkedik filozófiai magasságokba. No és fontos is az etikáról beszélni, belegondolni ebbe a napjainkban meglehetősen mostohán kezelt területbe. Egyfelől azért, mert az egyéni boldogságunk jórészt attól függ, hogy miket adunk-kapunk, hogyan viselkedünk egymással. Másfelől, hogy az ember képes jóról és rosszról fogalmat alkotni, ellentétben a legtöbb állattal van etikai érzéke, az egy egyedülálló és hatékony eszközt ad a kezünkbe arra, hogy jobbá tegyük a világot – és ezt jobban ki kellene használni.

 

Az etika tehát, általában a lelki dolgokkal együtt, meglehetősen háttérbe van szorulva modern világunkban, az anyagiak és a technika mögött. Ez is egy „puha” terület, amellyel a divatos, kemény tudományok nem igazán tudnak mit kezdeni, sokan nem is veszik komolyan az egészet, különösebb veszteségérzet nélkül hagyják meg azt a vallásnak és a filozófiának – és valóban, utóbbiak többnyire meglehetősen ködösen, miszticizmussal vagy követhetetlen és mindenféle hibáknak teret engedő komplikációkkal terhelten foglalkoznak vele – ami sem a megértés, sem a gyakorlati alkalmazás szempontjából nem szerencsés. Az Egyvilág megpróbál ezen segíteni, összeszedni a lényeget, azt, amit valóban van értelme elmondani az etikáról – és igyekszik érthetően átadni azt az olvasónak.

 

A soron következő témákban olyanokról lesz szó, hogy:

 

● Mit értünk jó cselekedet alatt?

● A szemszög milyen sokat számít abban, hogy jónak vagy rossznak tekintünk valamit.

● Milyen okokból tesznek jót az emberek? A lélektől, lelkiismerettől és érdektől való jó cselekedetek

● Mennyi jót lehet elvárni az embertől?

● Jónak lenni nehéz: egyfelől hogy sok minden akadályozza – másfelől pedig a jó emberek szenvedései

● Rossz cselekedetek: mi minden lehet mögöttük. (A rossz szándékon kívül is.)

● Bűn, bűntudat és bűnhődés

● Jóból is megárt a sok; hogy a hasznos és helyes dolgokat is túlzásba lehet vinni.

● Hazugságok, milyen fajtái vannak neki (pl. kegyes hazugság), mikor lehet és mikor nem tanácsos hazudni? Őszintétlenség a világban

● Modernitás és etika

 

(Mindezekből egy extra zanzásított kivonat található az egész könyv elején is, az alapelvek között ‘Az etika elvei’ témában.)

 

Most pedig az első rész, Az etika alapjai:

 

● Az etika két oldala

   ○ Hogyan viselkedjen az ember másokkal?

   ○ Mit érdemel az ember, mi az igazságos?

 

● A természet és a társadalom nem igazságos

 

● Az etika motívuma

   Az ember különleges helyzete azzal, hogy van etikai érzéke.

   ○ Az etikai motiváció, (hogy általában véve helyesen akarunk cselekedni) – és annak tudatos tartalma: az etikai elvek, (hogy konkrétan mit tekintünk helyesnek)

   ○ Miért tesz az ember helytelen dolgokat, olyasmit is, amit saját maga is helytelenít?

 

● Nincs abszolút helyes és helytelen

Az etikai elvek sokfélesége térben és időben, az etikai ítéletek különbözősége az emberek között

 

● Az etikai rendszerek tökéletlensége

   ○ Pl.: rossz elvek, és az etikai elvek informális átadása

 

Az etika összefüggése egyéb jelenségekkel

   Az értékekkel, vallásokkal, normákkal és a sikerrel, sikervággyal

 

● Etika az Egyvilágban

   ○ Mi a helyes az Egyvilág szerint? A boldogság összefüggése a helyessel. Ennek a felfogásnak a viszonylagos objektivitása

   ○ Az etika kiemelt helye a műben: az etika, mint alapelv

   A jóság és etika ápolása, mint programpont

   ‘Hogyan érdemes jónak lenni’: gyakorlati útmutató a ‘Praktikák’ között

 

Laár pour L‘art – Bogárdal

Partnerek

Ruffnet.hu

A honlap webszolgáltatója. Kiváló. Ajánlom.

Jooble.org

Írói állások

egyvilag@gmail.com  (Szalay Miklós)   •   Hírlevél   •   Facebook lap   •   Facebook-csoport   •  
Facebook megosztás
  •   Letöltések: 200.000+   •   Látogatások: