Egyvilág

Egy könyv a világ működéséről és az ember életéről

 

Mi az, hogy Egyvilág?

(What is Egyvilág?)

Témák

Információk, kérések

Segítők

Szponzorok, kiadók

Linkek

Jogi nyilatkozat

85. poszt – 2018.04.19.

Az aktuális téma
Téma Tartalom Megjegyzés

Ár és érték

kép - doc - pdf - kérdőív - fórum - email

Mi az ár és mi az érték, hogyan függenek ezek össze, és mennyiben különböznek, miképp távolodhatnak el egymástól? Az árat befolyásoló sokféle tényező, a használati és befektetési kereskedés, és amikor azzal mérjük valaminek az értékét, hogy hogyan teljesít a piacon. A kultúra piaci értékelése, annak előnyei és hátrányai. (Az értékekről egy külön téma szól, róluk részletesebben lásd ott.) 10 oldal, 3000 szó, és elég jól érthető. Nem túl lényegi téma, de van benne azért pár tanulság: például, hogy az ár és az érték két különböző dolog; hogy az árat mennyi minden befolyásolja; vagy a befektetési kereskedelem sajátosságai. Továbbá a kultúrával kapcsolatban mondottaknak is megvan a relevanciájuk.

TOBORZÁS

● Ha te is aggódva figyeled a világ állapotát;

● Ha eleged van az idiotizmusból, önzésből és felelőtlenségből, ami manapság uralkodik;

● És ha még meg is mozdulnál azért, hogy változzanak a dolgok…

Akkor gyere, és csatlakozz hozzánk, ebben a kivételes vállalkozásban! Részletek itt.

Üzenet

Kezdem azzal, hogy megint lehet jönni találkozóra. Májusban lesz, a CEU-n, (amit lehet, hogy jövőre már csak Bécsben lehet megnézni, szóval érdemes.) Akit érdekel, szokás szerint írjon, utána egyeztetünk.

 

Elkészül aztán a bitcoin-os írás, mindjárt beszélek róla, de először itt van a múltkori szavazás továbbra is, hogy mi legyen a következő. (Aki az előző alkalommal szavazott, most nem kell újra. Azért rakom ki megint, mert egy-egy ilyet ritkábban készítek el, mint ahogy a hírlevek mennek.)

 

A populizmus előretörése

A jelenlegi gazdasági helyzet, gazdaságpolitika

Alapjövedelem

A boldogság mibenléte

Önvezető technológia, robotizálás

Élsport

 

Illetve várom a javaslatokat ebbe a listába.

 

És akkor a bitcoin:

 

Egy kis idézet az írásból:

 

„Bár mostanra viszonylag elült a hájp, az utóbbi időben meglehetősen nagy érdeklődés támadt a bitcoin és társai iránt, a média is sokat foglalkozott vele, és betört a dolog a köztudatba. Ebben az írásban a kriptopénzek mibenlétét, jellemzőit, előnyeit és hátrányait tekintjük át.”

„Először is érdemes tisztában lenni azzal, hogy a bitcoin csak egy a több mint ezer hasonló kriptopénz közül, bár az igaz, hogy az első volt, amelyet rendesen megcsináltak, és máig a legnépszerűbb. (További példák az Ethereum és a Ripple.) A kripto egyébként rejtjelet jelent, minthogy…”

„Egy másik kapcsolódó fogalom a „blokklánc”, ami a kriptopénzek mögött álló technológiát jelenti. Ez egy úgynevezett elosztott adatbázis, ami annyit tesz, hogy…”

„A lényeg azonban nem a technológia, hanem hogy mi is az, amit létrehozunk általa, no és persze a dolog anyagi, emberi és társadalmi vonatkozásai. Először is, mennyiben pénzek egyáltalán a kriptopénzek?

 

Továbbá:

 

● Mennyiben hasonlítanak a befektetési eszközökhöz, a részvényekhez?

● „Mennyit ér valójában” a bitcoin?

● Milyen hátrányai vannak?

● A kriptopénzek körüli csalások

● Előnyök, különösen, hogy bizonyos védelmet adhat a reálgazdaságnak a spekulációval szemben.

● Mitől olyan népszerű (és népszerűtlen) a bitcoin?

 

Ahogy jeleztem, az írást a vadonatúj Facebook csoportban olvashatjátok, szerintem, természetesen, érdemes. (A Facebook-on görgessetek le az alja felé, merthogy kiraktam pár más érdekeset is, vagy a fájlok között is megtaláljátok: a Facebook csoport bal oldalán van egy menü, abban egy link fájlokhoz.)

 

Mindazáltal nem venném a lelkemre, ha azok, akiknek nincs Facebook-juk emiatt kimaradnának a jóból – éppen ezért egyáltalán nem bánom, ha mondjuk a (potenciális EV rajongó) ismerőseitek kiszivárogtatják nektek, vagy ha neadjisten ilyen sincs, akkor írjatok nekem, és elküldöm emailben.

 

* * *

 

Most pedig a Facebook csoportról: ezt lengetem már egy ideje, most viszont elkészült, és szeretettel mutatom be nektek. Azt a találó nevet adtam neki, hogy „Érdekes egy világ” – minthogy szeretném, ha elsősorban érdekes dolgokat mutogatnánk egymásnak benne. (Illetve természetesen nem titkolt célja neki az az Egyvilág népszerűsítse is, persze csak szőrmentén, finoman.) Egyelőre ez egy nyílt csoport, bárki beléphet, bárki posztolhat, és remélem sikerül is megőrizni ilyennek. Az érdekes dolgokon kívül jöhetnek bele (ízlésesen) viccesek is: a cél az volna, hogy egy könnyed, népszerű és egyben érdekfeszítő gyűjtemény alakuljon ki, amire sokaknak érdemes ránéznie, meg persze egy baráti közösség is körülötte.

 

Egy dolog nem jöhet bele, mégpedig a politika, de az szigorúan. Miért? Mert alapszabály, hogy ebben a csoportban nem bántjuk egymást, a politikával kapcsolatban pedig, különösen manapság, rögtön a második kanyar mögött ki szokott törni a sűrű anyázás. Szerintem nem csak én vagyok, akinek ez nem hiányzik, úgyhogy talán nem bánjátok.

 

Mindenkit kérek tehát, hogy tartsa ezt be – ezen túl azonban nem leszek túl szigorú, szeretném, ha a könyv sarkosságának ellenpontjaként ez valami lazább lenne. Gyertek hát, nézzetek szét, csatlakozzatok, posztolgassatok, kommenteljetek, mutassátok meg egymásnak és nekem is, ha valami érdekeset találtok. (Illetve akinek volna esetleg kedve ennél jobban is részt venni, szóljon, mert elkélne hozzá némi asszisztencia, moderátorkodás, posztolható dolgok felkutatása, szerkesztgetése formájában.)

 

* * *

 

Választási különkiadás:

 

Mivel emellett sem lehet elmenni szó nélkül, tízezer-egyedikként hadd mondjam el én is a gondolataimat a nagy helyzetről – és sajnos azt kell mondjam, hogy az ellenzék (pontosabban az ellenzéki politikusok) pontosan azt kapták, amit megérdemeltek.

 

Aki velem volt, emlékezhet rá, hogy miket írtam egy éve:

 

„Most pedig a fordulatot alapvetően két dolog akadályozza. Az egyik a baloldal megosztottsága, az, hogy képtelenek összeállni egy-két nagyobb párttá, ami valódi alternatívát jelentene. Nem egy koalíciószerű összefogásról beszélek tehát (már az se nagyon megy), mert az kevés, aki határozott vezetésre, biztonságra vágyik, az így nem fog rájuk szavazni. A valódi egyesüléshez pedig nagyon hiányzik egy-két meghatározó, karizmatikus figura, vezető, aki képes volna összehozni, összefogni a baloldalt. Mert Orbánról sok mindent el lehet mondani, de az nem lehet elvenni tőle, hogy megvan a karizmája és képes egységbe fogni az embereit.”

 

A másik pedig az, hogy a baloldalnak meg kell tanulnia gyakorlatiasnak és határozottnak lenni – az emberek ugyanis mindenekelőtt biztonságra és jólétre vágynak: félnek, hogy a migránsok majd elárasztják az országot, aminek meg is volt (van) az esélye; és örülnek, ha kevesebb a villanyszámla, akkor is, ha ezzel az a hatalom célja, hogy megvegye őket. Ha az önkénytől csak a jólét és a biztonság feladásának kockáztatása árán lehetne megszabadulni, akkor nem kérdés, hogy az emberek hogyan választanak. (Apropó, tény, hogy a Fidesz megtett ezt-azt, hogy bebiztosítsa a hatalmát – de mindez nem volna elég, ha a baloldal nem úgy nézne ki, ahogy.)”

 

„…a gond az, hogy (a baloldalon) nem sok minden változott. És egyelőre, őszintén szólva, olyan nagyon nem is nézem ki belőlük, hogy fog. Az újabb fejlemények, az olimpiás népszavazás, a CEU körüli tüntetések megmutatták az ellenzék súlyát, legalábbis ami a létszámot illeti – de, ha kormányváltást szeretnénk, ennél több kell. Most már nem még újabb tüntetésekben, meg népszavazásokban, meg hasonlókban kellene gondolkozni, hanem az egyesülésen kellene gőzerővel dolgozni, azon, hogy megkeressék azokat a közös elveket és célokat, melyekre mindenki rá tud bólintani – ennek azonban híre-hamva sincs, mint ahogyan az emlegetett vezetőnek sem.”

 

(Megjegyzem most is felesleges tovább tüntetni, csak az látszik majd belőle, hogy egyre kevesebben mennek ki.)

 

Mindez nem volt nagy titok már egy éve sem – csak talán nem volt annyira fájdalmasan nyilvánvaló, mint most. Mindenesetre, ha van valami jó a mostani buktában, az ez: hogy innentől kezdve senkinek nem lehetnek illúziói, hogy EZ ÍGY NEM MEGY. Vannak, akiken segít egy pofára esés… Viszont, ha eddig kedvezőtlenek voltak a feltételek, a választási törvény, a média fideszes uralma, ezután csak még nehezebb lesz.

 

(Hozzáteszem, elszúrták, rosszul csinálták, de azért akik tényleg odatették magukat az ellenzék részéről, és állták a vele járó mocskolódást és lejáratást, ennyiből tisztelet érdemelnek. Meg még azt, hogy kaptam olyan megjegyzéseket is, hogy nem kéne a baloldal hibáit firtatnom, mert ezzel csak rontom az esélyeket. Nos, én csak a szomorú valóságot írom le, amivel, ha nem néznek szembe, annak ez az eredménye.)

 

Nézzük a Fidesz háza táját. A „kulturált” kommentvilágban szétnézve sokfelé látom, hogyan szidják a Fidesz szavazókat, hogyan gúnyolódnak rajtuk. (No és persze viszont.) Nos, ez hiba: ahogy a fentiekben elmondtam, a probléma elsősorban a baloldalon, a baloldali politikában van – a nép pedig olyan, amilyen, nem kárhoztatni kell őket, hanem megérteni, és megnyugtató megoldásokat kínálni a problémáikra, igényeikre – puszta eszményekkel, meg azzal, hogy „zavarjuk el a Fideszt”, ugyanis nem lehet jóllakni. A Fidesz szavazók nagy többsége is alapvetően csak boldogulni szeretne és biztonságot szeretne, és nem nehéz megérteni azokat az önmagukban méltányolható motivációkat, melyek miatt a Fideszt választják:

 

Mert sokan vannak…

 

Akik őszintén megrémültek a menekültáradattól, az azt követő külföldi terrorcselekményektől, és azt mondták: biztos, ami biztos. (Na persze a ráállított propagandagépezet is segített megijedni, vastagon.)

 

Akikre nagy benyomást tesz Orbán férfias karizmája, melynek, való igaz, továbbra sincs párja a magyar politikában.

 

● Akik az előző kurzus alatt belefutottak egy-két svájci-frank hitelbe, és a mostaniak húzták ki őket a csávából; illetve akiknek a megélhetését anno megtépázta a gazdasági válság, jelenleg viszont megvan a lehetőségük a szerény, de stabil boldogulásra. (Ami ugyan jelentős részben a mostani kedvező világgazdasági helyzetnek és az EU pénzeknek köszönhető – viszont az is benne van, hogy a Fidesz azért kézben tudja tartja a dolgokat, és ha enyves is az a kéz, valamennyi a tömegeknek is lecsorog. Egyébként Varga Mihályt is, amennyi benyomásom van róla, kompetensnek tartom.)

 

● Akik alapból jobboldali beállítottságúak, és bár látják a rendszer hibáit, mégis úgy érzik, hogy annak legalább az alapvető ideológiai irányultsága megfelel nekik. Illetve akiknek a háta is borsódzik a szociktól, meg Gyurcsánytól, Őszödre, meg a kommunizmusra visszamenőleg.

 

● No és főleg nem lehet nem látni az ellenzék szervezetlenségét, hogy már a választásra sem tudnak megegyezni – miféle kormányzásra lehetne akkor tőlük számítani? Illetve sokan emlékezhetnek még a szétszórt, koncepció nélküli kormányzásukra, is, amikor hatalmon voltak.

 

Kihagytam valamit? Kit lehetne elítélni azért, mert mindezek okán a biztosat választja? Hogy mást ne mondjak, nekem is számos stabil Fidesz szavazó barátom és ismerősöm van, értelmes, jó emberek. A legtöbb Fidesz szavazó sem akar ám rosszat. (Bár arra kíváncsi volnék, hogy a visszaélésekkel mennyire van tisztában úgy a Fidesz tábor egésze, hogyan számolnak el azokkal: mennyien tagadják, mennyien magyarázzák ki őket, mennyien érzik úgy, hogy ennyi még belefér…)

 

Mit lehet hát üzenni nekik?

 

Azt, hogy megértünk benneteket – de mindezzel együtt azért vegyétek észre a disznóságokat, ne hunyjatok szemet felettük. Mert ezekre nem mentség sem az, ha a nép megkapja a kis kenyerét, sem a másik oldal saját disznóságai: nem árt elgondolkozni róla, hogy mi az, amit a fentiek még szentesítenek, és mi az, amit már nem – mert mindent azért nem, mindent azért ugye nem? És tegyen így a baloldal is egyszer, majd, talán, valamikor, amikor fordul a kocka. Tegyünk így mindannyian: ne tekintsük egymást ellenségnek, hanem polgártársnak, akik bár másképp gondolkoznak, de leginkább ugyanazt akarják: nyugodtan élni.

 

Én egyébként éppen ezt tartom a Fidesz legnagyobb bűnének, azt, ahogy egymás ellen fordította, egymás ellen hergelte a népet, a barátokat, ismerősöket, csak azért, hogy hatalmon maradhasson. Mint korábban kifejtettem, nekem nem volna különösebb kifogásom egy mérsékelt jobbos kormány ellen, akárcsak ha úgy csinálnák, mint a legelső ciklusuk alatt, még meg is szavaztam volna őket. Csak tennék jól és becsületesen a dolgukat, figyelembe véve az ország minden polgárának az érdekeit, ahogyan az egy kultúrország kormányától elvárható.

 

(Apropó, hogy miért változtak meg: hát szerintem azért, mert nagyon megviselte őket, és személy szerint Orbán Viktort, amikor anno váratlanul kiestek a pixisből. Ezért van most ez a görcsös ragaszkodásuk a hatalomhoz, ez a rátelepedés mindenre, amihez csak hozzáférnek, az ellenzék eltiprása, a hiperaktív propaganda, a demagógia, stb… Meg azért, mert nagyon nyeregben érezték magukat. Na most aztán megint, meg is nézhetjük, mi vár ránk, attól félek.)

 

Na mindegy, most négy évig legalább megint nem kell m1-et néznem, meg Déli Krónikát hallgatnom, és hátha megússzuk ennyivel… Oké, lehet, hogy túlzás ilyeneket mondani, (remélem), azonban a rendkívül szerény és alázatos Orbán Viktor országában most megint eléggé benne van a pakliban, hogy mondjuk a CEU-t kilövik alólam; valamint mostanság nem olyan nehéz felkerülni a rendszer „ellenségeinek” név szerinti, nyilvános listájára sem. De most komolyan: mikor volt utoljára ilyen? Csak megérjem, hogy egyszer majd normális, becsületes emberek vezetik ezt az országot! Azt ide se írom, hogy okos – első lépésben elég lesz az épelméjű. (Ámen.)

 

(Még egyszer mondom: a Facebook csoportban nem politizálunk. Aki szeretne, a fórumon hozzászólhat.)

 

* * *

 

Félre is a politikával! Hegesztettem egy sort a rendes honlapon is. Aki szemfüles, észrevehette például, hogy bekötöttem a Témák lapra a kép formátumban olvasható témákat (a címekre kell kattintani), így a doc vagy pdf letöltése nélkül is lehet már olvasni a művet, közvetlenül a böngészőben. Egyébként ezekben a képes oldalakban az is még a jó, hogy így mindegyik témához van egy külön like gomb, így egyenként is lehet lájkolgatni, megosztani őket.

 

Készítettem továbbá pár külön oldalt azok számára, akik segítenek nekem a könyv terjesztésében. A címoldalon találtok egy új, „Segítők” linket. Ez útmutatást ad, miket és hogyan lehet csinálni, illetve elérhető róla másik két oldal, az egyiken a könyv fejezeteire mutató linkek vannak összegyűjtve, melyeket ki lehet másolni, be lehet illeszteni, ha valahol kommenteltek, stb…, a másikon meg az összes témára van egy táblázat, szintén a linkkekel, de benne van az egyes témák belső szerkezete, rövid tartalma és a hozzá fűzött megjegyzés is. Ez a segítőkön kívül azoknak is hasznos lehet, akiket átfogóbban érdekel a mű.

 

Itt jegyzem még meg, hogy aki reklámozgatná a művet, de annyira azért nem akar szervezkedni, annak nem kell nálam jelentkeznie, nyugodtan használjátok ezeket az oldalakat önállóan is, terjesszétek a könyv jó hírét.

 

* * *

 

Végül pedig a könyvről magáról végre, az aktuális téma: az ár és az érték. Ez a kettő természetesen összefügg, de korántsem ugyanaz – talán hallottátok is már a mondást, hogy közgazdász az, aki mindennek tudja az árát, de semminek nem tudja az értékét. ;) Nos, a helyzet azért ennyire nem reménytelen – de időnként valóban hasznos lehet emlékeztetnünk magunkat, hogy nem lehet mindent pénzben mérni. A szokásos ízelítő:

 

Az ár és érték összefüggése, ahogy az értékes dolgok gyakran drágábbak is, illetve fordítva, ami drágább, azt az emberek többre is becsülik.

 

Az ár és érték kettőssége: hogy mást jelentenek, illetve amikor az ár és az érték jelentősen eltér egymástól. (Pl. az olyan értékes dogok, melyeknek nincs is áruk)

 

A számos tényező, ami hatással van a keresletre-kínálatra és a (piaci) árra. Az ár esetlegessége.

 

A használati és a befektetési célú kereskedés. (Például, hogy az aranyat veszik azért is, hogy ékszerként viseljék, de azért is, hogy a vagyont őrizzék benne.)

 

A befektetési illetve menedék javak. Ahogyan az utóbbiak ára ellentétesen mozog a befektetési javakhoz képest: akkor lesznek drágábbak, amikor rossz a gazdasági helyzet. (Lásd: arany.) A befektetési javak árának elszakadása a használat által indokolttól.

 

A piaci értékmérés: mennyiben lehet azt mondani, hogy egy dolognak annyi az értéke, amennyit fizetnek érte?

 

A kultúra mint speciális árucikk. (Pl. a kultúra különleges szerepe a társadalomban, kohéziót biztosít, stb…; mint információ könnyen sokszorosítható, másolható; a műtárgyak befektetési célú kereskedelme, stb…)

 

A kultúra piaci értékelésének előnyei és hátrányai. Mennyire lehet a kultúra fenntartását a piacra bízni, mennyire kell külön támogatni azt? A piaci árazás objektivitása és pártatlansága – viszont nem veszi figyelembe, hogy a pillanatnyi kereslet nem feltétlen tükrözi a hosszú távú értéket; a piac nem törekszik művelni a népet, stb…

 

Szóval van itt egy-két tanulságos megállapítás – de a bitcoin-os most azért érdekesebb.

egyvilag@gmail.com   (Szalay Miklós)   •   Hírlevél   •   Facebook csoport   •  
  •   Letöltések: 95.000+   •   Látogatások: