Egyvilág

Egy könyv a világ működéséről és az ember életéről

 

Mi az, hogy Egyvilág?

(What is Egyvilág?)

Témák

Információk, kérések

Segítők

Szponzorok, kiadók

Linkek

Jogi nyilatkozat

86. poszt – 2018.05.31.

Az aktuális téma
Téma Tartalom Megjegyzés

Specializáció és standardizáció

kép - doc - pdf - kérdőív - fórum - email

A specializáció és standardizáció, mint a modern gazdaság fontos jelenségei, úgy az emberek, mint számos más dolog (szervezetek, alkatrészek, stb…) tekintetében. Milyen előnyeik és hátrányaik vannak? A látókör szűkülése, a világ és a problémák széteső szemlélete. A specializáció és standardizáció emberi hatásai. 11 oldal, 3000 szó. Nem a leglényegibb téma, de egyfelől mindenkit érint, amennyiben majd mindenkinek van foglalkozása, megvan a maga szerepe a társadalom gépezetében; másfelől meg ezek eléggé általános és jelentős jelenségek, nem árt tehát, ha van egy képünk róluk, az előnyeikről és hátrányaikról.

TOBORZÁS

● Ha te is aggódva figyeled a világ állapotát;

● Ha eleged van az idiotizmusból, önzésből és felelőtlenségből, ami manapság uralkodik;

● És ha még meg is mozdulnál azért, hogy változzanak a dolgok…

Akkor gyere, és csatlakozz hozzánk, ebben a kivételes vállalkozásban! Részletek itt.

Üzenet

Először is, a szokásos szavazás, hogy mi legyen a következő facebook-os írás. (Ez még mindig ugyanaz, mint a múltkor, úgyhogy aki a bitcoin óta szavazott, annak nem kell újra.)

 

A populizmus előretörése

A jelenlegi gazdasági helyzet, gazdaságpolitika

Alapjövedelem

A boldogság mibenléte

Önvezető technológia, robotizálás

Élsport

 

Akinek kimaradt volna, annak továbbra is ajánlom a már elkészült kiváló bitcoinos írást, mely minden lényegeset összefoglal, amit az ügyről tudni kell. (Facebook kell hozzá, de a facebook-csoportba való belélépés nélkül is olvasható – bár, ha már ott vagytok, miért is ne lépnétek be egy ilyen barátságos és érdekes társaságba. Osszatok és lájkoljatok is nyugodtan mindent, amit ott találtok.)

 

* * *

 

Emlékeztek aztán, hogy a legutóbbi levelemben megint politizáltam egy sort, a választások kapcsán. Ezt a részét kiraktam a fórumra is, és képzeljétek el, mi történt: meglepetésemre az Index rögtön elsőre kirakta címoldalra. Tényleg, mint a mesében…

 

Vagy inkább, mint egy népmesében: ki is rakták ugyanis, meg nem is, egy másfél órát lehetett kint, mielőtt lekapták volna… Most ennek az okait szeretném kicsit elemezni, illetve ennek kapcsán az egész projekt helyzetét. Nem biztos, hogy ez mindenkinek érdekes, nem is muszáj elolvasni. Nekem mindenestre jó tisztában lennem ezzel, meg a könyv jövőjét tekintve is van jelentősége, hadd gondolkodjak hát hangosan itt egy kicsit.

 

Szóval, én alapvetően két okát látom az Index szégyenlősködésének:

 

Az első az írás tartalma. Ez szándékom szerint természetesen a lehető legreálisabb, legkiegyensúlyozottabb volt, olyan, ami alkalmas arra, hogy hidat verjen a politika által megosztott táborok közé. De miért gond ez? Egyrészt azért, mert a kiegyensúlyozott álláspontokat eleve nehezebb eladni. Miért? Azért, mert bonyolultabbak, mint az egyszerű, egyoldalú nézetek, nehezebb elmagyarázni és megérteni is őket; illetve kevésbé radikálisak is, nem lovagolják meg az indulatok hullámait. Másrészt, ha nem egyszerűen lehülyézzük az ellenoldalt, hanem nyitunk feléjük, megpróbáljuk megérteni őket, az nem tesz jót a barikádok két oldalán elsáncolt csoportok egységességének, ami szintén ellenérzéseket vált ki belőlük. Továbbá az emberek meghasonlani sem szeretnek, nem szeretnek szembesülni azzal, hogy addig esetleg rosszul gondolták.

 

(Itt jegyezném meg, hogy amennyire tudom, a középutasságnak egyelőre nem is igazán van meghatározó alapvetése. Talán majd az Egyvilág…)

 

Természetesen az Indexet nem lehet egy lapon említeni az propagandakiadvánnyá silányult Origóval és társaival – de azért neki is van egyfajta politikai, ideológiai irányultsága. Értem ez alatt, hogyha olyanokat írok, hogy a Fidesz, minden felháborító disznóságai ellenére is, legalább kézben tudja tartani a dolgokat, meg hogy a zűrzavaros baloldal, amíg össze nem szedi magát, nem sok jót ígér a szavazónak, nos, az náluk is inkább mínusz két óra a címlapon, mint plusz kettő. (Bár legalább nem kizáró tényező, mert még egyszer mondom, ők azért alapvetően igyekeznek igazat mondani.)

 

Pedig ezek csak a szomorú tények, és aki komolyan gondolja, hogy változtatni akar, annak első dolga kell legyen, hogy mélyen belenéz a valóság szemébe. Erről szólt a politikai írásom – és erről szól az egész könyv is, mely azon túl, hogy összegyűjti, amit a világról tudni kell, kellő tapintattal bár, de sosem fél kimondani az igazat, akkor is, ha az kényelmetlen, ha az akár sokaknak nem tetszik, és akkor is, ha emiatt ne adj isten félredobják, és ezért nehezebb lesz befutnia. Annyit még ehhez, hogy akik viszont nem rettennek vissza, azok biztosak lehetnek benne, hogy más területeken is az igazat kapják tőle.

 

Na de, rövidéletű címlapos regnálásomnak ez csak a kevésbé fontos tényezője. A fontosabbik az én nem túl fényes online imídzsem:

 

Pár éve már jelen vagyok a kommentvilágban, s bár az utóbbi időben, az Origó halála óta, kevésbé intenzíven művelem, továbbra is meg szoktam ajándékozni különféle cikkeket, blogbejegyzéseket egy-egy linkkel, a könyvem témába vágó fejezeteihez. Ez pedig nem mindenkinek tetszik, a címlapos írás alatt is volt egy-két kolléga, aki elküldött anyámba.

 

Természetesen én ezt is megértem, én mindenkit megértek, a komment szekció alapból tényleg nem pont erre van kitalálva. Sajnos azonban nekem ez az egyetlen lehetőségem, hogy elérjem a közönséget, mindig igyekszem csak témába vágó részeket ajánlgatni, és nem is beszélve arról, hogy amit én hirdetek, az nem egy szokványos árucikk, ez nem pénzt akar csinálni, hanem… szóval… nehéz is szavakat találni rá, hogy mennyire nagyszerű, jó szándékú, és egyszerűen… hú. Ez azonban nem tűnik fel mindenkinek elsőre, sokan, akik csak a kommentjeimet látják, és nem nézték meg alaposabban a művemet, valószínűleg csak egy bosszantó, tolakodó frátert látnak bennem – ez a percepció pedig nem segít elfogadtatni, hogy amit csinálok, az egy komoly dolog.

 

Meg van még pár dolog, amivel meg kell küzdenem. A következő, hogy sok futóbolond is meg önjelölt világmegváltó szaladgál szerte-széjjel, és könnyű minden szokatlant azzal elintézni, hogy na, itt van még egy… Odáig pedig, hogy kellően elmélyedjenek a művemben, hogy meglássák a különbséget, sokan nem jutnak el.

 

No és persze általában véve is nehéz az embernek észrevetetnie magát. Már rögtön a hatalmas színes-szagos dömping miatt is, ami manapság az emberek figyelmét követeli. És akkor ott van, amit én a hírnév 22-es csapdájának nevezek: hogy ugyanis ameddig nem vagy híres, addig nem figyelnek rád, de ha nem figyelnek rád, akkor hogy leszel híres? Oké, normál esetben vannak azért erre bizonyos csatornák, mondjuk a tehetségkutatók, vagy az irodalmi pályázatok, vagy éppen az Index blog szekciója. Az Egyvilág számára azonban egyik sem járható, leginkább az egyedisége, az újdonsága miatt: ez ugyanis se nem celeb, se nem regény, se nem blog, stb… nem igazán fér bele semmilyen létező kategóriába. Hát ezért vagyok én kénytelen ezeket a partizánmódszereket alkalmazni, bár ne lennék.

 

Lehet egyébként, hogy a kiadóknak, egyéb befolyásos embereknek esetleg jobban a nyakára járhatnék. És próbálkoztam, próbálkozgatom is ezzel, tavaly például kinn voltam a könyvhéten, szétosztogattam vagy 30 Egyvilág kártyát, és nem tudom, mondjam-e, hogy hányan jeleztek vissza, vagy kitaláljátok… Meg ezen kívül is egész listám van már a megkeresett híres emberekből, alapítványokból, pályázatokból, akik jobb esetben nagyon sajnálják, rosszabb esetben meg oda se bagóznak. (Amiben szintén benne vannak a fentebb elmondottak, a könyv egyedisége, a futóbolondok, miegymás…) Lehet, hogy ha még jobban erőltetném, esetleg mégis akadna valaki, de egyfelől látjátok, mi van, másfelől meg úgy vagyok vele, hogy egyelőre inkább a könyvet írom, az az igazán fontos – közben meg a mérsékelt, de kitartó reklámozgatással hátha híre megy, és aztán könnyebb dolgom lesz. (Persze, ha tudtok valamit, azonnal szóljatok.)

 

És még néhány tényező, csak címszavakban: a viszonylag fiatal korom, (hogy így nem lehetek elég bölcs); hogy nincs pozícióm, nincs rajtam valamilyen tekintélyes intézménynek a pecsétje, (például harvardi professzor), illetve hogy nincsenek befolyásos támogatóim; hogy a saját hazájában senkiből sem lehet egykönnyen próféta; nem utolsósorban pedig hogy az Egyvilág nem azt nézi, hogy mit lehet eladni, nem pusztán kiszolgálni akarja az igényeket, az embereket, hanem, ahol kell, átformálni őket – ami, érthető módon, szintén nem könnyíti meg a dolgomat. Remélem, egyszer feldereng majd, hogy mindezek nem szükséges feltételei annak, hogy valaki értékeset alkosson. (Illetve hadd jegyezzem meg, nem is elégségesek.)

 

Mindenesetre, ez a mostani eset, ez a kis epizód a címlapon, azért mégiscsak egy lépés előre: páran elolvasták, meglátták benne az értelmet, és egy fokkal nagyobb bizalommal tekintenek rám; talán némileg kevésbé néznek ferde szemmel az én kis linkjeimre is, és valamivel többen döntenek úgy, hogy tesznek velük egy próbát, adnak egy esélyt ennek a különös megszállottnak. Bejáratott csatornák, kitaposott ösvények, pártfogói hátszél és a mindent megoldó pénz nélkül csak kis lépésekben lehet haladni, és azoknak is örülni kell. Még két-három ilyen elfuserált választás, és meglátjátok, elkezdenek komolyan venni. ;)

 

(Valamint titkon abban is reménykedem, hogy előbb-utóbb becsülni is jobban meg fogja ez az ország, amit teszek, és nem mindenféle surranópályákon kell megoldanom mindent. Ehhez is jól jön majd, ha szépen lassan elkezdik felfogni, hogy mi ez az egész, és még inkább, hogy mi lehet belőle.)

 

* * *

 

De nem is sajnáltatnám tovább magam, lássuk az aktuális témát: specializáció és standardizáció. Mi lehet ez? Röviden: sokféle területen, és különösen a gazdaságban, fontos tendenciák ezek, hogy ugyanis az emberek, cégek, stb… egyfelől egy bizonyos feladatra, területre koncentrálnak, szakosodnak, specializálódnak – másfelől pedig szakmán belül hasonlóvá válnak egymáshoz, egyúttal helyettesíthetővé is – azaz standardizálódnak. Részletesebben:

 

Specializáció és standardizáció különféle területeken: emberek, szervezetek, szerszámok, termékek, képességek, élőlények, stb…

 

● A specializáció és standardizáció tényezői:

   ○ A tudomány és iparizálódás. (Ahogy a tudósok, szakemberek egyre szűkebb területekre specializálódnak.)

   ○ A piac. (Ahol a specialisták eladják, elcserélik egymással a szolgálataikat.)

   ○ A stabilitás. (Amely lehetővé teszi az érzékeny specialisták zavartalan működését); stb…

 

A standardizáció előnyei:  például a csereszabatosság, sorozatgyártás és a nagyobb fokú versengés az egymáshoz hasonlók között

 

A specializáció előnyei, különösen, hogy a specialisták, specializált elemek együttműködése révén nagyobb hatékonyság érhető el.

 

A specializáció hátrányai:

   ○ Egyoldalúság, a látókör szűkülése

   A világ és a problémák széteső szemlélete

   ○ A specialisták érzékenysége: mivel speciális körülményekhez, egy bizonyos feladatra  specializálódtak, illetve csak egy (specialistákból álló) rendszer részeként tudnak hatékonyan funkcionálni.

 

● A világ és a problémák széteső szemlélete

   ○ Hogy „akinek kalapács van a kezében, az hajlamos mindent szögnek nézni.”

   ○ A problémák tünetei kezelése

   Az etikai megfontolások háttérbe szorulása

 

A specializációra, standardizációra irányuló nyomás – melynek az erőssége azonban a körülményektől függ. (Jelenleg magas, de lásd pl. a reneszánsz ember eszményét.)

 

A specializált törekvések abszolút szemlélete; hogy sok, a társadalom által nagyra becsült speciális teljesítménynek, önmagában nézve, mennyire nincs értelme. (Különösen: élsport)

 

Végül hozzá kell tennem, hogy ez a téma, a specializáció és standardizáció, engem személyesen is érint; aki ismer, az tudhatja, meg ha végignéztek az egész könyvön, az is segít megérteni: hogy ugyanis nekem sosem feküdt az, hogy válasszak ki egy területet, és minden mást adjak fel érte. (Meg az se, hogy álljak be a sorba, és szépen legyek olyan, mint a többi.) Az emberek a mai világban hajlamosak különösen a specializációra, már-már mint természeti törvényre tekinteni, mondván, hogy „ez a világ rendje”; s bár az emberi faj sikere valóban nagy mértékben az együttműködésre és a specializációra alapozódik, és manapság egyénileg is így boldogulhatunk – azonban ettől még túlzásba is lehet vinni őket, és ha távolabbról nézzük ezt az egészet, akkor mégis csupán a korlátozott képességeinknek, létezésünk esetleges körülményeinek, formájának az eredménye ez – nem pedig az elme inherens sajátja, akutyafájátneki. Mindazonáltal a téma tárgyalásánál, mint mindig, igyekeztem elvonatkoztatni a saját fájdalmaimtól, és bízom benne, hogy sikerült objektívnak maradni.

 

* * *

 

Végül pedig tekintsétek meg tavaly készült művészi és érdekes képeimet. Nem is rossz hely ez erre. ;)

egyvilag@gmail.com  (Szalay Miklós)   •   Hírlevél   •   Facebook csoport   •  
  •   Letöltések: 100.000+   •   Látogatások: